l. Tőzegleletek.
l. Malaria.
(növ.), l. Mocsárfa.
l. Limonit.
1. Antal (bocsári), régi iró, szül. Bozokon 1757., megh. 1836. Nevezetes műve: Nógrád vármegyének históriai, geographiai és statisztikai ismertetése (Pest 1826, 4 köt.). Ezenkivül egy költemény jelent meg tőle ily cím alatt: A tisztelt barátság vagyis Aurelius és Mastria érzékeny történetei (Buda 1805).
2. M. Lajos (bocsári), politikus, volt országos képviselő, született Kurtányban (Nógrád) 1826. tanulmányait a szülei háznál kezdette meg és a pesti egyetemen folytatta. 1851-ben nőül vette Wesselényi Miklós br. özvegyét. 1855. jelent meg első műve: A magyar társasélet, mely rövid idő alatt a második kiadást ért, 1858. a Nemzetiség címü könyve. Az alkotmányos élet újjá éledésekor Borsod vmegye őt második alispánjává választotta, mit azonban nem fogadott el. 1861. képviselővé választották, akkor a felirati párttal szavazott. 1865. azonban a baloldalhoz csatlakozott. 1867-69. Borsod vmegyének volt első alispánja, majd Miskolc városának képviselője. 1872. megbukott és csak 1874. választották újra Kecskeméten. Ezóta állandóan a szélsőbalhoz tartozott. Szónoki és irói tehetsége által nagy befolyást gyakorolt e pártra, melynek hosszabb ideig elnöke is volt. Csak a nemzetiségi kérdést illetőleg tért el pártja nagy részétől, amennyiben a nemzetiségekkel szemben engedékeny, megnyerő bánásmódnak volt a szószólója. Midőn a karánsebesi kerület megválasztotta őt képviselőjének, e nézetét az országgyülésen is kifejtette. Grünwald Béla Régi Magyarország címü munkájának cáfolására 1888. könyvet irt, A régi magyar nemesről, melyben nagy ügyességgel és nem csekély irói tehetséggel kél osztálytársai védelmére. 1891. irta Az állami közigazgatás c. művét.
3. M. Sándor, zoologus, szül. Nagyváradon 1841 szept. 27. s gimnáziumi tanulmányait is ott végezte. 1858. a jászóvári premontrei kanonok-rendbe lépett, az érettségit 1860. Rozsnyón tette le; öt év mulva azonban a rendből kilépett s mint magántanuló Nagyváradon jogot hallgatott; majd Bécsbe ment ismereteinek gyarapítása céljából. 1870. a magyar nemzeti muzeumhoz jutott állattári őrsegédnek, majd itt segédőri és őri rangra emelkedett. 1884. a m. tud. akadémia tagjai sorában választotta. Kezdetben az összes rovarok gyüjtésével és tanulmányozásával foglalkozott, de később kiválóan a hártyásszárnyuaknak szentelte minden idejét. Több rendbeli értékes dolgozatot és nagyobb munkát tett közzé részint hazai, részint külföldi folyóiratokban. Ez idő szerint szerkeszti a Természetrajzi Füzeteket. Fontosabb művei a következők: Jellemző adatok Biharmegye téhelyröpüinek ismeretéhez (1870); Adatok Biharmegye faunájához (1872); Biharmegye téhely- és pikkelyröpüi (1874); Zur Hymenopteren-Fauna Siebenbürgens (1874); A biharmegyei barlangok állatvilága (1876); Adatok Zemplén- és Ungmegyék faunájához (1865); Trois especes nouvelles d'abeilles (1877); Hymenoptera nova in collectione Musei Nationalis Hungarici (1877); Bihar- és Hajdumegyék hártya-, két-, recés-, egyenes- és félröpüi (1877); Mellifera nova in collectione Musie Nationalis Hungarici (1877); Adatok Zólyom- és Liptómegyék faunájához (1877); Data ad faunam hymenopterologicam Sibiriae (1877); Especes nouvelles du genre Eucare Latr. (1878); Hymenoptera nova e fauna hungarica (1879); Jellemző adatok Budapest környékének hártyaröpü faunájához (1879); Hymenoptera nova e variis orbis terrarum partibus (1880); Drei nee Hamenopteren (1881); A magyar fauna fémdarázsai (1882); Európai és másföldi új hártyaröpüek (1873); Jellemző adatok Erdély hártyaröpü rovarainak faunájához (1883); Species generis Pepsis (1885); Species aliquot Tenthredinidarum novae (1886); Species tres novae generis Anthidium F. (1887); Species sex novae generis Pepsis e collectione Musei Bremensis (1887); Monographia Chrysididorum orbis terrarum universi (1889); Tenthredinidae et Siricidae novae (1891); Hymenoptera in expeditione Comitis Belae Széchenyi in China et Tibet a Dom. G. Kreitner et L. Lóczy anno 1879 collecta (1892); Species novae vel minus cognitae generis Pepsis (1894); Species Hymenopterorum magnificae novae in collectione Musaei Nationalis Hungarici (1896). V. ö. Figyelő, irodalomtörténeti közlöny 291-296.
