(etjsd: milról), bor- és olajmérték Marseilleben = 64 liter.
(ejtsd: -zimo), falu Genova olasz tartományban, 23 km.-nyire Savonától, a Bormida mellett, 1280 lak. Ismeretes azon győzelemről, amelyet 1796 ápr. 13. és 14. Napoleon az osztrákokon kivívott.
(ejtsd: millé), 1. Aimé, francia szobrász, szül. Párisban 1819 szept. 27., megh. u. o. 1891 jan. 14. D'Angers szobrásznál és Viollet-le-Duc építésznél tanult, s 1845-ig eredménytelenül foglalkozott a festészettel; ekkor a szobrászatra adta magát. Művei közt legjelesebbek: egy elhagyott Ariadne, Kasszandra, amint Minervát hivja (mindkettő a párisi Luxembourg-palotában); egy rózsaszirmokat tépő leányka (síremlék); Apollo szobra a lanttal (a párisi opera homlokzatán) stb. Számos mellszobrot is faragott ki; az 1889. párisi világkiállításon aranyérmet kapott.
2. M. János Ferenc, francia festő, született Gruchyben (Cherbourg mellett) 1814 ápr. 4., megh. Barbizonban 1875 január 20. Paraszt szülőknek volt gyermeke és mint paraszt 20. évéig mezei munkát végzett. Ezután néhány hónapig Cherbourgban rajzolni tanult, de atyja halála után (1835) kénytelen volt ismét hazatérni, mignem 1837-ben Cherbourg városa támogatásával Párisba került. Delarochenak volt tanítványa, anélkül, hogy tőle valamit tanult volna; hogy megélhessen Boucher és Fragonard modorában édeskés, pásztori képeket, majd történeti ábrázolásokat (Oidipos; A zsidók fogsága Babilonban) festett és csak 1848. lépett föl első képével, mely egészen eredetiségének bélyegét viseli magán; a Gabonahányóval. 1849. Barbizonba, a fontainebleaui erdőbe költözött, és itt festette, eleinte a legnagyobb nélkülözések között, világhirü, a maguk nemében páratlan parasztképeit. A magvető (1850); Munkára menő paraszt és parasztasszony; A szénagyüjtők; Az aratók; Birkanyirás; Faoltás; Böngésző nők; a világhirü Esti harangszó (Angelus, 1859); A kapás ember (1863); A pihenő vincellér; A rög; A kötés stb., mindmegannyi hatalmas kép, amelyekben az addig divatos humoros vagy szentimentális parasztképek helyett a szegény nép fáradságos, munkás, nyomorult életet kérlelhetetlen valósággal, megrendítő erővel ábrázolta. V. ö. Coutuzier, M. et Corot (Saint-Quentin 1876); Piedagel, J. F. M. Souvenirs de Barbizon (Páris 1876); Seusier, La vie et l'oeuvre de J. F. M. (u. o. 1881); Yriarte, J. F. M. (u. o. 1885)- Le livre d'or de J. F. M. (u. o. 1892).
a méterrendszerben mint előszócska ezredrészt jelent, p. milliméter = 1/1000 m., milligramm = 1/1000 g.
csak pénzügyekben használt neve ezer milliónak.
(máskép miliarium, miliare és mille passuum), mérföld, a rómaiaknak mérföldjelző köve; közönséges lapis néven is előfordul, mert mindenki mérföldnek határán jelzőül egy kőoszlop volt felállítva. A hosszuság ezen jelzését igy is találjuk kifejezve: m. p. (mille passuum = 5000 római láb = 8 stadium = 1/5 angol mérföld).
(franc.), régebben francia kereskedelmi súlymérték, 1000 livre (font) = 489,5 kg. A M. metrique, vagyis a méterrendszeri M. = 1000 kg.
= a gramm ezredrésze.
= a méter ezredrésze.
(ejtsd: milen) Aubin Lajos, francia régiségbuvár, szül. Párisban 1759 jul. 19., megh. u. o. 1818 aug. 14. A nemzeti könyvtárnál nyert alkalmazást. A forradalom alatt kiadta az Almanac républicain c. naptárt az 1793. évre, mindamellett később ő is börtönbe került. Kiszabadulása után előbb a közoktatásügyi minisztériumban, azután mint a történelem tanára működött, végre pedig a régiségek és érmek őre lett a nemzeti könyvtárnál. 1807 beutazta D.-Franciaországot és 1811-13. Olaszországot. Különösen a régiségtan terén szerzett magának nagy érdemeket. Ő indította meg a Magasin encyclopédiques (Páris 1795-1816, 122 köt.)- az Annales encyclopédiques (1817-18, 12 köt.); a Dictionnaire des beaux-arts (1806, 3 köt.) és a Monuments antiques inédits (1802-1804, 2 köt.). Művei közül megemlítendők: Antiques nationales (1790-98, 5 köt.); Introduction a l'étude des médailles (1796); Peintures des vases antiques (1808-10, 2 köt.) és Galerie mythologique (1811, 2 köt., ném. Partheytől, Lipcse 1836); Voyage dans les départements du midi de la France (18,07-11, 5 köt.) és a Histoire métallique de la révolution française (1806), melyet Millingen folytatott (London 1818) s melyhez 1822. pótlék járult.