(franc., minister résident), követ, aki rangban a bécsi kongresszus által megállapított 2. és 3. rangosztály között sorakozik. L. Követek.
(lat.). Majdnem minden egyházi szertartásnál, de különösen a szentmiseáldozat bemutatásánál szükség van oly egyénekre, kik az áldozópapot hanggal vagy kézzel segítsék és oly kisebb szolgálatokat végezzenek, melyek elvégzése őt magát az áldozatnál szükséges áhitatban és figyelemben zavarná. Ezek a M. Fődolguk abban áll, hogy a könyvet egyik oldalról a másikra vigyék, bort és vizet töltsenek és a pap szavaira feleljenek. Eleinte szerpapok voltak a M., később alsóbrendü egyházi személyek, vagy azok hiányában világiak is teljesíthették a szolgálatot, mely szokás mai napig is fenmaradt. Mindig csak férfiak lehetnek:; nőszemélyeknek még a legnagyobb szükség esetén sem szabad teljesíteniök e szolgálatot. A csendes misén csak egy M. segédkezik; de ünnepélyes alkalmakkor többen vannak. Számuk a miséző pap méltósága szerint is változó.
(lat.) a. m. fenyegetés.
(mennige), Ólomoxid (Pb3O4), mint ásvány is ismeretes hajnalpiros szinü lemezkékben Mexikóban (Bolonos). L. még Galenit és Ólom oxidjai.
v. andamaniak (l. Ázsiai népfajok képmelléklet 11. és 12. alakjait), az andamani sziget benszülött lakói. Erős testalkatu, 1,52 m. középmagasságu, igen vad és kegyetlen nép, mely sokban (sötét testszinével és gyapjas hajával) hasonlít az új-buineai pápuákra és a filippiniai negritókra (ausztrál-négerek). Kunyhókban laknak, vadásznak (íjjal) és halásznak (evezőket is használnak); gyökerekkel, gyümölcsökkel, teknősbékával, hallal és mézzel táplálkoznak. Kilenc törzsre oszlanak; számuk összesen mintegy 8-10 ezer.
hivatalos rövidítése Minnesota észak-amerikai állam nevének.
(ó-német szó), eredetileg a. m. meg-megemlékezés, emléktárgy (gyökere: man a. m. gondolat, megemlékezni; v. ö. lat. menini). Régi szokás szerint a germánok áldozatok vagy ünnepélyek alkalmával elhalt v. távolban levő kedveseik emlékére ürítettek poharat s ezt nevezték: M. trinken. Utóbb M. a. m. szerelem, főleg mély, tiszta, nem érzéki szerelem. A lovagi költészet és a nőtisztelet fénykorában a költészet fő tárgya a szerelem volt s ekkor a költők sokszor megszemélyesítették a szerelmet: Frau M. (M. istennő, néha egyértelmü Venussal). M. mellett a boldog érzéki szerelmet a Liebe szó jelölte. A XV. sz. óta értelmet cserélt ez a két szó, ugy hogy M. a XVI. sz. óta csunya értelmü, illetlen kifejezés volt és csak a középkori tanulmányok fölvirágzása óta nyerte vissza eredeti nemes és szép jelentését. Első ízben a XVIII. sz.-i göttingai kör (l. o.) költői használták e való értelemben (igy Bürger, Hölty, Miller, Voss), azután a porosz iskola tagjai (Gleim, Jacobi), végre a jelen századi Lirikusok (Uhland, Geibel, Heine stb.). Azóta a költészetnek egyik kedvelt szava, de átment a prózába és a közbeszédbe is, de itt rendszerint régies, néha komikus mellékize van.
(ejtsd: minniepolisz), Hennipin county székhelye és a világ egyik legnagyobb lisztpiaca Minnesota É.-amerikai államban, a Misszisszippi mindkét partján, ahol a St. Anthony nevü eséseket alkotja, vasutak mellet, (1890) 164 739 lak., aki közt sok a skandináviai; számos nagy őrlőmalommal, amelyek évenkint mintegy 7 millió métermázsa lisztet produkálnak; hatalmas fürészmalmokkal, amelyek 120-140 millió m. fát dolgoznak föl; továbbá vasáru-, gép-, lóvasúti kocsigyártással. (Az évenkinti ipartemékek értékét 80 millió dollárra becsüli.) A rendesen épült város kiválóbb épületei: a North Western Guarantee Loan Co. 52 m. magas háza, amelynek tetején kertek vannak; a Public Library and Art Gallery 50 000 kötet könyvvel, természetrajzi muzeummal, képtárral és művésziskolával; az egyetem, mintegy 1000 hallgatóval és hallgatónővel; végül néhány templom. Közelében vannak a Minnehaha-vizesések, amelyeket Longfellow énekelt meg. M. 1852. alapíttatott és 1870. még csak 18 000 lakosa volt.
