(növ., irnye, Myrtus Tourn.), a mirtusz-félék örökzöld fája v. cserjéje, mintegy 100 faja az egész földkerekség meleg tájain terem. Levele egyszerü, átellenes; virága magános vagy 3-7 virágu álernyővé csoportosodik a levél tövében, piros v. fehér, gyümölcse gömbölyü egy- vagy sokmagu bogyó, a tetejét a kehely koronázza. Legismeretesebb faja a Myrtus cimmunis L. (l. az ábrát). Európa D-i részé, Ázsiában és Afrikában 1-1,25 m. magas, fűszeres cserje v. kisfa. Levele szép sima, fénylő, lándsás; virága jó illatu, ötszirmu, piros v. fehér, a kertben teljesedik is. A levél nagysága és alakja a klima, mivelés és termőhely szerint változik, s kertben számos fajtája van. Azelőtt a levele meg a bogyója officinális volt, szépítő szert (angyalviz) desztilláltak belőle.
[ÁBRA] Myrtus communis L.
Gyakran cserépbe ültetve tartják, dudványról könnyen szaporítható. A szépség, fiatalság és szűziesség példaképe, különösen esküvőre kötik bokrétába v. koszoruba. Ez a szokás a legrégibb időkből maradt vissza. A nagy levelü M.-szal a halottat díszítik (halottmirtusz, lásd Boncsfű). A Myrtus microphylla Humb. et Bonpl. borsónagyságu, piros bogyója édes ízü, Peruban, a M. Lumaét Mol. pedig Chilében eszik.
(növ., Myrtadee), kétszikü növénycsalád. Többnyire fák vagy cserjék; levelök örökzöld, virágjok csillagszerü, majd egyenkint nő a levél tövében, majd füzér-, álernyő-, ágbog- avagy gömbvirágzattá egyesül. Mintegy 1800 faja nagyobbrészt a forró tartományokban él, a térítőt csak kevés lépi át, a legtöbb Ausztráliában és Amerikában terem. A M.-nak sok hasznos növénye van. Mint fűszer használatos a szegfűszeg, a szegfűbors; a Bertholletia parái diója, a gránátalma, Ugni, Jambosa, Psidium gyümölcse ehető. Officinális a Melaleuca kajaput-olaja meg a gránátalma gyökere. Az Eucalyptus globulust maláriás vidékre sikerrel ültetik. A Myrtus, Eucalyptus, Metrosideros és Eugenia fajait a kréta- meg a harmadkor rétegeiben lelik. V. ö. Berg, Myrtaceae, Martius Flora Brasiliensisének 14. kötetében.
a Myrtus communis leveleiből vizgőzzel párolják le. Szintelen, kellemes szagu illanó olaj. Fajsúlya 0,89-0,92. Megismert alkotó részei: pinen, cincol és dipenten. Illatos szerekhez használják.
(növ., Myrtiflorae), a kétsziküek külön szirmuinak rendje. Virágjok csillagszerü, termőn v. termő körül álló (fos epigynus et perigynus), gyakran négyes, ritkán hatos tagu. A him kétsoros, vagy pedig hasadás folytán nagy számu. A termő külső, ritkán belső, két- v. négyrekeszü, ritkán hatrekeszü, többnyire sok magu, a magsarjasztója a tengelyből ered. A levél átellenes vagy örves, többnyire melléklevél nélkül. Az Onagraceae, Haloragidaceae, Combretaceae, Rhizophoraceae, Melastomaceae, Myrtaceae és Lythraceae család egyesítése.
(persa), ebből mír (emír) záde a. m. fejedelem fia; egyrészt valóságos hercegeket jelölnek e névvel (ez esetben a tulajdonnév után helyezik a M. szót); másrészt ugy használják, mint a török efendi-t, de ez esetben a tulajdonnév elé helyezik, p. M. Safi; ellenben 'Abbász M. a. m. Abbász herceg.
(Mirzapore), az ugyanily nevü disztrikus fővárosa a brit-indiai ÉNy-i tartományokban, a Gangesz és vasút mellett, (1891) 84 130 lak., akik nagyobbrészt hinduk; rézárukészítéssel és szőnyegszövéssel. Azelőtt Hindusztán legnagyobb gabona- és pamutpiaca volt; mit ilyen a dsebalpur-bombayi vasút megnyitása óta jelentőségét elveszítette.
l. Bodenstedt.
(mecsár), tiszai hajóskifejezés, azt a hajóslegényt értik alatta, aki a hajón a tisztaságra ügyel, a kurtulásnak segédkezik s őrszolgálatot tart, mely minden 24 órában másikra száll.
l. Megyer.
l. M. d. s.