l. Chiliasmus.
(lat.) a. m. ezer évi időköz. A magyar nemzet M.-át (millenarium), vagyis az ország elfoglalásának ezredéves évfordulóját l. Honfoglalás és Magyarország (története XII. köt. 137-138. old.). A képviselőház 1896 ápr. 21. ünnepélyes ülésen tárgyalta s egyhangulag fogadta el azt a törvényjavaslatot, mely az ezredéves ünnepet törvénykönyvbe iktatja, s a törvényt az 1896 jun. 8-iki ünnepélyes ülésen felolvastatni, az új országházban kőbe vésni rendeli. Az ezredév megünneplésére vonatkozó intézkedéseket, különösen az ez alkalomból rendezett nemzeti kiállítás leirását az Ezredéves emlékünnep c. külön mellékleten közöljük.
(Külön melléklet a Nagy Lexikon XII. köt. 670. old. levő Millennium cikkhez.) A kiállításra vonatkozó 4 képmelléklettel.
Az 1892. II. t.-c., amelyet még Baross Gábor nyujtott be a képviselőháznak, mondotta ki, hogy a magyar állam keletkezésének ezredik évfordulója országos nemzeti kiállítással ünnepeltessék meg, - mint az indokolás mondja - «teljes kegyelettel, kiváló fénnyel, a jövőbe vetett lelkes bizodalommal». Az akkor elfogadott törvény 1895-re tette az ünnep idejét, de már a rendezendő kiállítás rendezését, legfőkép azért, hogy több nagyobb nemzeti alkotás elkészülhessen arra az időre. S most, mikor a Pallas Nagy Lexikonának XII. kötete megjelenik, már megkezdődött a nagy év megünneplése, s ez az ünnep - programmból, előkészületekből és kész dolgokból itélve - méltó is lesz a fényes, még a nagy nemzetek történetében is ritka alkalomhoz. Kormány és társadalom minden irányban, minden módon azon voltak, hogy Magyarország milleniuma nevezetesen eseménnyé legyen, hogy a világ minden részéből seregesen jöjjenek az idegenek velünk ünnepelni, s akik jönnek, hű képet lássanak a magyar nemzet nagy multjáról, mai állapotáról és biztató jövendőjéről. Az ezredéves ünnepek fővédnöke I. Ferenc József apostoli király, s az ő védnöksége alatt rendeződnek és folynak az összes hivatalos ünnepek, az ezredéves történeti és jelenkori országos kiállítás, emlékművek és közintézetek fölavatása, társadalmi ünnepek stb., amelyeket most itt rendre veszünk.
Mindenekelőtt feljegyezzük a törvényhozás akcióját, mellyel az ezredévet törvénybe iktatja. A képviselőház 1896 ápr. 21. ünnepélyes ülésen egyhangulag elfogadta az alább közölt javaslatot, melyet a főrendiház ápr. 29. ünnepélyes ülésen egyhangulag elfogadta az alább közölt javaslatot, melyet a főrendiház ápr. 29. ülése szinte egyhangulag magáévá tett. A szöveg igy hangzik:
«A magyar állam 1896-ban ezeréves megalapításának és fennállásának ünnepét üli. A törvényhozás ennek emlékét a következőkben örökíti meg:
1. §. A magyar szent korona országainak törvényhozása vallásos áhitattal ad hálát az isteni gondviselésnek, hogy az Árpád és vitéz hadai által megalapított hazát oltalmába fogadta, fejedelmeit bölcseséggel, népét erővel és önfeláldozó hazaszeretettel megáldotta és az országot jó- és balsorsban segítve, annak lételét ezer éven át sok viszontagság között is fentartotta.
2. §. Ezen ünnepélyes alkalommal az országgyülés mindkét háza legmélyebb hódolattal járul ő császári és apostoli királyi felsége I. Ferenc József elé, akinek dicsőséges uralkodása alatt az ország alkotmányos szabadsága és zavartalan fejlődése biztosítva van. Magyarország és társországainak apostoli királya viszont törhetlen bizalmát nyilvánítja szeretett népének hűségében. Szilárd alapjai ezek annak az áldásos összhangnak, melynek ereje a jövendő századok biztos haladásának is zálogát képezi.
3. §. A törvényhozás a kegyelet, hódolat és a királyi hajlandóság eme nyilatkozataival a magyar állam ezeréves fennállásának emlékét örök időkre törvénybe iktatja.
4. §. E törvény 1896 jun. 8. mint ő császári és apostoli királyi felsége dicsőséges megkoronáztatásának évforduló napján lép életbe; ugyanazon napon ugy az országgyülés mindkét házának együttes ülésében felolvasandó, mint a magyar korona országainak minden községében közzéteendő és kőbe vésve az országházban megörökítendő».
Ezredéves ünnepek.
