(Mösskirch), az ugyanily nevü járás székhelye Konstanz badenikerületben, az Ablach és vasút mellett, (1890) 1944 lak., sörgyártással, virágzó szarvasmarhatenyésztéssel; Kreutzer Konradin emlékével. 1800 máj. 5. itt diadalmaskodott Moreau Kray osztrák vezér csapatain.
(MM.), a messieurs (l. o.) rövidítése.
l. Massys.
l. Masszaliánusok.
(folyamközi nép), ókori népség Itáliának legszélső DK-i részében, mely az iapigok egyik ágát képezte. Nyelvök alkotta a kalábriai félszigetnek (Messapiának) jellemző tájszólását. Valószinüleg ez volt az itáliai őslakosság nyelve (Mommsen egyenesen azonosítja a pelazg nyelvvel), melyet a hellén, illetőleg a szamnit bevándorlás előtt nemcsak az ókori Kalabriában, hanem ennek határain túl Apuliában, Lukániában, Bruttiumban, sőt Sziciliában is beszéltek. V. ö. Mommsen, Unteritalische Dialekte (41. s köv. old.); Kirchhoff, Allg. Monatsschr. für Lit. (1852, 598. old.); Bergk, Zeitschrift für Alterthumswissenschaft (1851, 9. old.); Schwegler, Römische Geschichte (1.kötet, 174-175. old.).
az antik Kitnosz (l. o.) fővárosa.
l. Távcső.
(hibásan tullátás), lehet fiatalkori és öregkori. Az elsőt l. Hipermetropia, azutóbbit l.Preszbiopia.
volt folyadékmérték, a régi iccének fele, közel 0,35 lit. L. Icce.
(néha Messzene is), ókori tartomány a Peloponnezusnak délnyugati részében. Határai voltak: északon Elisz és Arkádia, keleten lakonia, délen a Földközi-tenger, nyugaton a Jóni-tenger. Nagyságra nem (hiszen mindössze 49 mf2 volt), de természetadta kellemre első helyen állott Görögországban. hegyei közül északon a Taygetos nyulik be Lakonia felől, majd a Nomia-hegység, melynek csomópontja, az Eira-hegy, most Tetraszi vagy hagiosz Iliasz nevet visel. Ehhez csatlakoztak északnyugaton azok a hegyek, melyek jelenleg Kutra nevet viselnek és délnyugaton a most Kontovuni nevü középhegység, amelynek történelmi jelentőségü pontjai az Ithome és Evan. Ezen hegyek közé ékelve és egy szoros által elválasztva volt az országnak két síksága: a Stenyklaros (eredetileg kétségkivül tengerfenék) és a Makaria, mindkettő hires a maga termékenységéről, kivált az utóbbi, melyet a Pamisosnak habjai öntöztek. Nyugat felé említi az ókori földrajz a 950 m. Mathriat és a 3 csúccsal biró Aigaleost. Említendő hegyfokok a Jóni-tengeren Platanodes és Koraphasion (közel Pyloshoz). Folyók közül a fentebb említett Pamisoson kivül ott volt a Neda (Buzi), továbbá a Balyra (most Mavrozumenosz), majd az Aris (most Pidama). A tenger a déli parton a Messzenei- (most Koroni-) öblöt képezte, a nyugati parton viszont a hires Pylosit (most Navarino). Az éghajlat szelid volt és enyhe, termékei közül hiresek és keresettek a M.-i borok. Messzene fővárosát Epaminondas sürgetésére 369. a Ithome-hegynek (l. o.) déli lejtőjén építették. (A város falának képét l. az Építészet VII. mellékletén.) Ampheia az Amphitos mellett szinhelye annak a leányrablásnak, melyet spártai ifjak M.-i szüzeken elkövettek és mely a hagyomány szerint az elkeseredett háborunak okozója lett. Mint őslakók a lelegek szerepelnek, akikkel korán argivok keveredtek, később eolok és dórok is járultak hozzájuk. Homeros idejében a nyugati rész a pylosi Nestor birodalmát képezte, a keleti Lakoniához tartozott. A Spártával való háboruk el is gyöngítették az országot, dór iga alá is hozták, melyből csakis Epaminondas ragadta ki a leuktrai csata által (374). De ez a győzelem is inkább erkölcsi jelentőséggel birt, népesség tekintetében M. megvolt és megmaradt pusztának. V. ö. Curtius, Der Peloponnesos (II. 121); Bursian, Geographie von Griechenland (II., 155 s k. old.).