az ugyanily nevü járás és püspökség székhelye Modena olasz tartományban, a Burana és vasút mellett, (1881) 3029, mint község 12 713 lak., selyem- és rizstermeléssel, citadellával, székesegyházzal, régi székes kastéllyal. Régen M. grófságnak volt fővárosa, amelyet 1619. hercegségre emeltek és 1711. Modenának adtak el. M. szülővárosa a hires Pico de M. humanistának. V. ö. Memorie storiche della citta e dell' antico ducato bella M. (1888).
János, Pico della, l. Pico.
indus nép a Japure felső folyása mellékén, Brazilia és Ecuador északkeleti részében; a ticunok, botokudok és más népekkel együtt valószinüleg valamely nagyobb népnek szétszórt maradéka.
(Merut), 1. a brit-indiai ÉNy-i tartományok egyik diviziója Kumaun, Rohilkand, Agra, Delhi és Ambala közt 39 318 km2 területtel, (1891) 5 141 204 lak. Disztrikusai: M., Dehra-Dun, Szaharanpur, Muszasszarnagar, Bulandsar és Aligarh. - 2. M., az ugyanily nevü disztrikus fővárosa a Gangesz és Sumna közt, a Kali-Naddi egyik ágánál, vasút mellett, (1891) 119 390 lak., akiknek 54%-a hindu, 43%-a mohammedánus és 4494 keresztény; gabona- és indigókereskedéssel; magas tornyu nagy anglikán templommal. Régi épületei közül a jelentékenyebbek a nagy mecset, Szatar Amsszaud Ghazi és Abu Mohammed Kambah mauzoleuma. M. alapítása a keresztény időszámításnál legalább 3 századdal előbb történt. 1191. elfoglalta Mohammed Gori és hindu templomait mecsetekké alakította. 1398. hősies védelem után Timur elfoglalta és feldúlta. 1738. Nadir Sah és későbben a mahrattok elpusztították. 1804 nov. 8. a britek Lake vezérlete alatt szállották meg. 1857 máj. 10. itt tört ki a szipahi-fölkelés.
lat. növénynevek után Brisseau-Mirbel Károly Ferenc francia botanikus nevének rövidítése, l. Mirbel.
Gyula Ulrik Gottlob Emerich, német gróf és konzervativ pártvezér, szül. Sorquittenben (Keleti Poroszország) 1839 jun. 27. Jogot végzett Königsbergben és Berlinben s azután (1862) az I. gárdadragonyosezredbe lépett. 1866. kilépett a seregből és birtokaira vonult vissza. 1874. a porosz urak házában foglalta el helyét, 1878-1881. és 1886 óta mostanig pedig a német birodalmi gyülés tagja. III. Frigyes császár 1888. grófi rangra emelte. Mint politikus a konzervativ párt, mint nemezgazdász az agráriusok buzgó előharcosa; az arany valuta elvi ellensége és egyúttal a bimetallisztikus irány egyik úttörője. Azonfelül a német gazdák kongresszusának és a «adó- és gazdasági reformerek»-nek elnöke.
l. Keserümandolaolaj és Nitrobenzol.
1. Károly Ferenc (Brisseau-Miberl), francia növénytudós, szül. Párisban 1776 márc. 27., ahol később a növénykertben tanárkodott, megh. Champertenben, Páris mellett 1854 szept. 12. Traité d'anatomie et physoiologie végétable c. művének (Páris 1802) egyik állítását, hogy az, amit most sejtnek ismerünk, falatlan hólyag, csökönyösen védelmezte s csak 1827. vonta vissza. Az a fölfedezése később igazolásban részesült, hogy az edény is sejtből fejlődik ki. Lamarckkal együtt Linné és Jussieu rendszere méltatásával növénytant dolgozott ki (Histoire naturelle des végetaux, Páris, X. év 2 köt. és 1830. 15 köt. 120 táblával), amelyben a növény mindennemü használatát is megemlíti. - 2. M. Leonide de, l. Guérin (1.).
János (barátosi), magyar történeti forrásgyüjtő, szül. Barátoson (Háromszék) 1834., megh. Velencében 1883 jan. 21. Tanulmányait a kézdivásárhelyi katonai iskolában befejezte, 1848. katonának állott be. A szabadságharc után Garilabdi alatt az olasz hadseregbe lépett s mint tüzérkapitány részt vett a második expedicióban. Érdemei elismeréséül az olasz kormány a vaskoronarenddel, a magyar király a Ferenc József-renddel tüntette ki. Később nyugalomba vonulva a m. tud. akadémia megbizásából történeti kutatásokat eszközölt Modenában, Milanóban és Velencében. Művei: Magyarország és Velence. Visszatekintés Dalmátiára és Horvátországra az Árpádok s Anjouk alatt; Oklevéltár Bethlen Gábor diplomáciai összeköttetései történetéhez (a M. által eszközölt másolatokból szerkesztette Óvári Lipót, Budapest 1886); Adalék Capistranói Sz. János életéhez (Esztergom 1870, külön lenyomat a Magyar Sionból). Egyes értekezések az Akadémiai Értesítőben, Századokban, Magyar Sionban.
(miriditák), a legelőkelőbb, legharciasabb közép-albániai törzs, mely szoros, egységes szervezettel, a közép Drinától délre eső hegyes vidéket lakja. Határai északon Dukadsin vidéke, keleten a Valmor hegylánc, délen az 1714 m. magas Szalkota, nyugaton az Adriai-tenger felőli hegyik lejtői. Területe 1400 km2, lakosainak száma körülelül 30 000 lélek, kik közül 3000 mohammedán, a többi róm. kat. A tartomány 8 barjakra oszlik. Városai nincsenek, csak falvai, melyek között a legnevezetesebb Orosi. A kormányformát illetőleg a tartomány örökös fejedelemség, vagy mint ők, mondják, kapitányság, melynek alapítója Dson Marku volt a XVIII. sz. elején. 1881. Prenk Bib Doda volt a kapitány, ki a törökök pasának és kamakamnak ismertek el. Minden barjak élén barjaktár (zászlótartó) áll, ki örökség útján nyeri el méltóságát, a harcban ő a vezér, községtanácsosok támogatják. Háboru és béke, a porta és a szomszéd népekkel való érintkezés fölött az általános népgyülés dönt. A társadalmi életben az irányelvek a Kanuni Lek Dukadsinit szerint állapítattak meg, amelyek már 40 éves törvények. Földmiveléssel és állattenyésztéssel foglalkoznak. A többnyire hegyekben elkülönítve lakó, gyakran 100 és több főből álló család patriárkális életet folytat, összes tagjai az öregatyát ismerik fejüknek élte végéig. Viseletük egyező a középalbánokéval: hosszu fehér flanellszoknya (dolama), fehér báránybőrsüveg, vászonnadrág. A széles övbe pisztolyokat és pipát dugnak, fegyverük a nagy gonddal ápolt hosszu puska. V. ö. Gepeevié, Oberalbanien (Lipcse 1881).