Miklós, kinevezett főrend és jeles jogtudós, szül. Zomborban 1811 ápr. 14., megh. u. o. 1895 febr. 28. A jogot elvégezve, eleinte szülővárosában ügyvédeskedett, majd törvényszéki aljegyző, 1850. aljárásbiró, 1854. Temesváron országos törvényszéki tanácsos lett. A kancellária feloszlatása után bácsvármegyei főispánnak nevezték ki; 1865. országgyülési képviselővé választották. Tagja volt az első delegációnak; 1867. koronaőrnek kandidálták. Pár évvel később tanácselnökké nevezték ki a legfőbb itélőszékhez, s ekkor kapta a II. oszt. vaskorona-rendet. 1881. a Kuria alelnöke, két évvel később a budapesti királyi tábla elnöke lett; 1887. saját kérelmére nyugdíjazták s ekkor a király a főrendiház örökös tagjává nevezte ki. Irodalmi működést főleg a jogi szaklapokban fejtett ki.
Konsztantinovics Miklós, orosz iró, szül. Mescsovszkban 1822 nov. 15. (ó-naptár). Mint kritikus, esztetkikus és publicista tekintélyes helyet foglal el az orosz irodalomban. Nevezetesebb munkái: Analogiai rendszer a társadalmi tudományokban; Darwin teoriája s a társadalmi tudomány; Küzdelem az individualizmusért; A hősök és a tömeg. Irt kritikai tanulmányokata Tolsztojról, Dosztojevszkijról, Turgenyevről, Uszpenszkijről, Scsedrinről stb. Álnevei: Profan; Njepomnjascsíj Iván; Tjornkin.
Ivanovics Sándor, orosz történetiró, szül. 1790., megh. Szt. Péterváron 1848 szept. 21. Göttingában tanult s 1812. az orosz pénzügyminisztériumban kapott állást. Az 1812-13-iki hadjáratban mint Kutuzov hadsegéde vett részt s 1813-14. jelen volt a bécsi kongresszuson- 1815-18. I. Sándor cárt kisérte utazásaiban. Az 1829-iki török háboruban Dibics (l. o.) alatt mint vezérőrnagy harcolt, 1835. tábornagy, 1839. szenátor és a hadi tanács tagja lett. Munkái: Az 1806-12. török háboru leirása (Szt. Pétervár 1843); Az 1812-13. hadjáratok feljegyzésre méltó adatai (u. o. 1837); Az 1814-15. hadjárat (u. o. 1835); ezek mind több kiadást értek és német nyelven is megjelentek (összegyüjtve Szt. Pétervár 1849-50; 7 köt.).
(Mihálc) kisközség Alsó-Fehér vmegye balázsfalvi j.-ban, (1891) 2105 oláh lakossal; vasúti megálló.
kisközség Somogy vármegye csurgói j.-ban (1891) 1199 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
1. János (madunitzi), mérnök, szül. Aradon 1818., megh. Budapesten 1892. A tullni és haunberugi mineur-iskola elvégzése után mineur-hadnaggyá, később főhadnaggyá nevezték ki; ekkor halt meg atyja, s ő kiskoru testvéreinek gyámolítása céljából kilépett a katonaságtól s miután a tudomány-egyetem mérnökiintézetében a szükséges vizsgálatokat letette, 1844. a Ferenc-csatorna mérnökének nevezték ki. Az 1848-iki szabadságharc kitörésekor mérnökkari ezredes lett. A szabadságharc lezajlása után barátainak segítségével a bécsi udvari építő-tanács tagjának nevezték ki, később pedig középítészeti felügyelő lett. Ebben a minőségben tervezte a bezdáni zsilipet, ahol először használták nálunk a betont; ezért a Ferenc József-rendjellel tüntették ki. 1861. a Budán szervezett országos középítészeti igazgatóság felügyelőjének, a magyar felelős minisztérium megalakulása idején pedig 1867. a közmunka- és közlekedésügyi minisztériumba miniszteri tanácsosnak nevezték ki. 1872. vonult nyugalomba. M. kiváló műszaki iró volt: Praktische Anleitung zum Betonbau (Bécs 1858); Praktische Anleitung zum Bau der Klinker-Strassen (u. o. 1858) és Entwurf zur Regulirung der Donau von Nussdorf bis Theben (Pest 1865-66), annak idején a legjelesebb szakkönyvek közé tartoztak. Magyarul leginkább újságcikkelyeket irt, azonban már nyugalomba vonulása után.