Az ezredév megünneplésének hivatalos programmja ez:
1896 máj. 2. nyilt meg az ünnepek sora. I. Ferenc József király, az ezredéves ünnepek fővédnöke, e napon nyitotta meg az ezredéves országos kiállítást. Ott voltak körülötte a fejedelmi vendégek, az uralkodóház tagjai, a Bécsben székelő nagykövetek, mint az összes kulturnemzetek képviselői, a magyar törvényhozás két házának tagjai, a magyar kormány, az osztrák-magyar monárkia közös miniszterei, Ausztria törvényhozásának és kormányának képviselői, a székesfőváros, a magyarországi vármegyék és szabad királyi városok küldöttségei, az országos kulturális intézetek és testületek kiváló tagjai stb. - Máj. 3. ünnepélyes hálaadó istentisztelet a koronázási templomban, a király és a felsorolt vendégek jelenlétében. - Máj. 9. az iskolák ünnepe. - Máj. 10. Te Deumok az ország összes templomaiban, a helyi hatóságok képviselői jelenlétében. - Máj. 3-tól máj. 15-ig az ország összes törvényhatóságai, tudományos és közművelődési intézetei díszüléseket tartanak, az összes szinházakban díszelőadások.
Jun. 5. a szent koronát és a koronázási jelvényeket (palást, kard, jogar) ünnepélyes menetben, a koronázásra megállapított szertartásokkal, átviszik a koronázó templomba és három napon át közszemlére teszik ki. - Jun. 6. az új királyi palota alapkőletétele lesz. - Jun. 8., a király koronázásának évforduló napján, a törvényhozás két házának tagjai díszhintókban teljes díszben a királyi kastély elé vonulnak, hogy bemutassák a királynak a nemzet hódolatát. A díszmenet élén haladnak az összes vármegyék és városok lovas bandériumai, nemzeti díszben van népies viseletekben. A menetet az ország zászlós urai nyitják meg, ugy mint a koronázáskor. A magyarországi bandériumokat a belügyminiszter, a horvátországiakat a horvát bán vezeti. A menet a koronázási templom elé vonul; onnét megindul a hatlovas hintó, mely a koronázási jelvényeket a koronaőröktől kisérve az új parlamenti palota elé viszi. Az új parlamenti palotában, mely a teljes befejezésig 16 millió frtba kerül, a nagy kupolás teremmel annyira elkészültek, hogy meg fogják benne ezen a napon tarthatni a parlament két házának közös ezredéves díszülését, melyen a két ház elnökei elnökölnek; 17 főherceg lesz jelen mint a főrendiház tagja, s az oltáralaku emelvényen ott lesznek a koronázási jelvények. Ezen a nevezetes ülésen törvénybe iktatják az ezredéves ünnepet. Az ülés után a bandérium végig vonul az Andrássy-uton a kiállítási területre, a parlament tagjai pedig visszakisérik a királyi kastélyba a koronázási jelvényeket és átadják a királynak, aki az üdvözlő beszédre válaszol.
Jul. 5. a törvényhozás tagjai Pusztaszerre (Szeged közelében) mennek, ahol ezer év előtt a magyar nemzet Árpád fejedelemmel megkötötte a vérszerződést; a legrégibb alkotmány ezredik évfordulóját fogják megünnepelni és felavatják ott Árpád fejedelem szobrát. Jul. 19. Munkácson, aug. 2. Pannonhalmán, 16-án Brassóban, 30-án Nyitrán és szept. 18. Dévényben avatják fel az Árpád-emlékeket.
Aug. 20. a budavári Szt. István-szobor alapkőletétele lesz, aug. 23. a királyi Kuria épületének, szept. 6. a kassai dombnak és szept. 13. a pozsonyi Mária Terézia-szobornak felavatása.
Szept. 1-5. közt a kormány 500 új népiskolát avat föl az országban.
Szept. 20. Zimonyban, az ország déli határán avatják fel a honalapító fejedelem szobrát, a horvát tartománygyülés és a horvát hatóságok jelenlétében.
Szept. 27. a király Magyarország és Ausztria parlamentjeinek és kormányainak képviselőitől kisérve lemegy az Al-Dunához (ahol az aldunai uralkodók csatlakoznak hozzá) és átadja a forgalomnak a Vaskapu-csatornát, mely műszaki és forgalmi szempontból egyaránt világra szóló alkotás.
Okt. 4. átadják a forgalomnak a Budapesten épített vámháztéri Ferenc József-hidat.
Okt. 11. megnyitják az iparművészeti muzeumot.
Okt. 31. az ezredéves kiállítás ünnepélyes berekesztése lesz.
A millenniumi ünnepek középpontja, állandó kerete:
Az ezredéves kiállítás.
Célja az volt, hogy képe legyen ezeresztendős, dicsőséges multunknak, hű tükre újabb ezredévre jogosító jelenünknek. Feltüntesse hazánk szellemi és közgazdasági állapotait és előrehaladását, s mindenben figyelemmel legyen történelmi fejlődésére. Már maga ez a programm mutatja, hogy két nagy főcsoportra oszlik, históriaira és jelenkorira. S mindenik csoportja tisztára nemzeti és magyar. A történelmibe ugyan összehordták a külföldön őrzött emlékeket és ereklyéket, de csakis azokat, amelyek magyar eredetüek vagy vonatkozásuak, a jelenkoriban pedig a legféltékenyebb gonddal őrködtek, hogy csakis a magyar korona területén termett, készített v. előállított tárgyak kerüljenek a kiállításra. Hogy átnézhető legyen a kiállítás mérete, szükséges lesz ide tenni, mire terjeszkedik ki. A csoportbeosztás ilyen:
I. főcsoport. Történelmi kiállítás.
Magyarország kulturális fejlődésének fő mozzanatai, nevezetesen a honfoglalástól, az azt követő századokban történeti korszakok szerint feltüntetve: a) történeti okmányokban; b) régi eszközökben, iparművekben és történeti emlékekben; c) művészeti alkotásokban és pedig különös tekintettel: az egyházi életre, a közszellem nyilvánulására és a magánélet alakulására, a hadviselésre.
