(Melos) egyike a Kikladoknak, azok DNy-i részében, az É. sz. 36° 40' 27'' alatt, 148 km2 területtel, (1889) 4959 lak. Kényelmes, biztos kikötővel. M. vulkánikus eredetü sziget, amelynek két részét keskeny földszoros köti össze. Rajta a Kalomo és Hagiosz Iliasz (773 m.) a legmagasabb csúcsok. Füstölgő szolfatarák és meleg források a még most is működő vulkáni erőről tanuságot tesznek. Kiviteli cikkei: kén, malomkő, gyapju, kecskesajt és búza. M. a szomszédos Kimolo, Szifno, Folegrando és Szikino szigetekkel együtt a Kikladok nomosz egy eparchiáját (12 147 lak.) alkotja. Fővárosa Plaka vagy Kasztro Plaka (1007 lak.). Egykori fővárosa, Melos, a kikötő K-i végében, magaslaton terült el; romjaiból fenmaradtak a jelenlegi fővárostól távolabb egy poligonalis körfal, egy szinház maradványai, mellette a sziklába vésett sírok és a régi kikötő emlékei. Az amfiteatrumnál (1823) egy paraszt találta meg a Milói Venus néven ismert szobrot, amelyet Marcellus juttatott a Louvreba. A sziget legrégibb lakói feniciaiak voltak; későbben Lakoniából dórok vándoroltak be. Ezért is M. lakói mindig Spárta pártján állottak. Kr. e. 416. az athéniek foglalták el, a lakosságot kiirtották és a szigetet athéni gyarmatosok telepítették be. 1204-1537-ig velencei birtok volt; ez utóbbi évben Khair-eddin Barbarossza a török uralomnak vetette alája. 1661 aug. 20. a velenceiek itt győzelmet arattak a török flottán. V. ö. Ehrenburg, Die Inselgruppe von Milos (Lipcse 1889).
előbb Stájerország kormányzója, Dürnkrut és Stillfried közt 1278 aug. 26. Ottokár cseh király morva hadait vezette, de a magyarok oly erővel törtek reá, hogy meg kellett futamodnia, mi azután döntő hatásu lett a csata sorsára nézve.
István (Melotai), ref. püspök, szül. Milotán (Szatmár) 1571., megh. Gyulafehérvárt 1623. Alsóbb iskoláit valószinüleg Nagybányán, a felsőbbeket pedig 1596 tavaszától fogva Debrecenben végezte, ahol 1598. kollaborator, 1599. szenior lett a főiskolában. Ez év őszén külföldre ment s 1601 okt. 4. a heidelbergai egyetemre iratkozott be. Inne 1603. hazatérve, még ez évben debreceni tanár, 1604. nagykállói, 1607. szatmári lelkész lett. Mint ilyen 1611. a szatmári egyházmegye esperesévé, 1614 jan. pedig egyúttal a tiszántuli egyházkerület püspökévé választatott. Azonban e hivatalairól 1618 jun.-ban lemondva, Gyulafehérvárra ment a fejedelem udvari prédikátorának. Ugy ezen, mint előbbi állásaiban kiváló munkásságot fejtett ki a protestáns oktatásügy fejlesztése körül, valamint az egyházi irodalom terén is. Munkái: De aeterna praedestinatione Die (Heidelberga 1602); Assertiones verae oppositae pontificorum calumniis (Debrecen 1615); A mennyei tudomány szerint való irtovány (u. o. 1617); Dávidnak huszadik zsoltárának rövid prédikációk szerint való magyarázata (Kassa 1620); Agenda (Kolozsvár 1621; számos, részben átdolgozott kiadást ért, még a XVIII. sz.-ban is); Speculum Trinitatis, azaz Szentháromság egy bizony örök Istennek... kimutatása (Enyedi György ellen, Debrecen 1622); Halotti beszédek (Bethlen Gáborné Károlyi Zsuzsánna temetésén. Az Exequiarum Ceremonialium... Libelli Duo c. gyüjteményben, Gyulafehérvár 1624).
kisközség Arad vmegye radnai j.-ban, (1891) 498 oláh lak., nagy kőbányákkal és erdei iparvasúttal; vasúti megálló.