2. M. József, tanár és iró, szül. Göncön 1860. Iskoláit Kassán és Budapesten végezte. Utóbbi helyen polgári iskolai tanítói oklevelet nyert s mint ilyen működött 1881 óta Liptó-Szent-Miklóson, Nagy-Szőllősön és Kassán. Liptó-Szent-Miklóson és Tátravidéki Hiradó címü lapot szerkesztette s ezenkivül igen sok lapba irt etnográfiai, földrajzi, archeologiai és műtörténeti cikkeket. A kassai irodalmi társaság tagja. Önálló művei Csorbai-tó (Liptó-Szent-Miklós 1885); Liptómegye földrajza (Pozsony 1885). Tudományos becsü dolgozatai főkép a Földrajzi Közleményekben és az Archeologiai Értesítőben jelentek meg.
Antal, orvosdoktor és tanár, született Vácot 1810 dec. 4., megh. Pesten 1867 aug. 12. 1827. a kegyesrendiek közé lépett, de a szerzetet elhagyván, az orvostani kurzust végezte el. 1846-1847., 1848-50. a József-ipariskolában a termékrajz és áruismeret tanára, később pesti nevelőintézettulajdonos, végre a pestvárosi főreáliskola tanára. Irt számos termékrajzi tankönyvet: állattant, növénytant, ásványtant és földismét, amely akkorában kapós tankönyv volt és több kiadása jelent meg.
Géza, anatomus, egyetemi tanár, szül. Pesten 1844 jan. 31. Középiskoláit és orvosi tanulmányait u. o. végezte; oklevelét 1869. nyerte el. Orvosnövendék korában több egyetemi pályadíjat nyert, ezek közül az egyik (sebészi köttan) ki is nyomatott. 1869. boncolástani tanársegéd lett s ezen állásban 3 évig működött. 1872. a sebészetre tért át és műtőnövendéki állást kapott Kovács tanár klinikáján, de csak fél évig maradt ott, mert 1872. az orvostudományi kartól Schordaann-féle utazási ösztöndíjat kapott az anatomiában való kiképzésre a külföldön. 1872. fél évet Bécsben töltött, ott Langer tanár intézetében szövettani dolgozatokkal foglalkozott Toldt segéd vezetése mellett, azonkivül Hyrtl előadásait hallgatta. 1873. fél évig Lipcsében dolgozott szövettant Ludwig élettani intézetében. 1873 nyarán a strassburgi egyetemre ment fejlődéstani dolgozatok végzésére. Ott néhány hónapi tartózkodás után Waldeyer tanár megelégedését annyira kinyerte, hogy ez őtet az első tanársegédi állással megkinálta, amelyen 21/2 évig megmaradt, egyszersmind magántanárrá habilitáltatott s előadásokat tartott a csonttanból, érzékszervekről és központi idegrendszerről. A budapesti egyetem felterjesztése folytán 1875-ben ide a fejlődéstan nyilvános rendkivüli tanárává neveztetett ki s intézetet kapott az üllői-uti orvoskari telepen, 1878. nyilvános rendes tanárrá léptettetett elő a tájboncolástanból és fejlődéstanból s a gyakorlati anatomiai szigorlat vizsgáló tanárává nevezték ki. 1881. pedig a leiró boncolástan parellel tanára lett; Lenhossék Józsefnek halála után (1888) az első boncolástani intézet vezetését vette át. Tanársága idején külföldön több utazást tett; 1882. nyarát Heidelbergában töltötte Gegenbauer intézetében összehasonlító boncolástani tanulmányok végzésével, azután beutazta Svájcot. Szavóját és Felső-Olaszországot, 1894. mint az egyetem kiküldötte résztvett a hallei egyetem 200 éves jubileumán, azután meglátogatta Hollandia s Belgium boncolástani intézeteit, 1895. pedig Svájc, Páris és Londonban volt ugyanily célból. Az agyvelő fejlődéséről irt munkáját a magyar tudományos akadémia 1882. a nagy díjjal jutalmazta. 