II. főcsoport. Jelenkori kiállítás és pedig:
I. csoport: Művészet. a) Képzőművészet, b) Előadó művészet.
II. csoport: Közművelődés: különös tekintettel az irodalom és a sajtó termékeire, valamint a tudományos és közművelődési intézetek és egyletek működésére. Statisztika.
III. csoport: Oktatásügy.
IV. csoport: Egészségügy. Gyermeknevelés.
V. csoport: Kereskedelem; pénz- és hitel-ügy.
VI. csoport: Mezőgazdaság; gyümölcsészet; kertészet; borászat; méhészet; állattenyésztés; selyemtenyésztés; állati termékek; állategészségügy.
VII. csoport: Erdészet; vadászat.
VIII. csoport: Bányászat és kohászat; vas- és fémipar.
IX. csoport: Gépipar; műszerek és tudományos eszközök.
X. csoport: Közlekedés; hajózás; tengerészet.
XI. csoport: Építési ipar.
XII. csoport: Faipar; butoripar; dekorativ ipar; teljes lakberendezések.
XIII. csoport: Agyag- és üvegipar.
XIV. csoport: Bőripar; textilipar; ruházati ipar.
XV. csoport: Papiripar; sokszorosító műiparágak.
XVI. csoport: Arany-, ezüst- és díszmű-áruk, apró-áruk.
XVII. csoport: hadügy.
XVIII. csoport: Vegyészeti ipar.
XIX. csoport: Néprajzi kiállítás; házi-ipar; műkedvelők kiállítása.
A kiállítás szervezete.
A kiállítás ügyeinek vezetésére országos bizottságot szerveztek, melynek elnöke a kereskedelemügyi magyar királyi miniszter; helyettese a kereskedelemügyi államtitkár. Az országos bizottságban képviselve vannak az összes minisztériumok; hivatalból tagjai: a kiállítás igazgatója, Budapest székes-főváros főpolgármestere, az országos statisztikai hivatal főnöke, a fővárosi államrendőrség főkapitánya, a m. kir. államvasutak elnök-igazgatója, a nemzeti muzeum igazgatója, a sajtó-bizottság elnöke, alelnöke és jegyzője, a budapesti kereskedelmi muzeum igazgatóságának egy tagja; képviselve vannak benne továbbá: a magyar tudományos akadémia, a budapesti m. kir. tud. egyetem, a m. kir. József-műegyetem, a magyar történelmi társulat, az országos közegészségügyi tanács, a fővárosi közmunkák tanácsa, a fő- és székváros közönsége, a történelmi képcsarnok, az orsz. képzőművészeti társulat, a magyar iparművészeti társulat, az iparművészeti muzeum, a technológiai iparkamara, az országos iparegyesület, a budapesti kereskedelmi csarnok, az országos kereskedelmi és iparcsarnok, az országos malomipar-egyesület, a mérnök- és építész-egylet, a magyar bányászati és kohászati egyesület, a magyar országos földtani társulat, az országos gazdasági egyesület, az országos erdészeti egyesület, az országos magyar kertészeti egyesület, a szesztermelők országos egyesülete. Végre tagjai a bizottságnak a kereskedelemügyi és földmivelésügyi miniszterek által kinevezett tagok.
Az ügymenet gyorsítása érdekében az országos bizottság kebelében végrehajtó-bizottságot szervezett, melynek elnöke a kereskedelemügyi miniszter, alelnöke a kereskedelemügyi miniszteri államtitkár; tagjai: a) a kiállítás igazgatója; b) az egyes miniszterek kiküldöttei, amennyiben az illető tárcát érdeklő ügyek tárgyaltatnak; c) az országos bizottság kijelölése alapján a bizottsági tagok sorából az elnök által kinevezett 14 tag; d) az általános programm értelmében szervezett csoport-bizottságok elnökei és előadói, amennyiben a csoportjukat érdeklő ügyek tárgyaltatnak; e) a sajtó-bizottság kiküldöttei.
Az országos bizottság elnöke ezenkivül külön pénzügyi bizottságot és külön sajtó-bizottságot szervezett; mindkét bizottság feladata az ügykörébe eső javaslatok végrehajtására nézve az országos bizottság elnökének előterjesztéseket tenni. Ezenkivül minden kereskedelmi és iparkamara székhelyén kerületi bizottság szerveztetett, összesen 18; a kerületi bizottságok területük minden nevezetesebb központján helyi bizottságokat szerveztek, melyeknek száma 157.
Az összes adminisztrációnak és központi szervezet igazgatóságának van alárendelve a műszaki osztály, a sajtó-osztály s az irodaigazgatás. Külön igazgatósága van a történelmi főcsoportnak s a mezőgazdasági és erdészeti csoportoknak, mely utóbbi a földmivelésügyi m. kir. miniszternek van alárendelve. Az egyes csoportok ügyeinek vezetésére külön csoportbizottságokat szerveztek, melyeket föladataik végrehajtásában a csoportbiztosi intézmény támogatott.