(Mocsáros), kisközség Krassó-Szörény vmegye bozovicsi j.-ban, (1891) 1124 oláh lak.
kisközség Somogy vmegye igali j.-ban, (1891) 1023 magyar lak.
nagyközség Nyitra vmegye vágsellyei j.-ban, (1891) 2812 tót és magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
a XVII. sz. második felében Makedoniából bevándorolt család. Egyik ősük, Péter, mint tábori pap vesz részt Eugen harcaiban s el is esik. A ma két ágra oszlott család ősei Mihály és András. Ezek később Pesten telepszenek meg s mint igen vagyonos kereskedők nagy befolyással voltak a kereskedelem s iparra, ezenkivül a közéletben is fontos szerepük akadt. 1780. András utódai a bánáti focui birtokot kapják katonai érdemeik és pénzügyi áldozataikét elismerésül, majd 1783. nemesi oklevelet «de Focu» előnévvel. A másik ág ősének, Mihálynak egyik utóda Péter 1804. kap nemességet, ki ekkor már Tokajon lakott. A két ág később összeházasodott s ebből ered Sándor (szül. 1842.) és Eugen (szül. 1844.), kik mind ketten foglalkoznak politikával; Sándor azonban a bölcsészeti irodalmat is műveli. A román politikusok ultrái vagy nem értik vagy nem akarják őket megérteni. M. Péter tagja volt az 1847-iki pozsonyi rendi országgyülésnek mint Torontál vármegye képviselője. Stadion gróf miniszter még 1848. meghivja mint a románok bizalmi emberét Bécsbe. 1852 máj. nyiltan szemébe mondotta Schwarzenbergnek, hogy csak hitegeti és kijátsza a románokat. Testvére Andrással egyetemben sokat tett a román egyháznak a szerbtől való elválása és a szebeni érsekség megalapítása érdekében. 1858. meggyilkolták. Utána András egyedül vezette a M.-ak közül a románok ügyét. Pesten végzett egyetemi tanulmányai után 1836. torontálvármegyei aljegyző lett s 1843. járási főszolgabiró. A szabadságharc elnyomása után a bánáti vidék kerületi kormánybiztosa lett. 1858. testvérével Péterrel küzd, 1860. tagja volt a bécsi «verstärkter Reichsrath»-nak, hol azt indítványozta, hogy a monárkiát nemzetiségi alapon szervezzék. A románság érdekeinek védelmére egy lapot alapított, melyet jóformán maga tartott fenn. 1860. azt indítványozta, hogy a Bánátot kapcsolják Erdélyhez, melyhez régebben is többször tartozott. Midőn ez nem teljesült, a passzivitás politikáját mondotta ki. Majd csak egyházának a szerbektől való végleges elválásáért s a román érsekség megalapításáért fáradt, később a mérsékelt tartózkodó politikát ajánlotta. Megh. 1880 máj. 17. V. ö. Babes V., Notite biografice asupra vietii si activitatii lui Andrei Mocioni (Bukarest 1883).
Ferenc, osztrák matematikus, szül. Kirchheimben (Görz grófságban) 1814., megh. Grazban 1892 dec. Tanulmányait Laibachban végezte, 1840. Grazban bölcsészetdoktor lett s 1846. a lembergi technikai akadémián az elemi és kereskedelmei számtan tanára, 1849 óta az olmützi egyetemen a matematika tanára, majd iskolai tanácsos s a reál- és népiskolák felügyelője Krajnábal. Számos iskolai számtani és mértani tankönyvet irt, melyek magyar fordításban is megjelentek s még ma is számos középiskolában használtatnak.