krétának őskori mitikus királya, kinek nevéhez fűződött mindaz, amit a görögök a trójai háborut megelőző időnek századaiból Krétáról tudtak. Az idők folyamában a M.-ra vonatkozó mondák annyira felhalmozódtak, hogy a hősrege két M.-t különböztetett meg, kik közül az első Zeus fia, a második névrokonának, I. M.-nak unokája. Amazt a Tesszáliából bevándorolt Tektamosnak fia, Asterion fogadta örökbe és ennek halála után M. igényt támasztott Kréta trónjára, hivatkozván arra, hogy az istenek az ő kedvéért bármely csodát megtesznek. Ennek bebizonyítására imádkozott Poseidonhoz, hogy küldjön a habokból egy bikát, melyet majd ő (M.) az istennek fel fog áldozni. Poseidon csakugyan meg is tette ezt, de M. a szép bikát nem áldozta fel, sőt ellenkezőleg, a csordához küldötte és egy másikat, silányabbat áldozott. Ezen Poseidon felbosszankodott és M.-t azzal verte meg, hogy felesége, Pasiphae, természetellenes gerjedelmet érzett a szép bika iránt s Minotaurust (l. o.) szülte. Halála, a hagyomány szerint, Sziciliában érte utól, még pedig akkor, midőn Daedalust (l. o.) üldözve, Kokalos király kezeibe került, aki őt forró fürdőbe fojtotta. A későbbi mondák szerint az alvilágban Aeakosszal és Rhadamanthysszel együtt mint biró működik, itélvén az elhunytaknak lelkei, az árnyak felett.
krétai mesés szörnyeteg, amelynek teste bikáé, feje emberé volt v. megfordítva és mely a hitrege szerint Minos király nejének, Pasiphaénak természetellenes szenvedélyéből származott (l. Minos). Minos király a hitrege szerint a knozoszi labirintusba (l. o.) rejtette és az Athén által küldött ifjakkal és szűzekkel táplálta, miglen Theseus (l. o.) a gyalázatos véradónak véget nem vetett. Valószinüleg ez a M. nem egyéb, mint a feniciai Molochnak, a bikaszarvu emberevő istenségnek Krétára elszármazott alakja, melynek megsemmisítésében a görög kulturának győzelme mutatkozik, megszemélyesítve Theseusban, ki annak méltó képviselője. A képzőművészetben M. legyőzetésének remek modern emléke Canova M.-csoportja (eredetileg a bécsi népkert Theseus-templomában, újabban a műtörténeti muzeumban).
l. Kémiai analizis.
l. Szokvány.
l. Értéknövekedés.
l. Qualificatio.
l. Beismerés.
(poena qualificata), a nem egyszerüen, hanem bizonyos súlyosbítással alkalmazott büntetés. Hazánkban a minősített halálbüntetésnek alkalmazását csak az 1814 máj. 15. kelt fejedelmi leirat szüntette meg.
(delictum qualificatum), a bűntettnek az a faja, mely a fenforgó súlyosbító körülményeknél fogva a bűntett közönséges esetére megállapítottnál súlyosabb büntetési tétel alá esik. A M.-nek ellentéte a kiváltságolt, kedvezményezett, privilegiált bűntett, amely bizonyos körülményeknél fogva a közönségesnél enyhébb büntetési tétel alá esik, p. a gyermekölés, az erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés.
(conatus qualificatus), oly bűntett, mely a szándékolt bűntettnek csak kisérlete ugyan, de önmagában is már bevégzett bűntettnek tényálladékét állapítja meg. P. az ölési szándékkal ejtett súlyos testi sértés. A M.-re a magyar btkv az uralkodó elmélettel egyezően azt az elvet állítja fel, hogyha a kisérleti cselekmény mint ilyen a fenforgó büntetést kizáró oknál fogva (p. önkéntes elállás) nem büntethető, de már magában véve valamely büntetendő cselekmény tényálladékát alkotja, ennek megbüntetését a kisérletnek mint ilyennek büntetlensége ki nem zárja.