A juryt az ipari csoportban felerészben az érdekelt csoportbeli kiállítók választják, felerészben a kereskedelemügyi miniszter nevezi ki, mint az országos bizottság elnöke; a földmívelési csoportokban a kinevezések az illető miniszterrel egyetértőleg történnek, hasonlóképpen a művészeti és hadügyi csoportokban. A kitüntetések a következők: 1-ször: Díszoklevél. 2-szor: Millenniumi nagy érem. 3-szor: Kiállítási érem. 4-szer: Közreműködők érme. 5-ször: Elismerő oklevél. Ezenkivül vannak állami arany- és ezüst-érmek.
Külön szabályok intézkednek a szállítási és biztosítási ügyről, az elárusításról, az italmérésről s a kiállításon fogyasztott italok adójáról, a látogatásról, a belépti jegyekről, a katalógusról (az együttes kataloguson kivül minden csoportnak külön katalogusa is van) s általában a belső kezelésről és ügyvitelről.
Az ezredéves országos kiállítás a fővárosi Városligetben épült, mindjárt az Andrássy-út végén. A bekerített kiállítási terület 520,000 m2, nagyobb területet foglal el, mint minden eddig rendezett országos kiállítás. De még inkább fölülmul minden más országos kiállítást beépített területre. Ez közel 140,0002, s ebben a két számban már ki is van monda a kiállítás egyetlen komoly hibája: a terület tulzsúfoltsága. A kiállítási területbe be van tudva a területen kivül épült műcsarnok, mely a képzőművészeti kiállítás hajléka, de nincsen beleszámítva az állatkiállítások területe, a sportünnepeknek szánt versenytér, s a kiállítással némileg összefüggő mulatóhely: Ős-Budavára.
A kiállítás tisztára nemzeti. Már a szervezésekor ki volt mondva a szigoru elv: hogy a kiállításon csakis olyan tárgyak állíthatók ki, melyek a magyar korona területén termeltettek vagy készültek. S ezt az elvet, melyet a nagy ünnepi alkalom tett elkerülhetetlenné, szigoruan keresztül is vitték minden téren. Egyetlen nemzetközi csarnoka sincsen a kiállításnak, s ha a történelmi részben vannak is olyantárgyak (a szultán, a német császár, a svéd király, a Vatikán kiállítása), amelyeknek ez idő szerint külföldi a tulajdonosuk, ezek is egytől egyik v. magyarországi eredetű, vagy legalább is magyar vonatkozású ereklyék, műkincsek v. emlékek.
Az ezredéves kiállítás összes bevételeinek és kiadásainak előirányzata 4.380,000 frt. A kiadások fedezése már most (május elején) biztosítva van. Az állami hozzájárulást az 1893. III. t.-c. egy millió forintban állapította meg, ezenkivül több osztálysorsjáték rendezésére adott az állam engedélyt, olykép, hogy a sorsjáték rendezői (1895. XI. t.-c.) egy millió forintot fizettek a kiállítási alap javára. Budapest székes főváros 100,000 forinttal járult a kiállítás költségeihez. A bevétel rovat legnagyobb tétele 1.400,000 frt, amennyi az összes belépő jegyek bérbeadásából folyik a kiállítás pénztárába. A kiadások legnagyobb tétele természetesen az épületek emelésére jut. Az épületek, beletudva a magán pavillonokat is, öt millió forintnál jóval többe kerültek.
S ezek után röviden ismertetjük a főbb csarnokokat és kiállításokat, természetesen csak a nevezetesebbeket szedve ki a 240 pavillonból. Ezen a kis leiró úton nagyon jó szolgálatokat tehet a kiállítás madártávlati képe (l. a műmellékletet), amelyen könnyü lesz ezt a kis leiró utat kisérni.
[ÁBRA] Az ezredéves kiállítás madártávlati képe.
Az Andrássy-úttal szembeeső főbejáró impozáns diadalívszerü épület, ezen keresztül jutunk leghamarabb a területre (kivüle még 4 főkapu van, s több kisebb bejáró munkások és alkalmazottak számára). A kiállítási területen kivül esik az új műcsarnok, mely a magyar művészet kiállítását (festészet, szobrászat, építészet) foglalja magában. Tervezője nem a külső díszre, hanem a belső kényelemre helyezte a fősúlyt. A kiállítás területére széles és állandónak épült híd vezet. A híd kőpilléreken nyugvó háromnyilásu vashíd és maga is érdekes kiállítási tárgy.
A hídtól balra terül el a hadügyi kiállítás nagy szabásu csoportja, mely a hadászat összes eszközeit és segédszereit együttesen mutatja be. A m. kir. honvédség, a hadseregszállítók a sziget innenső részén, a hadi tengerészet és a közös hadsereg a tulsó részen foglalják el kiállításukkal a számukra fentartott területet. A sziget két partja hajóhíddal van összekötve.
