(franc., ejtsd: miz an szen) a. m. szinre hozás, jelenetezés.
(missale). A régi egyház szertartáskönyvei a mise szertartásait teljesen nem tartalmazták, hanem csak azt, amit az áldozó papnak kellett imádkoznia vagy mondania, azért az isteni tisztelet alkalmával más könyvek is szükségeltettek, nevezetesen antifonarium (l. o.), azután a lectionarium és az evangeliarium (l. o.). Ez egyes, a miseáldozat alkalmával használt minden könyv M.-nek neveztetett. Könnyen érthető, hogy ezt a négy külön könyvet szükséges volt egyesíteni azon helyek és alkalmak miatt, amikor és ahol az áldozó pap a diakonus és a szubdiakonus segédlete nélkül misézett, ez az egészet magában foglaló szertartáskönyv azután teljes M.-nek s később egyszerüen M.-nek neveztetett. Az ily részletes könyveket egyesítő teljes M.-ek már jóval a tridenti zsinat előtt mindenütt léteztek, de, jóllehet a Gergely-féle szertartás szolgált nekik alapul, egymástól igen elütő, oly sok hozzáadással bővítve, hogy az egység tekintetében újjászervezés után való vágy mind hangosabban nyilatkozott nemcsak a baseli és kölni, hanem a tridenti zsinaton is; az utóbbin e célból a zsinati atyák a 18-ik ülésben bizottságot neveztek ki, mely azonban a reá bizott munkát nem fejezhette be, amiért is a 25-ik ülésben határozatba ment, hogy a breviarium, rituale és M. a pápára bizassék. Ez a munka V. Pius alatt be lett végezve; a M. új kiadása 1570 jul. 14. jött ki, ezt követte két revizió VIII. Kelemen és VIII. Orbán pápa alatt.
(Missén), kisközség (németül Wieselburgnak) neve a középkor első felében. A Nibelungenlied szerint Attila és Krimhild Misenburgnál szállt hajóra. VI. Henrik még 1074. is igy nevezi; a Névtelen jegyző azonban már Musunnak irja azt a mocsarat, mely mellé még Zsolt vezér telepítette volna a besenyőket.
a Nápolyi-öböl Ny-i végében, Nápolytól 15 km.-nyire fekvő, 92 m. magas hegyfok, amelyet keskeny és alacsony földszoros (Miniscola) köt a szárazföldhöz. A Lucullus-villából, melyben Tiberius meghalt, még máig is láthatók romok. Ny-ra a hegyfoktól a Porto de M.-nál volt a szaracenoktól lerombolt Misenum város, Augustus korában a tirreni hajóhad állomása. A M. egykoron vulkán volt, róla gyönyörü kilátás nyilik a környékre.
(lat.), nyomorult, szánalomra méltó.
(lat.) a. m. a szegény, nyomorult adófizető nép; átvitten annyi is mint csőcselék, tömeg.
(lat.), kezdőszava az 50. zsoltárnak (M. mei, Domine a. m. könyörülj rajtam, Uram). E zsoltár a katolikus egyházban a 7. bűnbánati zsoltár egyike és a nagyheti zsolozsmában, valamint a temetési szertartásnál használtatik.
az orvostanban, l. Bélsárhányás.
(franc., ejtsd: mizerikord), a középkori (csúcsíves) templomok szentélyében a papszékeknek (stallumok) mozgatható deszkalapja, mely leeresztve ülőhelyül, föltámasztva pedig a székben álló kényelmes támasztékául szolgál. M.-nak hivták régebben az a háromélü tőrt is, melyet a lovag övében hordott, mellyel legyőzött ellenfelének a kegyelemdöfést megadta.
(lat.) a. m. irgalmasság (l. o.), Misericordianusok, l. Irgalmas barátok.