vulkán, melyen 1894 óta a föld legmagasabb meteorologiai állomása van, l. Arequipa.
(Imszticsova), kisközség Bereg vármegye felvidéki j.-ban, (1891) 1448 rutén lakossal; mint őstelep is nevezetes.
(gör.), a tudástól és hittől abban különböző iránya a lelki életnek, hogy mig a tudás a gondolkodás közvetítésével szerez meggyőződést, a hit e közvetítés nélkül, néha a gondolkodás ellenére fogad el valamit igaznak; a misztika egynek érezvén magát a megismerendő tárggyal, közvetetlen bizonyosságot érez a tárgy az istenség, mely az érzés szerint mindenütt jelen van, mindenben van és amelyben minden van. Mivoltát tekintve tehát mindennemü misztika közvetlen megismerés, azaz nem is megismerés, mert a megismerés föltételezi, hogy a megismerő és megismerendő két külön való, hanem a megismerőnek a megismerendővel való összeforrása, egyesülése; a misztika nem is teoretikus elmebeli művelet, a M. élmény, belső esemény. De lényegéből folyik, hogy nem is rendes állapota a léleknek, hanem estatikus rajongás, amelyről nem is lehet világosan számot adni, nem lehet leirni magyarázni, közölni. Aki nem élte át, sohasem is értheti. Nem tartozik a tudomány körébe; fantasztikus, a panteizmushoz hajló vallási rajongás. A misztika az újplatonizmusban jelentkezik határozottan, onnét utat talált a kereszténységbe (Dionysius Areopagisa) s a hitélet külsőségeivel szemben időnkint mint energikus reakció jelentkezik. Fő képviselői Bernát de Clairvaux, Hugo de St. Victor, de hatalmasabbak a germán misztikusok: Eckhart mester, Tauler, Suso, Ruysbroek, később Jacob Böhme, Angelus Silesius, Swedenborg, Baader, Schelling stb. V. ö. Görres, Die christliche Mystik (2. kiad. 1879, 5 köt.); Noack, Die chr. Mystik; Denifle, Blumenlese aus den deutschen Mystikern des 14. Jahrhunderts (2. kiad. Graz 1878).
(franc.) a. m. könnyen hivőt rászed; l. misztifikáció a. m. csalás, hitegetés.
l. Miszticizmus.
(gör.) a. m. titkos. M. láda (Cista mystica), hengeralaku, vesszőből font tartó, mely az ókori (különösen a Dionysos-) misztériumokban fontos szerepet játszott; rendesen félig nyitva, a földön ábrázolják, s egy kigyó tekerődzik ki belőle. V. ö. Jahn, Die Cista mystica (Hermes, III., Berlin 1868); Daremberg és Saglio, Dictionn. des antiquités (Páris 1873 s köv.).
város Tuniszban, l. Monasztir.
egykori, most romokban heverő város a Tajgetosz kiágazásain, 4 km.-nyire Ny-nak az Eurotasztól. Villehardouin Vilmos, Morea fejedelme itt tartotta székhelyét, minek következtében lakói lassanként 25 000-re szaporodtak. M. 1460. került a törökök kezére. A görög szabadságharc után elhagyták és azóta romokban hever.
az Ewbro torkolatától a Genuai-öbölig terjedő partvidéken fellépő szárazföldi szél, mely D-i Franciaországban, nevezetesen a Rhône deltájában leggyakrabban fordul elő. Ha a légnyomás eloszlása olyan, hogy e vidéken É-ról D-felé irányított gradiens létesült, mindig keletkezik a M., melyet helyi okok - nevezetesen a szárazföld és a tenger hőmérsékletének az ellentéte - jelentékenyen erősítenek.
(gör.), az ékesszólásban az m betünek tulságos használata.