[ÁBRA] A hadi tengerészet csarnoka
A Nádor-szigeten egy kis vendéglőn kivül három nagyobb épület vonja magára figyelmünket. Ezek: Budapest főváros pavillonja, a kereskedelem, pénzügy és hitelügy pavillonja és József főherceg pavillonja.
Budapest székes főváros nagy szabásu és állandónak épült csarnokában bemutatja a főváros szellemi és anyagi fejlődésére vonatkozó adatokat; a száraz statisztikai táblázatokon kivül szelvényeket és modelleket minden nevezetesebb alkotásról, mely a fővárosnak nemcsak rohamos fejlődését, hanem emberiségi és művelődési intézményeit dicséri.
A kereskedelmi csoportban először szerepel nálunk a kereskedés és ennek minden fontosabb segédeszköze, főkép a pénz- és hitelügy történeti fejlődése szerint bemutatva.
József főherceg igen díszes s az ezredévi ünnephez méltó pavillonjában uradalmai termelésének eredményeit mutatja be.
A Széchenyi-sziget kizárólag a történelmi főcsoportot foglalja magában. Az épületcsoport eredetisége már messziről magára vonja figyelmünket. Századok története látszik rajta már kivülről is. Mutatja Szt. Istvántól kezdve a közelmultig a hazai építészet-történet legkiemelkedőbb mozzanatait, az Árpád-kori templomot és zárdát, a középkori lovagvárat (Vajda-Hunyad), a közelmult renaissance épületét s az átmenetekben és díszítésekben nevezetesebb építészeti alkotások emlékezetes maradványait: a segesvári vártornyot, a csütörtökhelyi kápolnát, a bártfai városháza, a fricsi vár, a Thököly-vár egy-egy érdekes motivumát. A renaissance-udvart remek szobrocskák díszítik, melyek mindannyian egy-egy eszmét, egy-egy jelvényt képviselnek. A csarnokok belsejének csodálatosan változatos tartalma elénk tárja az ezerév kulturtörténetét egyes kimagasló eseményeiben, amint a hadviselés fejlődésének sokféle mozzanatai, az egyházi és világi műtörténeti feljegyezni való eseményeket hagyott hátra, amint műemlékeink és történelmi kincseink egymás mellé sorozása a tudás, a vitézség, a munka, a szorgalom mutatványait, mint fenmaradt v. helyreállított emlékeket tartja a kegyeletes utódok szeme elé. A vadászat, halászat és pásztorélet történetének feltüntetésére külön pavillonok szolgálnak.
[ÁBRA] Történelmi csoport: Vajda-Hunyad vára
[ÁBRA] A történelmi csoport renaissance udvara
A mult dicsőséges emlékeinek méltatása után megismerjük a mai Magyarországot. A Nádorszigetre vezető ódon hídon áthaladva, felkeressük a kiállítás felső zugát, a kiállítás faluját, az ő érdekes csárdájával, templomával, községházával, iskolájával, kórházával és tűzoltó-telepével. E különlegességek részben történeti érdeküek, főleg azonban minta gyanánt szolgálnak arra nézve, hogyan építsen a legkisebb falu kórházat, tűzoltó-telepet, községházát és iskolát. A házi ipart külön csarnok mutatja be, a templom körüli vásárbódék pedig alkalmat szolgáltatnak nevezetes házi ipari különlegességeink forgalomba hozatalára. A faluban kiállításra kerül Magyarország néprajza, az egyes vidékek tipusai, amint ezek a nép hamisítatlan otthonában kifejezésre jutnak.
[ÁBRA] A falu magyar utcája
[ÁBRA] A falu temploma
A házi ipari csoportok után következik az őstermelés az ő számtalan csarnokaival és pavillonjaival.
A határmesgyét azonban Bosznia és Hercegovina külön kiállítása foglalja el igen nagy területen. Egy nagy iparcsarnokon kivül kisebb, az etnográfia feltüntetésére alkalmas épületek vannak a bosnyák területen.
Az őstermelés befogadására szolgálnak a következő főbb épületek: a nagy mezőgazdasági csarnok, a selyemtenyésztés, a vizépítészet, az erdészet, meteorologiai, a dohányjövedék, a tejgazdaság, a kertészet, szőllőszet, borászat, a ménesbirtokok pavillonja és az időleges kiállítások csarnoka. Ide tartozik még (a híd mellett elhelyezett) halászati pavillon s több magánpavillon, u. m.: Koburg herceg, Frigyes főherceg, Batthyány gróf, Földváry gazdasági pavillonja, tej-elárusító- és fa-pavillonok.
A mezőgazdasági csoport és az igazgatósági épület között elterülő rész a horvátoké. Nagyszabásu ipar- és mezőgazdasági csarnokban termelésük erejét mutatják be. Van ezenkivül külön műcsarnokuk, borászati és kóstolócsarnokuk és erdészeti pavillonjuk.
[ÁBRA] A horvát iparcsarnok
Lejebb haladva a kényelmesen berendezett igazgatósági épület felé, útban találjuk a szivattyutelepet, melynek az a rendeltetése, hogy tűzvédelmi intézkedéseket a legnagyobb mértékben biztosítsa; az igazgatósági épület mellett van a rendőrkapitányság épülete, egy dunai halászcsárda, az aquarium, a kereskedelmi tengerészet és a folyamhajózás csarnoka.
