(ejtsd: mjecsiszlav, máskép Mieszko v. Meszko). több, a Piaszt-családból származó lengyel fejedelem neve. M. (I.), Gnesen első hercege, mint Piaszt negyedik utóda 965. került a trónra, de már 964. fel vette a keresztséget és pogány nejeit elűzvén, Dombrovka cseh keresztény hercegnővel kelt egybe. Ő alapította az első lengyel püspökséget is (Posenban) és Adalbert prágai érsek és hittérítőt is támogatta. 963. kénytelen volt I. Nagy Ottó német császárnak hűbéri esküt tenni. Megh. 992. - M. (II.), lengyel király, uralkodott 1025-1034-ig, II. Boleszlav fia és utóda. Eleintén Csehországban volt kénytelen időzni, ahol a bujdosó Endre, Béla és Levente magyar hercegekkel megismerkedett, kik azután 1025. Lengyelországba kisérték és később a pomerániak ellen is megsegítették. Hálából Richeza leányát Béla hercegnek adta. Viszont M. fia, Kázmér, később a magyar udvarban lelt menedékhelyet. Mint uralkodó M. rossz emléket hagyott hátra, szeszélyes, sőt kegyetlennek mondták. - M. (III.), másként az Öreg, uralkodott 1173-1177 és 1194-1202-ig. III. Boleszlav fia. Sokat viszálykodott testvéreivel az apai örökség miatt és négy évi uralkodása után saját nagyjai által elűzetett. De utóda, II. Kázmér, sem volt szerencsésebb és igy történt, hogy a nagyok 1194. M.-t megint trónra emelték.
Armand, bajor őrnagy, szül. Ulmban 1834. dec. 20. Bajor katonai szolgálatba lépett, s 1872. kapitányi ranggal a spandaui lövésziskolába osztották be. A lövőfegyverekről és lövegekről alapos szakismerettel megirt értekezései nagy elismeréssel találkoztak, s 1889. a kormány meg is jutalmazta az 1888. minta német gyalogsági lövőfegyver csövének tökéletesítéséért. Irta: Die Verwendung des Infanterie-Gewehrs M/71. (Berlin 1877) és Theoret. äussere Ballistik (u. o. 1884). M. 1880 ótaa nyugalomba vonult és csak találmányaival foglalkozik.
(gör.) a. m. gerincvelőfájdalom.
(gör.) a. m. gerincvelőgyuladás.
(gör.), a gerincvelő előforduló gyuladást jelenti.
(ásv.), a dolomitnak sokszögletes idomokból összeálló szemcsés változata, melyek legelőször Toscanából (Miemo vidékéről) ismertettek, de legszebben a rakováci (Szerém vm.) dolomiton látható. Némelykor bazalton, mészkövön is mutatkozik a sokszögletes idomokból összeálló (miemites) szerkezet, azonkivül nagyon szépen a hevesvármegyi Lőrinci mellett, a Mulató-hegy szferulitos trachitján. V. ö. Szterélnyi Hugo, Slemeci és mátrahegységbeli gömbös és szferulitos trachitok (Földtani Közl. 1882).
község Oviebo (ettől 15 km.-nyire) spanyol tartományban, a Lena vagyis Candal jobbpartján, vasút mellett, (1887) 12 897 lak., jelentékeny szénbányákkal, továbbá vas-, kéntermeléssel.
Michiel Janszoon, hollandi festő, szül. Delftben 1567 máj. i., megh. u. o. 1641 jun. Delftben nagy műhelye és iskolája volt, hogy ezekre menő képmásai készültek. A fenmaradtak közül aránylag kevés vezethető egész bizonyossággal a mesterre vissza, legnagyobb részük tanítványok munkája. 1611. készült a delfti városházán levő lövészképe, 1617. a delfti kórházban levő kép, mely bonctani előadást ábrázol (Anatomia), bár ezt M. rajza után fia, M. Pieter (1596-1623) készítette el. Egyes képmásai egész Hollandiában el voltak terjedve; számos arcképet készített a nassau-orániai család számára (p. Orániai Móric helytartó képe a budapesti országos képtárban, 325. sz.). Manap leginkább az amsterdami, hágai, berlini, müncheni, braunschweigi, stokholmi, haarlemi, schwerini képtárakban és angol magángyüjteményekben láthatók. A budapesti országos képtárban M. műhelyéből is van két kép (321., 324. sz.).
1. Ferenc, az idősb, hollandi festő, szül. Lejdában 1635 ápr. 12., megh. u. o. 1681 márc. 12. Többnyire a felsőbb néposztályok életét ábrázoló genre képeket festett, néha a polgári középosztályból vagy éppen a köznép köréből veszi képeinek tárgyát. A technikának nagy mestere. Legjobban van képviselve a müncheni és drezdai képtárban és a firenzei Uffizi-gyüjteményben. A müncheni képtár 15 képe közül különösen kitünő: Osztrigaevés; Az orvos és a beteg asszony; A kis dobod és a kis sipos; Korcsmában elaludt tiszt; Drezdában; Üstfoltozó; Öltözködő fiatal asszony; két gyönyörü kép, mely a mestert ábrázolja műtermében; Firenzében; A sarlatán; Az ivók stb. Képviselve van az amsterdami, hágai, bécsi, párisi, szentpétervári, kopenhágai és más gyüjteményekben is. - 2. M. János, hollandi festő, az előbbinek fia és tanítványa, szül. Lejdában 1660., megh. Rómában 1690. Művei nagyon ritkák; közöttük egyedül hiteles a Művész Műtermében (Hamburg, Wesselhoest-gyüjtemény). - 3. M. Vilmos, hollandi festő, M. 1. fia és tanítványa, szül. Lejdában 1662., megh. u. o. 1747. Nemcsak genreképeket festett, hanem apró történetei, költői, mitologiai és allegoriai tárgyu képeket is. - 4. M. Ferenc, az ifjabb, hollandi festő, az előbbinek fia és tanítványa, szül. Lejdában 1689., megh. u. o. 1763. Általában atyjának irányát követte, de festett egy regensképet is (1730, lejdai muzeum). Irodalmilag is működött. Történelmi művei: Histoire der nederlandsche vorsten (Hága 1732-35, 3 kött.); Groot Marterboek d. graven van Holland, van Zeeland en herren van Vriesland (Lipcse 1753-56, 4 köt.); Handvesten der stad Leyden (Lejda 1759, 2 köt.).
(ejtsd: mjeroszlavszki) Lajos, lengyel szabadsághős és katonai szakiró, szül. Nemoursban 1814., megh. Párisban 1878 nov. 23. Részt vett az 1830. és 1846-iki lengyel fölkelésbe; Gnesenben el is fogták s halálra itélték, de az 1848 márc. berlini zendüléskor kiszabadult. Ápr. 30. ismét a poseni felkelés elére állott, de már máj. kénytelen volt magát megadni. Ezután részt vett a sziciliai fölkelésben, majd a badeni lázadó sereg vezére volt (1849) s a legutolsó lengyel zendülésben (1863) egy szabadcsapatot vezényelt, de Radziejovo mellett (febr. 22.) megveretett. Irta: Hist. da la révol. de Pologne (Páris 1878); Kurs sztuki wojennéj, czyli Razbiór krytyczny kampanii 1831 (u. o. 1845); Powstanie poznajelskie (u. o. 1860); Berichte über den Feldzug in Baden (Bern 1849).