(lat.), eredetileg általában katonaság. Franciaországban és Spanyolországban a toborzottakról megkülönböztetendő, a besorozottakat nevezték M.-nak. A keretrendszeren alapuló olyan katonaság ez, amely a rövid kiképzési időn kivül csak gyakorlatra vonul be, különben polgári kötelességének él. Svájcnak M.-ja van s Angliában is toborzott hadak mellett jelentékeny erőt képvisel a M. M.-nak vehetők a nemzetőrségek, népfelkelő hadak, területi csapatok, mint p. a svéd indelta, a hollandi sutterig stb.
1. Nemes-M., nagyközség Bács-Bodrog vármegye zombori j.-ban, (1891) 3498 magyar és szerb lak., vasúti állomással, posta- és táviróhivatallal és postatakatékpénztárral. -. 2. Rác-M., nagyközség Bács-Bodrog vmegye hódsági j.-ban, (1891) 3428 német lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
az ugyanily nevü járás székhelye Boroszló porosz tartományban a Bartsch és vasút mellett, (1890) 3822 lak., bőrcserzéssel, szappanfőzéssel és fürészmalommal.
L. (növ.), l. Kásafű.
(lat.), a bőrön előforduló kölesszemnyi, kissé kiemelkedő gömbölyded testecske. Főleg a szemhéjakon, hónaljban és genitaliákon fordulnak elő. A megbetegedés oka az, hogy egy faggyumirigy kivezető csöve eldugul, s a mirigysejtek nem esnek zsírosan szét, hanem elszarusodnak. Ártalmatlan betegség, melynek csak mint szépség hibáinak van jelentősége.
(Bonfininál Aemilius) Gyula, Mátyás király és II. Ulászló humanista orvosa, a dunai tudós társaságnak tagja. Nemes származásu olasz volt (Aschbach szerint nápolyi) és már fiatal korában foglalkozott költészettel; Mátyás orvosa lévén, 1486. elkisérte Bécsújhely falai alá, s mindvégig kedves embere maradt a királynak, kinek halála után a többi olasztól eltérőleg nem ment vissza hazájába, hanem II. Ulászló szolgálatába lépett mint magyar királyi udvari orvos (Regis Pannoniae archiater). 1497-en tul nyoma vész; költeményei közül is csak egyetlen epigramma maradt reánk (kiadta Ábel Jenő, Magyarországi humanisták és a dunai tudós társaság, Akad. érték., Budapest 1880).
község Varasd vmegye klanjeci j.-ban, (1891) 1505 horvát lak.
Alexejevics Demeter gróf, orosz tábornok és államférfiu, szül. Moszkvában 1816 jul. 10. Mint tiszt hallgatta a hadiiskola tanára, 1856. a kaukázusi törzskar parancsnoka, 1861-1881. hadügyminiszter. Újjászervezte az orosz hadsereget; 1874. általános hadikötelezettséget hozott be. M. a szavofil politikusok közül való; 1878. grófi rangot kapott, 1894 óta a vezérkari Miklós-akadémia tiszteleti elnöke. Irta: Az 1799. orosz-francia hadjárat története (oroszul, Szent Pétervár 1856). - Öccse, M. Alexejevics Miklós, szül. Moszkvában 1818., megh. 1872. A közigazgatási pályára lépett; 1864. lengyel kir. államtitkár lett, s a lengyel jobbágyság sorsát a középosztály rovására megjavította, s egyben a kedélyeket is megnyerte az orosz uralomnak. Irta: Kisérlet a katonai statisztikában (oroszul, Szent Pétervár 1847-48). V. ö. Leroy-Beaulieu, Un Homme d'état russe (Páris 1884); Meyer von Waldeck, Unter dem russ. Scepter (Heidelberga 1894).
a török birodalomban a porta által 1758. kibocsátott földtörvény értelmében a teljesen szabad ingatlan birtok, amelyet még állami földadó sem terhel. L. Erázi.
Izidor, iró, szül. Szabadkán 1855 febr. 1. Irodalmi hajlama korán fejlődött; gimnazista korában kezdett irogatni s kezdte gyüjteni most már jelentékeny könyvtárát. 1872-től a budapesti egyetemen jogot hallgatott, egyúttal irodalmi tanulmányokkal foglalkozva. 1881. a jogtudományok doktorává avatták fel, de sohasem folytatott ügyvédi gyakorlatot. 1884. Szabadkán árvaszéki ülnöknek választották meg, azonban 1889. megrongált egészsége miatt kénytelen volt lemondani. Jelenleg is Szabadkán él mint birtokos és tiszteletbeli városi főjegyző, s élénk részt vesz a politikai és társadalmi életben. Tagja a szegedi Dugonics-társaságnak. Irodalmi téren 1875 óta fejt ki élénkebb tevékenységet. Számos tárcát irt a Reformba, Pesti Naplóba; a Fővárosi Lapoknak egy évtizeden át rendes tárcairója volt. Kiválóan társadalmi kérdésekkel foglalkozott; hirlapi cikkeivel több rendbeli társadalmi kérdést sikerrel propagált; megpendítette a Balaton-egylet alapításának eszméjét; tőle indult ki 1886. az a nagyobb arányu mozgalom, mely a magyar könyvek terjesztését s népkönyvtárak szervezését tűzte ki céljául. 1889-1893. első sorban egészsége helyreállításának élt, sokat tartózkodott külföldön és fürdőkön, és alig irt. Újabban ismét dolgozik, novellákat, rajzokat, útirajzokat és tárcákat ir (utóbbiakat Baedecker álnév alatt a Pesti Naplóba, Pesti Hirlapba, Új időkbe, Fővárosi Lapokba stb. Munkái: Mindenütt és sehol (tárcák és rajzok, Budapest 1880); Divatok (novellák és rajzok, 1883); Egy kritikus albumából (aforizmák, 1887); Római mozaik (emlékek és jegyzetek az örök városból, 1895); Egy carriere története és egyéb elbeszélések (1896).