Ezután egymás mellett találjuk a mezőgazdaságból fejlődött két hatalmas iparágnak pavillonjait, a cukoriparét s a malomiparét és mellettük a jóval kisebb szesziparcsarnokot.
A Ganz-gyár pavillonjával kezdődik az ipari csoportok bemutatása. A nagy Ganz-féle gyár, mely a vas-, fém- és gép-ipar, az elektrotechnika s a vagongyártás terén mutatja erejét, méltóképen kezdi meg az ipari csoportokat. Körülötte sorakoznak a bihar-szilágyi petroleumipar, a budapesti ásványolaj s a magyar petroleumipartársulat apró pavillonjai, melyeknek tartalma szintén új és érdekes a szemlélőre.
A régi iparcsarnok megújítva és kibővítve foglalja magába a nagyipari csoportokat, u. m.: az élelmi cikkek, az agyag- és üvegipar, a bőr-, ruházati és szövő-iparok, az arany-ezüst-művek és apró áru-ipar, végre a butor-ipar és dekorativ lakásberendezések csoportjait.
A kiállítás baloldali területén is folytatódik a hazai iparnak bemutatása.
A közlekedési csarnok, mely a magyar államvasutak kiállítását is magában foglalja, főleg a vasutak terén érdekes és tanulságos gyüjteményt mutat be. Maga a csarnok pedig egyik legszebb épülete a kiállításnak, amely hatalmas kupolájával valósággal uralja ezt a részt. A csarnok állandó épület. A kazánház mögött a 14,000 m2 területü gépcsarnok a hazai mezőgazdasági és ipari gépeken kivül a két oldalt elfutó karzaton a munkagépeket mutatja be működésben. A magyar államvasút gépgyárának pavilonja e hatalmas ipartelep sokoldaluságát és sikereit tünteti föl; a papiripar és a sokszorosító iparágak (könyv- és kőnyomdászat, fényképészet stb.) pavillonja számos gépet mutat be.
[ÁBRA] Közlekedésügyi csarnok
[ÁBRA] A sokszorosító-ipar csarnoka
A nyomdával majdnem szembe került a sajtó- és közművelődési pavillon, mely az egész közművelődési csoportot (irodalom, könyvészet, tudományok, irodalmi és közművelődési egyletek és intézetek, statisztika és sajtó) felöleli.
[ÁBRA] Közoktatásügyi csarnok
A terület csúcsába esik az építő-ipar csarnoka, mely az utolsó időben oly nagy mértékben fejlődött építő-ipar és a vas- és fém-ipar befogadására van szánva. E körül sorakoznak a járművek csarnokai, a posta-, távirda- és telefon-pavillon s a nagy arányu bányászati és kohászati csarnok, mely utóbbi a vas-, fém- és kőszénbányászat eredményeit tárja elénk. A bányászati és kohászati csarnok kiegészítéseül szolgálnak e környék pavillonjai, a rimamurány-salgótarjáni, a szabadalmazott osztrák-magyar államvasút-társaság uradalmai, az urikány-zsilvölgyi, Unió vasmű, magyar általános kőszénbánya, Nobel dinamitgyárának pavillonjai s ezek között egy-két más csoportból ide szorult kisebb pavillon.
[ÁBRA] Bányászati és kohászati csarnok
Az oktatásügyi csarnok, egy szép görög stilü nagy épület, mutatni fogja, hogy a tanügy terén az utolsó negyed században rendkivül sokat haladtunk. Ide tartozik még a közelben levő tornacsarnok s a faluban elhelyezett minta-népiskola. A közoktatásügyi csarnok mellé került az igazságügyminisztérium pavillonja, mely a fegyházi ipar, a börtönrendszerek feltüntetése, főleg pedig a törvénykezési épületek feltüntetése terén nyujt sok érdekes látnivalót.
Ugyanezen a tájon van még a vidéki sörgyárak kóstoló-fölkéje, kapcsolatban a hazai szalámigyárak termékeinek áruba bocsátásával.
Az egészségügy a régi műcsarnokba került, e mellett a mentők pavillonja, a balneologiai pavillon, a gyermeknevelésügy pavillonja együttesen az egészségügyi csoportot képezik s mindegyik a saját különlegességeivel kiapadhatatlan forrása az érdekes látnivalóknak.
[ÁBRA] Ünnepélyek csarnoka
[ÁBRA] A pénz- és hitelügy csarnoka
Hátra van még a kiállítási korzó ismertetése. Ez az igazán nagy szabásu dísztér a közönség szórakoztatására van szánva. Az iparcsarnok előtt hatalmas ballusztrádok emelkednek. Az e között és a második főbejárat közötti tér remek díszkert, melyen legjobb kertészeink vetekedtek egymással művészetük bemutatásában. Balra emelkedik az ünnepélyek csarnoka a nagy ülések, hangversenyek, esetleg ünnepi bankettek számára. Ugyanebben lesz az előadó művészet kiállítása csoportosítva.
