a futó madarak rendjébe tartozó kihalt óriási madár. L. Dinornis.
tulajdonképen egy népnek a neve (l. Moabiták), melyet a biblia e nép lakóhelyének (a Holt-tengertől K-re) megjelölésére is használ. Határai D-en a Vadi-el-Kurahi, mely Edom tartománytól választotta el, É-on a Bileád-hegység és K-en a szir-arab sivatag. Az Arnon (most Vadi-el-Modsib) mély völgye két részre osztja a tartományt; a felföld (Misor) termékenyebb és birtokáért a zsidók, amoriták és moabiták heves harcokat vívtak; Vadi Zerka Ma'in-ban voltak a hőforrások (Kallirhoe), melyeknek vizében a Nagy Herodes gyógyulást keresett; az ezektől D-re fekvő vulkanikus területet még nem kutatták át. Az ószövetségi szentirás dicséri M. borát és juhait. Ma már csak kevés helységében vannak állandó lakók; legrégibb lakosai az amoriták voltak, már kiveszett, s a kánaánitákhoz mindenben hasonló nép, melyet először a moabiták, aztán a zsidók is leigáztak.
Berlin (l. o.) egyik része.
sémita néptörzs Észak-Arábiában, délkeletre a Holt-tengertől, Moab lakosai. A nép törzsatyjának Moabot, Lót fiát tekintik. Legfőbb istenségöket Bálban és Asztorban tisztelték.
néven ismerik azokat az 1872. kiásott régiségeket, melyek állítólag Moab számos agyagtárgyból (urnák, lucernák, bálványok) stb. álló gyüjteményről, melyből a porosz kultuszminisztérium sokat megvásárolt, kisült, hogy jeruzsálemi régiségkereskedők hamisítványai, akik a Mesa király (l. o.) síremlékének fölfedezését s az ennek nyomán fölébredt közérdeklődést akarták kizsákmányolni. V. ö. Die Echtheit der Moabit. Altertümer (Strassburg 1876); Koch, Moabitisch oder selimisch? (Stuttgart 1876); Lagarde, Symmicta II. (Göttinga 1880).
v. mu' allakát (arab) a. m. a felfüggesztettek, azaz: kitünőségük miatt díszhelyre emelt költemények; igy neveznek az arab irodalomban a pogány korból származó hét kaszidát (l. o.), melyeket a régi kor költészeti maradványaiból a legkitünőbbeknek itélnek. A történelmi hitelességgel nem biró legenda szerint a régi arab költők a Mekka melletti 'Okázban a törzsek gyülekezetének szine előtt versenyre szoktak kelni; a legjobbaknak itélt költeményeket aranyozott betükkel a Ká'ba (l. o.) falaira akasztották; innen származna a M. név. A kritika e legendát az irodalomtörténetből kiküszöbölte, kimutatván, hogy e hét költemény összefoglalása csak a VIII. sz. filologusaitól ered. Rendesen a következő költők egy-egy kaszidája szerepel a M. sorában; Imru' ulkeisz, Zuheir, Tarafa, 'Antara, amr b Kulthúm, Hárith b. Hilizza, Lebíd; némelyek Antara és Hérith helyébe Á'sa és Nábiga egy-egy költteményekből vannak külön kiadások; együttesen Európában legelőször Arnold adta ki a gyüjteményt arab kommentárral (Septem M. Carmina antiquissima Arabum, Lipcse 1850); újabban Abel adta ki a hét költeményt szótárral (Sammlung von Wörterverzeichnissen, als Vorarbeiten zu einem Wörterbuch der alten arabischen Piesie, 1. köt. Berlin 1891). Németre Wolf Fülöp fordította a teljes gyüjteményt (M., Die sieben Preisgedichte der Araber, Rottweil 1857). Magyarul csak az Imrulkeisz versét birjuk Jónás János fordításában (Nyelvtudom. Közlemények 7. köt.). A kritikai kérdésre nézve v. ö. Nöldeke, Beiträge zur Kenntniss der Poesie der alten Araber (Hannover 1864).
l. Mu 'ávija.
(a lat. mobilis-tól származó angol szó) a. m. csőcselék.
bácskai népszokás, hogy a kukoricafosztást az erdélyi kaláka (l. o.) módjára társas közremunkálással végzi a falu népe, amiért a gazda egy kis vendégséggel is mulatsággal kárpótolja segítőmunkásait. A M. közben dívó társasjátékok egyike, hogy a fosztás közben talált piros kukoricacsövet, ha legény leli, az ő szabad választása szerint kijelölt leánynak kell csókkal kiváltania; ha pedig leány bukkan piros csőre, rendesen annak a legénynek csempészi oda, akitől legszivesebben váltja ki.
(Ubangi), az Uelle (l. o.) alsó folyása.