névvel jelölik a XII-XIII. sz.-i német udvari vagy lovagi műköltők (Minnesinger vagy Minnesänger) dalköltészetét, mely a XVI. sz. elejétől a polgári származásu mesterdalnokok (l. o.) költészetébe megy át. Az udvari M., mely fő tárgyától, a Minne-től (l. o.), a sóvárgó szerelemtől vette nevét, a román, közvetlenül a francia, közvetve a provencei költészet hatása alatt alakult és fejlődött, de volt eredeti és önálló német dalköltészet is (már a IX. sz.-ban: Winileod, azaz szerelmi dal), melyre már a XII. sz. előtt kedvezően hatott a klerikusok vagy vagánsok latin dalköltészete, melynek életkedvtől duzzadó, friss és alaki tökély által kitünő termékei német átdolgozásban is elterjedtek a nép közt s befolyással voltak magának a népnek költészetére is. A németországi dalköltészet leghiresebb régi gyüjteménye a Benediktbeuren bajor kolostorából származó kézirat, a Carmina buvana (l. o.), mely ily latin és német dalokat tartalmaz. Igy fejlődött a középkori M. első korszaka, mely meg a XII. sz. közepén veszi kezdetét s főleg a Duna völgyében, osztrák területen talált hivatott művelőkre. E korszakban már a M. egy később nagy jelentőségre emelkedett alfaja, a tanító és a közügyeket birálgató spruch-költészet is talált kiváló képviselőre egy névtelen vándorköltőben, kinek verseit a kéziratok a későbbi Spervogel verseivel együtt szokták közölni. E korszak fő jellemzője a dal népies alakja és stilje. Idegen befolyásnak még alig van itt-ott nyoma. A M. második korszakában a francia és provencei hatás átalakítja a német dalköltészetet. Ez új irány első képviselői; Friedrich von Hausen, az új ízlésnek legbefolyásosabb barátja; Neuenburgi Rudolf gróf, aki provencei dalokat egyszerüen át is ültetett és Reinmar von Hagenau, aki az új ízlést a régi M. igazi hazájában, Ausztriában juttatta diadalra. Most művészi, majd mesterkélt lesz a dal alakja. Minden dal több versszakból áll és minden versszak három tagból (a két egyforma Stollen és az eltérő alaku Abgesang). A M. harmadik korszaka az udvari népköltészetből indul ki, melyet Walthernek egy ifjabb, tehetséges és önálló irányu kortársa, Neidhart von Reuenthal (l. o.) tett udvarképessé. Ez irány a parasztok élményeit és durvaságait dolgozza föl a M. művészi eszközeivel, ugy hogy termékei gyakran mint a M. paródiái hatnak reánk.
A német M. termékei hat kéziratban maradtak reánk: 1. A kisebb heidelbergai, kiadta Pfeiffer Ferenc 1844, XIII. sz., 34 költő. 2. A weingarteni, kiadták Pfeiffer és Fellnek Ferenc, 1843, most Stuttgartban, XIV. sz. eleje, 32 költő. 3. A nagy heidelbergai, mely a XVI: sz.-ban a rajnai palotagrófok birtokában volt, de 1622-ben midőn Tilly Heidelbergát bevette, eltünt és csak 1657. került meg a kir. könyvtárban Párisban, honnan 1888. csere útján visszakerült Heidelbergába, a XIV. sz. elejéről, több mint 170 költő, a középkornak egyik legfényesebb kézirata, kiadta Fr. Heinr. von der Hagen, Minnesinger 1-11, 1838; tévesen Manesse-féle kéziratnak is nevezik. 4. A jenai, mely már a mesterdalnokokhoz átvezet. 5. A kolmari, kiadta Martol Károly 1862, mely a XII. és XIII. sz.-ból keveset tartalmaz. 6. A nassaui grófok kézirata, mely francia, németalföldi és német dalokat tartalmaz.