($) ezer real, pénz Portugáliában és Braziliában; Portugálban 5,33 korona, Braziliában 2,69 korona értékü.
az ugyanily nevü járás székhelye a bajorországi Alsó-Frank-kerületben, a Majna és vasút mellett, (1890) 3534 lak., gombkészítéssel, kőbányával. Fölötte Mildenburg kastély kép-, éremgyüjteménnyel és könyvtárral.
athéni hadvezér, 524. archon Athénben. A nép 490. beválasztotta ama 10 sztratégosz közé, akiket a küszöbön álló háborura való tekintettel választottak. Sikerült a döntő ütközetet Marathonnál megnyernie (490 szeptember). Fő jutalma az volt, hogy a csatát ábrázoló képen a stoa poikilében előkelő helyen örökítették meg, de azonkivül más emlékeket is állítottak neki. Ekkor fejébe szállt a győzelmi mámor és erejét tulbecsülve, olyasmire vállalkozott, ami tehetségét felülmulta: a háboruban kétszinü politikát követő szigeteknek, első sorban Porosnak megfenyítésére. De a szerencse ezúttal hátat fordított a marathoni győztesnek. A vállalkozás megbukott, maga M. egy súlyos esés következtében megbetegedett és 26 napi távollét jött vissza. Yanthippos vád alá helyezte mint olyat, ki a népet megcsalja és annak bizalmával visszaél; miért is 50 talentumnyi birságra itélték (235 750 korona), minthogy pedig ilyen nagy összeggel nem rendelkezett, börtönbe vetették, hol sebeiben meghalt.
Károly, pápai kamarás, szül. 1490-ben. Mainzban, Trierben és Meissenben kanonoki javadalmakat birt, 1515. Rómába ment, ahol pápai jegyző és kamarás lett. X. Leo 1518. III. Bölcs Frigyeshez küldötte az arany rózsával s egyúttal megbizta, hogy Luthert engedékenységre birja. Visszautaztában 1519. Steinau mellett a Majna folyóba fuladt.
(ejtsd: miltn), county Georgia É.-amerikai államban, 286 km2 területtel, 6800 lak., Alpharetta székhellyel.
(ejtsd: milt'n) János, az angol irodalom és politikai élet egyik legkiválóbb alakja, szül. Londonban 1608 dec. 9., megh. Bunhillben (London mellett) 1674 nov. 8. Előkelő és gazdag birtokos családból született, de atyját, mivel protestáns hitre tért át, szigoruan kat. nagyatyja kitagadta az örökségből. M. első neveltetését atyjának puritán házában nyerte, azután a Szt. Pál-iskolában tanult, mig 1624. a tizenöt éves ifju a cambridgei Christchurch Collegebe került. Atyja azt tanácsolta neki, hogy teologus legyen, M. azonban elhagyta Cambridget (1632) s mint Magister artium liberalium visszavonult atyjához, ki ekkor Hortonban (Buckinghamschire) lakott. Őt évet töltött itt M., s ez idő alatt szorgalmasan tanult, különösen kortársai (Shakspere, Ben Jonson stb.) szellemét, irányát és művészetét tanulmányozva. Ez időbe esnek első művei: Comus, mely az I. Jakab óta divatos allegorikus szinjátékokra emlékeztet, de ezeknél becsesebb erkölcsnemesítő iránya miatt; továbbá az Arcadia pásztorvers, meg Lycidas elegia és két hires költeménye: L'Allegro és Il Pensieroso (mindkettő 1645. a Juvenile poems kötetben). E művei révén neve már ismert és jó hangzásu volt, midőn 1638. anyjának halálától összetörve, vigaszképen utazni ment a kontinensre. Párisban megismerkedett Hugo Grotiusszal, kinek barátja lett; sokáig időzött Rómában és Firenzében, s itt fogamzott meg agyában az eszme, hogy a remek olasz eposzok mintájára hazája irodalmát is megajándékozza egy olyannal. Már éppen Görögországba akart vitorlázni, midőn az angol polgárháboru kitörésének hire hazájába visszaszólította. Rövid időn öt értekezést irt (Prelatical episcopacy, Reason of church, stb. 1641-42), s ezekben a katolicizmust oly politikai pártnak deklarálja, mely a vallás és az egyház leple alatt zsarnoki teokráciát akar gyakorolni. 