1883. az orvosegylettől Általános boncolástanáért a Balassa-féle jutalomdíjat nyerte, 1893. pedig az Agyvelő morfologiája címü munkájáért a Mészáros-féle jutalomdíjat kapta. A magyar tudományos akadémia 1879. levelező, 1886. rendes tagjai sorába választotta, azonkivül rendes tagja egyéb honi tudományos társulatoknak és az Internationale Monatschrift állandó munkatársa. 1887. az orvostudományi kar prodékánná választotta, 1893-1895-ig pedig dékán volt. Irodalmi tevékenysége az anatomiának, szövettannak és fejlődéstannak több szakát karolta fel, ugyanez körbe tartozó cikkeket ir e lexikonba. Azonkivül kézitankönyveket irt magyar nyelven. Nevezetesebbek a következők: Sebészi köttan (Pest 1868); Adatok az madárszem fésüjének szerkezetéhez és fejlődéséhez (M. tud. akad. értekezései, III. köt., XI. szám, 1873; németül Archiv für mikrosk. Anatomie 1874); Anatomie u. Histologie der Hoden (Arbeiten aus dem physiol. Laboratorium in Leipzig 1873); Wirbelsaite und Hirnanhang (Centralblatt f. d. med. Wissensch. X. köt., 1874. és Archiv f. mikrosk. Anat. XI. köt. 1875); Az agy fejlődése (m. tud. akad. Évkönyvei, XV. köt., II. Budapest 1877, németül Lipcse 1877); Általános bonctan (Budapest 1881); Vizsgálatok a gerinces állattok kiválasztó és ivarszereinek fejlődéséről (m. t. akad. külön kiadványa, Budapest 1884, 380 old.; németül Kraause's Internationale Monatschrift für Anat. u. Entwicklungsf., II. köt., 1885); Avis des expériments sur l'examen complémentaire du cadavre de Tisza-Dada (Scheuthauer és Belkivel együtt, Internationale Monatschrift für Anatomie u. Physiologie, Lipcse 1887, IV. kött.); A leiró emberbonctan és tájbonctan tankönyv (Budapest 1888); A központi idegrendszer és érzékszervek morfologiája (u. o. 1892); A herecsövek szöveti szerkezete (Kovács tanár jubileumi dolgozataiban, u. o. 1894).
1. József, bibornok, zágrábi érsek, szül. Tordán (Torontál) 1814 jan. 16., megh. Zágrábban 1891 febr. 19. A teologiát Temesváron végezte. Pappá szentelték 1836. Rövid idejü káplánkodás után 1837. püspöki szertartó. 1844. titkár s szentszéki ülnök, 1848. címzetes kanonok, 1849. másodhelynöke a csanádi püspöknek. Részt vevén a közügyekben, a szabadságharc lezajlása után 12 évi börtönre, hivatalainak, címeinek és vagyonának elvesztésére itélték és a lipótvári börtönbe zárták. 1852. visszanyerte ugyan szabadságot, de hivatalt nem vállalhatott és négy évig rendőri felügyelet alatt állott; mig végre Tordán újra a lelkipásztorkodás terére lépett. Azután plébánoshelyettes lett Új-Bessenyőn, 1856. esperes, 1861. újra kanonok, 1868. címzetes apát, 1870. címzetes püspök és ugyanazon évben határozott akarata ellenére zágrábi érsek. Nemsokára v. b. titkos tanácsos és 1877. bibornok. Aranymiséjét 1886. tartotta. Szelid, okos fellépése folytán a kezdetben bizalmatlan horvát nép teljes rokonszenvét birta.