Kiadások. A legelsők: Proben der alten schwäbischen Poesie des XIII. Jahrhunderts, kiadta Bodmer J. J., Zürich 1748 és Sammlung von Minnesingern aus dem schwäbischen Zeitpunkte, CXL Dichter enthaltend, kiadtták Bodmer és Breitinger J. J., 2. köt., u. o. 1758; melyek természetesen teljesen elavultak. A legteljesebb: Minnesinger, Deutsche Liederdichter des XII., XIII. und XIV: Jahrhunderts, kiadta Fr. H. von der Hagen, 4. köt., Lipce 1838; a IV: tartalmazza a költők terjedelmes életrajzait, később egy V. köt. még a kéziratok rajzait és kótáit is hozta. A régibb költőket, Walther föllépéséig, kitünően adták ki Lachmann H. és Haupt Mór; Des Minnesangs Frühling, 5. kiad. 1893; a svájciakat K. Bartsch: Die schweizer Minnesänger, 1886. Igen jó válogatott gyüjtemények: K. Bartsch, Deutsche Liederdichter des XII-XIV: Jahrhunderts, 3. kiad. 1893; és Friedr. Pfaff, Der M. des XII-XIV. Jahrhunderts, 1892; A nagy heidelbergai kiadás gyönyörü arcképeit és címereit fotolotigrafálva adta ki Fr. X. Kraus, Die Minaturen der Manesseschen Liederhandschrift, 1887. Az egyes költők kiadásait l. az egyes költők neve alatt.
Fordítások. A legrégibb: L. Tieck, Minnelieder aus dem schwäbischen Zeitalter, 1803, 220 dal; azután: K. Simrock, Lieder der Minnesänger, 1859; W. Storck, Buch der Lieder aus der deutschen Minnezeit, 1872; ugyanaz, Altes Gold, Sprüche der Minnesänger, 2. kiad. 1878; K. Pannier, Die Minnesinger, ausgewählt und übersetzt, 1881.
1. a Misszisszippi jobboldali mellékfolyója. Dakota államban, a kis Pole Cat nevü tóból folyik ki, azután a Big Stone tavat alkotja, átlép a róla elnevezett államba, DK-nek folyik Mankatóig, innen ÉK-nek tart és St. Paulnál torkollik. Hossza 650 km.; vizkörnyéke 35 000 km2. Nagyobb mellékvizei: a Potato, Chippewa, Hawk, Mankha, Redwood és Mankato.
2. M., az É.-amerikai államok egyike Kanada, Wisconsin, Iowa és Dakota közt, 215 910 km2 területtel, (1890) 1 301 826, 1 km2-re 6 lak. M. a tavak és folyók vidéke; körülbelül 10 000 tava közt a nagyobbak a Leech, Red Lake, Mille Lacs, Vermillion, Itaska; folyói közül hajózhatók a Misszisszippi. a M., a St. Corix, St. Louis, Redriver, Red-Lake-river. Felülete fensík, amelyen homokbuckák mocsarakkal, völgyekkel és prairiekkel váltakoznak. A középső és ÉK-i része archaikus kőzetekből áll, K-i részén kambri és sziluri rétegek, ÉNy-on pedig diluvium találhatók. Egyes helyeken itt-ott mészkő-képződmények is fordulnak elő. A jégkorszak nyomai főképen a tavakon vehetők észre. Az éghajlat az É-i részeken kemény és zord, de sehol sem egészségtelen. A hőmérő télen át néha 15, sőt néhol 24°-ot mutat. A mezőgazdaság a fő foglalkozás; 1892. termett 41 millió bushel búza, 43 millió bushel zab, továbbá kukorica, árpa és lenmag. Fontos foglalkozási ág még az erdőgazdálkodás és a malomipar. 1884 óta Vermillion-kerületben vasércbányákat is mivelnek. A tavakban sok a hal, az erdőkben a vad, főképen a medve, farkas és a bundás állatok. A törvényhozó testület 54 szenátorból és 114 képviselőből áll, akik közül az előbbieket 2-2, az utóbbiakat 1-1 évre választják. A kongresszusra 2 szenátort és 7 követet küld; az elnökválasztásnál 9 szavazata van. Countyjainak száma 80, fővárosa St. Paul. A mai M.-nak a Misszisszippitől K-re fekvő része az ugynevezett ÉNy-i territoriumhoz tartozott, a Ny-ra fekvő része pedig a francia Louisianához. 1849 márc. 3-án territoriummá, 1858 máj. 11-én pedig állammá lett. V. ö. Neill, Hist of M. (Minneapolis 1887); Kirk, Illustr. hist. of M. (St. Paul 1887).