Jobbról és balról a négy kőbányai sörgyár vendéglője, a korzó mentén pezsgős pavillonok, egy elegáns kávéház; a közepén, a zenepavillon körül, apró, stilszerű elárusító-bódék (szivar, virág, újság stb. számára) s elül a korzó fő érdekessége, a fontaine lumineuse, a szines szökőkút, mely nagyobb és impozánsabb, mint az eddigi országos kiállítások hasonló alkotásai és szines villamos fényt szóró sugarai szivárványként ragyogják be esténkint az egész kiállítást és ennek közönségét. Ime, ez a kiállítás általános képe szárazon rajzolva.
Az eredményeiről természetesen most lehetetlen beszélni. De hogy a kedvező eredmény nem maradhat el, arra kellő garancia az ország lelkes, ünnepi hangulata és az egész művelt világ szokatlan nagy érdeklődése. A világsajtó már ma annyira foglalkozik Magyarország millenniumával, hogy biztosra vehető a külső nagy siker is. Mellőzve itt a tervezett sok ünnepséget, hangversenyt, sokfajta sport- és tornaversenyt, zenei előadásokat, amelyek a kiállítás félesztendejét élénkíteni fogják, csak azokat a nemzetközi és országos kongresszusokat akarjuk itt felsorolni, amelyek maradandó alkotásokra lesznek hivatva.
A millenniumot ugyanis az ország törvényhozásától kezdve minden nevezetesebb testület, hatóság, intézet, egyesület díszülésekkel, országos összejövetelekkel, kongresszusokkal ünnepli meg. Több ilyen kongresszus országos fontosságu, de némelyik az egész világot érdeklő ügyeket tárgyal, igy: az interparlamentáris kongresszus, melyre a világ minden részéből jelentkeztek neves politikusok; a nemzetközi sajtó-kongresszus, amelyen meg akarják alakítani az európai zsurnaliszta-szövetséget; a műtörténelmi kongresszus, amelyen egy középeurópai műtörténésziskola alapítását kivánják kimondani; a nemzetközi sakkverseny, amely három hétig tart s amelyen a világ legnevesebb mesterei vesznek részt.
A következő országos és nemzetközi kongresszusok tűzték ki már ez ideig az összejövetelük idejét:
Juniusban.
Kereskedők országos kongresszusa 15., 16. és 17.
Magyar cukorgyárosok díszgyülése 22.
Osztrák és magyar cukorgyárosok egyesülésének díszgyülése 23.
Molnárok országos kongresszusa 24.
Gyógyszerészek kongresszusa 26. és 27.
Osztrák és magyar papirgyárosok egyesületének díszgyülése 29.
Turisták országos kongresszusa 31.
Hirlapirók nemzetközi kongresszusa 14, 15. és 16.
Juliusban.
Országos és egyetemes tanügyi kongresszus 1., 2., 3., 4., 5. és 6.
Magyarországi néprajzi társulat díszülése 7.
Nemzetközi állatvédelmi kongresszus 18., 19., 20. és 21.
Gyorsirók nemzetközi kongresszusa 25., 26., 27. és 28.
Augusztusban.
Községi és körjegyzők országos kongresszusa 3.
Országos iparoktatási kongresszus 10. és 11.
Magyar országos tűzoltószövetség díszközgyülése 15., 16. és 17.
Magánhivatalnokok országos kongresszusa 19.
Méhészek országos kongresszusa 22., 23. és 24.
Erdészek országos kongresszusa 30. és 31.
Szeptemberben.
Technikusok országos kongresszusa 3., 4. és 5.
Ipartestületek országos kongresszusa 6. és 7.
Erdélyrészi magyar közművelődési egyesület díszközgyülése 8.
Közegészségügyi és orvosügyi kongresszus 13., 14., 15., 16. és 17.
Országos gyáripari kongresszus 21., 22. és 23.
Bányászok, kohászok és geologusok országos kongresszusa 25. és 26.
Nemzetközi művészettörténeti kongresszus 28., 29. és 30.
Később meghatározandó időben lesznek:
Balneologiai kongreszus.
Nemzetközi békekongresszus.
Földrajzi társulat díszgyűlése.
Sakk-kongresszus, nemzetközi sakkversennyel egybekötve.
Kertészek országos kongresszusa.
Kereskedő ifjak országos kongresszusa.
Katolikus kör országos díszgyülése.
Lövészek országos kongresszusa.
Országos gazdasági kongresszus.
Protestáns irodalmi társaságok díszközgyülése.
Régészek országos kongresszusa.
Szinészek nemzetközi és országos kongresszusa.
Zenészek országos kongresszusa.
Athléták országos kongresszusa, nemzetközi viadalokkal.
Nemzetközi diák-kongresszus.
Nemzetközi posta-kongresszus.
A vöröskereszt-egyesületek országos díszközgyülése, megfelelő ünnepekkel egybekötve.
Orvosok és természetvizsgálók vándorgyülése.
(állat), az ürbelüek állatkörének Hydroidea osztályában a Hydrocoralliae alrend egyik családja, melynek fajai szabálytalan fa- v. levél-forma telepeket alkotnak. Sejtjeiket kis harántlemezkék egymás fölébe sorakozott kamrácskákra osztják. A tapogató egyének sejtjei v. szabálytalanul elszórtak v. pedig egy evőegyén sejtjei körül szabályosan sorakoztak. A tapogató egyéneknek tapogatóik vannak. Az evőegyének 4-6 rövid, körben fekvő tapogatót viselnek. E családban egyetlen élő nem tartozik, a Millepora. Fajai a tengerekben élnek, érzékenyen csalánoznak s a koráll-szigetek felépítésénél is közreműködnek.
két county az É.-amerikai Egyesült-Államokban és pedig Arkansasban (1650 km2 ter., 10 000 lakossal, Texarkana székh.) és Georgiában (647 km2 ter., 4000 lak., Colquis székh.).