2. M. Ödön, zeneköltő, az országos zeneakadémia igazgatója, szül. Fericsancin (Szlavonia) 1842., régi előkelő magyar családból. Iskolai tanulmányait Pesten végezte s már mint a gimnázium és egyetem hallgatója több ízben feltünt zongorajátéka s zeneirói tehetségével. Első alapoktatását a zeneszerzésben Mosonyi Mihálytól nyerte, 1865. Lipcsében ment, hol Hauptmann vezetése mellett folytatta s végezte be magasabb zenetanulmányait. 1866-69. három évet töltött Münchenben Bülow G. oldala mellett, majd Olaszországot utazta be s aztán állandóan Budapesten telepedett le. Szoros benső baráti viszonyban állott Wagner és Liszttel, kiknek irányát is követte s követi zeneszerzeményeiben. Mint zongoraművész is kitűnt, s Liszt Ferenc több ízben játszott négykézre s két zongorán nyilvános hangversenyekben. A 80-as években Festetics Leo gr. halála után a szini iskola s későbben Liszt Ferenc halála s Erkel Ferenc visszavonulása után az igazgatói állástól, az országos magyar királyi zeneakadémia igazgatójává nevezték ki, hol mint ilyen jelenleg is működik. Termékeny és sokoldalu zeneiró a zene minden terén. Hagbarth és Signe operája először a drezdai udvari szinházban s utána a m. kir. operaházban is szinrekerült a 80-as években, hol 1893. szintén egy második operáját adták elő Toldy címen, mely szövegét Arany J. után Csiky Gergely és Abrányi Emil irták. E mellett irt számos zenekari művet, dalokat, férfinégyest s zongoradarabot, melyek mind alapos tudásról s erős alkotó tehetségéről tesznek bizonyságot. Mint műiró is több ízben fejtett ki élénk tevékenységet. Kiható részt vett s veszen a hazai művészeti és társadalmi mozgalmakban. V. ö. Apponyi Albert gr., M. (Zeneirodalmi Szemle II. évf. 1. sz., Budapest 1895).
Antal, mérnök, miniszteri osztálytanácsos, szül. Budán 1839 aug. 21. Tanulmányait Budán, végezte és Prágában fejezte be 1862. 1867. a közmunka- és közlekedésügyi minisztériumba hivatott. 1868. áthelyeztetett a nyitrai magyar királyi mérnöki hivatalhoz, hol mint segédmérnök működött, 1872. a szegzárdi, 1874. a zalaegerszegi és 1876. pedig a pest-pilis-solt-kiskunvármegyei állami építészeti hivatal főnökévé neveztetett ki. Utóbbi minőségéből kifolyólag tagja volt nevezett vmegye, Budapest főváros és Kecskemét szabad királyi város közigazgatási bizottságának. Az 1881. felállított műszaki tanácsba mint országos középítészeti felügyelő, illetőleg mint műszaki tanácsos hivatott be szolgálattételre. 1887. a minisztérium kebelében a magas építkezési ügyek vezetésével bizatott meg, s azóta az új állandó országház építésében is tevékeny részt vesz, amennyiben az ott végzett összes munkálatok felülvizsgálatával van megbizva. 1889. az osztálytanácsosi rangot és jelleget nyerte és 1893. valóságos osztálytanácsossá neveztetett ki, s mint ilyen vezeti jelenleg is a kereskedelmi minisztériumban a magas építésügyi osztályt. Több éven át elnöke volt az építőmesteri képzettség megvizsgálásra szervezett bizottságnak.