(lat.) a. m. az Úrnak könyörületességeit. A husvét utáni vasárnapnak elnevezése, a misének kezdő szavai után, amelyek a 88. zsoltárból vétettek.
A jelenleg megszabott M. a következők: papi föveg (l. Biretum); a vállkendő (l. Amictus); a fehér ing (l. Alba); a karkendő (l. Manipulus). A stóla eleinte egy ujjas hosszu fehér ruha volt, mely elül-hátul a vállakról a lábakig lógott s külseje más szinü szalag v. prémmel volt díszítve, a püspökök és áldozárok méltóságuk s hatalmuk jelvényéül használták. Használatba jövén az alba (l. o.), csak a nyakról lobogó széles szalag tartatott meg a püspökök, áldozárok és szerpapok (diakonusok) díszjeléül, ugy hogy csak a viselés módja különbözik nálok. A misemondó ruha (l. Casula). A diakonusok és szubdiakonusok ünnepélyes nagymise alkalmával szintén papföveget, vállruhát, fehér inget, övet, manipulust és dalmatikát viselnek.
l. Fechner.
város Palermo (ettől 11 km.-nyire) sziciliai olasz tartományban, vasút mellett, (1881) 10 490 lak., vörös márványbányával.
(El Gobernadion de las M., a missziók területe), Argentina ÉK-i hegyvidéke, az Uruguay és a Parana folyók közt, melynek állítólag 53 954 km2 területén csak 30 000 lak. él. Nevét a XVII. és XVIII. sz.-beli jezsuita misszióktól nyerte, melyeknek megszüntetése után (1778) a vidék elpusztult. Csak 1870 óta kezd ismét felvirulni s ez óta alakult új fővárosa is, Posadas, 5000 lak. Talaja hamar kimerül, de a földmivelés azért jól fizet; a Parana és az Uruguay folyók partjai mocsárosak, a gőzhajózás még nem fejlődött ki. V. ö. Niederlein, Die erste deutsch-argent. Landprüfungs-Expedition (Berlin 1883); Carrasco, Caaretas de viaje por el Paraguay (Buenos Aires 1891).
v. Miske, a magyar középkorban gyakran szerepel nemzetségi, családi és helynév gyanánt. (V. ö. Szendrei, a Turulban, 1884., 98-100).
a. m. petefészek kiirtása.
József, horvát publicista és politikus, szül. Cernikban 1836., megh. Zágrábban 1890 okt. 2. Bölcsészeti és teologiai tanulmányait Zágrábban végezte. 1859. helyettes tanár az eszéki gimnáziumban s hasonló minőségben helyeztetett át a zágrábi gimnáziumhoz. Publicisztikai téren kifejtett működése által magára vonta a figyelmet, miért is tagja lett az 1861-iki horvát tartománygyülésnek. Ugy ott, mint a sajtóban élénken küzdött Schmerling rendszere ellen, e miatt 1863. a gimnáziumtól elbocsáttatott. Erre Németországban utazott és ott Strossmayer püspök költségén a bonni és berlini egyetemeken előadásokat hallgatott. 1865. ismét képviselő lett s átvette a Pozor szerkesztését, mely lap Rauch bárónak bánná való kineveztetése után elnyomatott. Pártja ekkor Bécsben indítván lapot, 1868. M. is oda költözött, majd a határőrvidékre, ahol a Zatocnik lapot szerkesztette; a bán által ellen indított sajtóperben győztes maradt. Bedekovic Kálmánnak bánná való kineveztetése után lapjával Zágrábban költözött, s miután Lónyay gróf és Szlávy alatt pártjával a megegyezés létrejött és Mazuranic bánná kineveztetett, vezérszerepet kezdett vinni Horvátország politikai életében, melyet mind haláláig megtartott a különféle báni válságok dacára. Élete utolsó éveiben horvát országos levéltárnok volt, a magyar és horvát országgyülések tagja, a magyar-horvát regnikolaris bizottságnak előadója, a delegáció tagja stb. M. Horvátország legelső publicistája volt és horvát prózája maig felülmulhatatlan.
1. M., nagyközség Arad vármegye kisjenői j.-ban, (1891) 1633 oláh és magyar lakossal. - 2. M., nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye solti közép j.-ban, (1891) 2774 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
-nemzetség, Borsod vármegyének tősgyökeres nemzetsége, melynek első ismert tagja Jakó, Kálmán király idejében Borsod vármegye főispánja volt. A nemzetség szoros viszonyban állt a Borsokkal, kikkel közösen a sast v. inkább turul-madárt használta címerében. III. Béla 1194. a nemzetség egyik tagját, Domonkos bánt, a maga rokonának nevezte. Ez a bán alapította a kéthelyi apátságot. Magának a nemzetségnek ősi javai Miskolc körül terültek el s a nemzetségi kolostor annak közelében a tapolcai s távolabb a borsmonostori volt. Domonkos bán fia Bors, IV. Béla uralkodása elején Borsod vármegye ügyeit mint főispán vezette. A nemzetség tagjai a csatatéren is kitüntek. Ponit (utóbb bán és zalavármegyei főispán) 1241. a tatárjárás és a Szveszti-szláv bolgár cár ellen való harcokban szerzett érdemeket; fia László 1280. a hódtavi csatában esett el; Mihály fiai, Péter és Sándor, Ottokár ellen küzdöttek. 1194-1373 közt a nemzetségnek jobbadán Borsod, Gömör, Sopron és Zala vármegyében 83 birtokát említik. A Bors- és Miskolcy-családok egy része s nőágon a ma is virágzó Almásy-, Melczer-, Fáy-, Bükk- és Majthényi-családok e nemzetségből származnak. V. ö. Szendrei, A M. nemzetség (Turul 1884, 96-105. és 142-152); Wertner, Nemzetségek (II., 183-190).