35 éves korában nőül vette Powel Maryt, egy oxfordshirei falusi nemes leányát, de a házasság szerencsétlenül ütött ki, mert a nő megszökött férjétől. M. ekkor (1643-45) négy iratot adott ki a házastársak elválásáról, melyekben, kora felfogása ellenére, a válás jogosultságát vitatta, s egyúttal annak jogát a férfi lelkiismeretére bizta. Ugyan e tájt irta meg értekezését a nevelésről is, melyben a régi klasszikus nevelés fölélesztését sürgette. Ezalatt a presbiteriánusok jutottak uralomra a hosszu parlamentben s 1644. kimondták az előzetes cenzura kötelezettségét; M. rögtön a hires Areopagitica beszéddel fordult a parlamenthez, melyben az elnyomott sajtószabadság érdekeit védte. Négy évig kénytelenségből hallgatott s ekkor (1645-49) dolgozta ki Angolország történetét az angolszászok korában. Midőn a republikánus párt hatalomra vergődött, a parlamenti bizottmány kinevezte M.-t az államtanács titkárává, mely állását M. a köztársaság egész ideje alatt megtartotta. 1648. kiadta a még I. Károly lefejeztetése előtt megkezdett iratát: The tenure of kings and magistrates, melyben az u. n. királygyilkosság aktusát védelmezi és bebizonyítja, hogy ahhoz a nép képviseletében eljáró parlamentnek joga volt. A közhangulat változásával az exetri püspök névtelenül irt egy könyvet Eikon basilike címen, mely ugy tünt föl, mintha a meghalt király hagyatéka lett volna; s hatása oly nagy volt, hogy az esküszegő Stuartot a tömeg egyszerre bálványozni kezdte. M. rögtön az Eikonoklastes c. vitairattal felelt, melyben a magasztalt királyt rút jellemének visszataszító valóságában mutatta be. Ekkor a tudós Salmasius (Saumaise) 100 Jakab-tallérért megirta a Defensio regiát, mire (1651) M. Defensio pro populo anglicano c. röpirattal felelt.
Végső éveinek szenvedései és nyomora épp ugy nem törték meg a nagy költő lelkét, mint a politikai élet viszontagságai. Az aggastyán visszatért ifjukori álmaihoz s megalkotta a legkiválóbb keresztény eposzt, Az elveszett paradicsomot (The paradise lost) melynek fönséges koncepciója az első emberpár bukását öleli fel, s a végzet tragikumát a sátán s az isten örökös küzdelmébe helyezi. Műveinek legújabb teljes kiadását Mitford J. rendezte sajtó alá (M. életrajzával, London 1851); magyarul megjelent: Elveszett paradicsom (ford. Bessenyei Sándor, Kassa 1796. és Jánosi Gusztáv, 1890) és József eladatása. Egy próbatétel M. szerint, Hunyady Ferenc által (Pozsony 1795); Elvesztett és újra visszanyert paradicsom (ford. Bessenyei Sándor, Debrecen 1874). Az 1823. felfedezett latin kéziratot (Joannis Miltoni, Angli, De doctrina christiana), melyet 1825. Summer adott ki, sokan apokrifnak tartják.