Ferdinánd Jakab, történet- és irodalomtörténeti iró, szül. Budán 1749 dec. 15., meghalt 1823 nov. 22. Az elemi tanulmányokat atyja vezetése alatt sajátította el és a budai jezsuita iskolában, az egri liceumban, Bécsben s a nagyszombati egyetemen folytatta. Tanulmányai befejezése után Batthyány József hercegprimás titkára lett, 1776. nagyváradi akadémiai tanárrá, 1782-ben egyszersmind könyvcenzorrá is kineveztetett; 1803. a Széchenyi Ferenc gr. gyüjteményeinek őrévé, 1808. pedig a magyar nemzeti muzeum igazgatójává neveztetett ki. Nevezetesebb művei és kiadványai: Comites Biharienses (Nagyvárad 1791); Fragmenta veteris typographiae magno-Varadinensis (Pest 1803); Pristaldus (u. o. 1805); Epistolae archiepiscoporum Georgii Strigoniensis et Pauli Colocensis e comitibus Szechenyi (2. rész, u. o. 1807); Epistolae imperatorum et regum Hungariae Ferdinandi I. et Maximiliani II. (u. o. 1808); Catalogus manuscriptorum bibliothecae nationalis Hungaricae Szechenyiano-regnicolaris (Sopron 1813-14.). Az I. kötet előtt: Dissertatio critica de collectionibus manuscriptorum aceorundem usu et utilitate. Életrajza Tudományos Gyüjtemény (1824, VII., 36-50. old.).
1. Ferdinánd, az idősebb, német ércöntő, szül. Fürstenfeldbruckban 1813 okt. 18., meghalt Münchenben 1887 febr. 11. Münchenben tanult és Stiglmayr műtermében képezte ki magát, majd Párisban Soyernál tovább fejlesztette művészetét, s az ércszobrok új aranyozási módját találta föl. 1844. átvette a müncheni kir. ércöntöde igazgatását és Schwanthaler legtöbb szobrát ő öntötte ércbe; több mint 160 monumentális szobrot, kaput, lovascsoportozatot stb. öntött. - Fiai közül M. Ferdinánd, az ifjabb (szül. Münchenben 1842 jun. 8.), szobrász és ércöntő, atyjánál, majd Hähnalnál Berlinben tanult; számos alkotásai közt leghiresebbek Humboldt, Shakspere és Kolumbus kolosszális szobrai, melyet, ugyszintén többi (Maximilián-kút Bambergben, I. Vilmos lovas-szobra Metzben, a monumentális szökőkút Würzburgban stb.) műveit is a müncheni kir. ércöntöde öntötte ércbe. - M. Frigyes (szül. Münchenben 1840 nov. 10.), a kir. iparművészeti iskola tanára Münchenben, s mint aranyműves, véső és emaillirozó nevezetes, - M. Lajos (szül. Münchenben 1850 jun. 23.), atyja utódja lett a müncheni kir. ércöntöde igazgatásában.
2. M. János Márton, német költő, szül. Ulmban 1750 dec. 3., megh. mint székesegyházi lelkész és hitszónok u. o. 1814 jun. 21. Göttingában teologiát tanult 1770 óta és tagja volt az ottani költőkörnek, mely főleg dal- és balladaköltészetére kedvező befolyással volt. Fő műve Sziegwart c. regénye (1776), a Goethe Werherjének (1774) leghatásosabb utánzása, mely rendkivüli népszerüséget nyert, pedig tele van hamis érzelgősséggel (magyarra fordította Barczafalvi Szabó Dávid, 1786; Kazinczy F. is lefordította Szevári címen, de megsemmisítette e művét). Nem különbek többi regényei sem. Jobbak és igazabbak külteményei (Gedichte, 1783), melyek részben a népköltészet szellemében és alakjában irva, jól eltalálják a népdal üde hangját és sokáig (egy-két darab máig) tulélték M. regényeit. Életét megirta Kraeger 1893.; érdekesen jellemzi Schmidt Erik (Charakteristiken, 1886, 178-198. old.); v. ö. Lázár Béla, Sziegwart (Irodalomtörténeti Közlemények, II. 1893, 50-70. old.).
(franc., ejtsd: milre), az egész keskeny, illetőleg a vonalas sávu szövetminta.
(nikolkova, ásv.), nikolszulfid (NiS), leginkább hajfinomságu tűkben (azért hajkovának is mondják), ritkábban hatszöges rendszerbeli oszlopos kristályokban. A tűk gyakran sugaras vagy pedig szabálytalan halmazokká csoportosulnak. Sárgaréz szinü. K. 3,5. Fs. 5,26-5,3. Többnyire pirittal, kalkopirittal vagy vaspáttal.
vallásos szekta, l. Adventisták.