l. Módosítás.
a nyelvtanban a módhatározó mondatrészek ragjai; ilyenek a magyar névragok közül -an, -en (szárazan stb.), -lag, -leg (futólag stb.), -kép (máskép), -ként (önként), -nként vagy -nkint (lassanként) stb.
község Zágráb vmegye stubicai j.-ban, (1891) 1028 horvát lak.
politikai község Modrus-Fiume vármegye ogulini j.-ban, (1891) 2138 horvát lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. Közelében kúpalaku magaslaton vannak M. várának romjai.
(l. a mellékelt térképet), Hovár-Szlavonország egyik vármegyéje, melyet É-on Krajnak és Zágráb vármegye, K-en ez utóbbi és Bosznia, D-en Lika-Krbava vmegye, Ny-on Istria és az Adriai-tenger (a Fiumei-böböl és Morlaccai-csatorna) határol. Területe 4879,09 km2. Földje egészben véve igen hegyes, melyet Ny-i részében a Karszt-hegység ágazatai borítanak. ÉNy-i részében a krajnai hóhegyre támaszkodó Sneznik (1506 m.) és Risnják (1528 m.) emelkedik. Ezektől DK-re a Nagy-Kapela hegyláncolata húzódik, mely a Bitoraj (1383 m.) és Biela Lazica (1533 m.) csúcsokban éri el legnagyobb magasságát. E hegységek Ny-felé lépcsőzetesen ereszkednek a tengerhez, K-felé egyes jelentékenyebb előhegyeik vannak (az ogulini Klek 1182 m.) s hozzájuk csatlakozik a vm. határát jelölő Kis-Kapela (1164 m.). A vm. ÉK-i része dombos (Petrova Gora), sőt a Kulpa felé csekély síkság is terül el. Legnagyobb folyóvize az É-i határát képező Kulpa, mely itt D-felől a Dobrát, Mreznicát és Koranát veszi fel. A Karszt lapályán gyakoriak a búvó patakok, melyek helyenként eltünnek, másutt ismét előtünnek s ismeretlen helyen szakadnak a tengerbe. Éghajlata (v. ö. Horvát-Szlavonország) a dombos részeken enyhe, a Karszt fensíkján s a hegyek közt igen zord; a tengerpart mellett ismét délies jellegü.
[ÁBRA] Modrus-Fiume vmegye címere.
Terményei az ásványországból (kevés kőszén s vas) jelentéktelenek; növényvilága az éghajlat változatosságánál fogva igen változatos és gazdag. M. termő területe 470, 911 ha.; ebből szántóföld csak 97 548 ha., kert 2043, rét 69 502, legelő 89 532, szőllő 2335, erdő 209 951 ha. Nem termő területe 17 014 ha. A földmivelésre csak néhány völgy alkalmas, ezek közül legtermékenyebb a tengerparttal párhuzamosan húzódó s szépségéről ismert Vinodol (Borvölgy). Egyébként terményei nagyon silányak, leginkább kukorica és burgonya terem, a nemes gabona jóval kevesebb; csak a tengermellék szolgáltat nemesebb gyümölcsöket, u. m.: fügét, narancsot, citromot, valamint nagyobb mennyiségü bort. Erdője igen sok van s a fát kádármunkákra, építkezésekre és hajóépítésre használják. Az állattenyésztés nem jelentékeny; a házi állatok közül a juh és kecske van leginkább elterjedve; a szamarak és öszvérek, mint más hegyvidéken, ugy itt is teherhordásnál ugyszólván nélkülözhetetlenek.
[ÁBRA] Modrus -Fiume vármegye térképe
Lakóinak száma 1870-ben 205 837 volt, jelenleg (1891) 220 629 lélek; egy km2-re 45,2 lélek esik s igy M. Horvát-Szlavonország ritkábban lakott vármegyéi közé tartozik. A lakosok közt csak 347 magyar s 475 német van, ellenben 145 954 horvát (66,1%), 71 435 szerb (32,4%) és 2418 egyéb nemzetiségü. A nem-magyar ajkuak közül csak 324 beszéli a magyar nyelvet. Hitfelekezet szerint van 148 774 róm.-kat. (67,4%), 71 441 görög kel. (32,4%) és 258 zsidó. Foglalkozásra nézve ekként oszlik meg a lakosság: értelmiségi kereset 1001, őstermelés 90 171, bányászat 94, ipar 8536, kereskedelem 934, hitel 11, közlekedés 1257, járadékból élő 604, napszámos 109, házi cseléd 1236, háztartás 30 970, foglalkozás nélküli 14 éven alul 83 446 és 14 éven felül 1796. Az ipar fejletlen s a legtöbb kézmüves ács, kádár és kőmüves; a tenger mellékén a legjövedelmezőbb keresetforrás a halászta és a kereskedés, utóbbinak főbb cikkei bor, gyümölcs, fa, élő állatok és halak.
Közlekedésének főerei a m. kir. államvasut fiumei vonala (155 km.) mellett kitünő műútjai (Lujza-út, Rudolf-út, József-út), melyek a Karszt-hegységen több helyütt mennek keresztül. Élénk ezenkivül a part mentén való hajózás; jelentékenyebb kikötői Buccari, Portoré, Selce és Novi. A hiteligényeket 2 takarékpénztár elégíti ki.
Közművelődése még igen kezdetleges, a 6 éven felüli férfilakosságnak 67,8, a női lakosságnak 82,3%-a nem tud sem irni, sem olvasni s a tanköteles gyermekeknek fel (48,6%) nem jár iskolába. A vármegye területén csak 136 nép- és 2 iparosiskola van, semmiféle más iskolája nincs.
Közigazgatás. M. vármegye 8 járásra oszlik és 1 sz. kir. város van benne, u. m.:
|
Járás, város |
Lakosság száma |
Házak száma |
|
Csabari járás |
6848 |
1183 |
|
Delnicei járás |
21 943 |
3664 |
|
Novii járás |
26 684 |
4 696 |
|
Ogulini járás |
40 325 |
5 989 |
|
Sluini járás |
44 338 |
6 493 |
|
Sušaki járás |
26 290 |
5 366 |
|
Vojnici járás |
32 944 |
5 463 |
|
Vrbovskói járás |
19 307 |
3060 |
|
Vármegyei összeg |
218 679 |
35 914 |
|
Buccari r. t. v. |
1 950 |
408 |
|
Főösszeg |
220 629 |
36 322 |
A vármegyében van 1 rendezett tanácsu város (Buccari, szabad királyi város címmel), 55 politikai község, 1340 község s 643 puszta és telep. Székhelye Ogulin. V.ö. Erődi Béla, Modrus-Fiuma megye (Földrajzi Közlemények, 1887. évfolyam).
Története. M. a régi modrusi vmegyéből keletkezett, mely már a horvát nemzeti dinasztia korában zsupánság volt és a Kulpa folyó mentében, a Fiumara mindkét partján terült el. III. Béla királyunk 1193-iki kiváltságlevelével egész Modrus vmegyét Vegliai Bertalannak, a Frangepánok ősének, örökségi joggal adományozta. A vmegye székhelye az ősrégi Modrus vár volt, melynek neve először 1185. fordul elő oklevelekben. Ezen vár a volt ogulini határőrezredben, Ogulintól D-re, a mai Modrus falu helyén feküdt és 1240. már civitasnak neveztetik. Miután 1460. Udbinje vára elesett, a korbáviai püspöki szék II. Pius pápa által Udbinjétől Modrusra tétetett át; de itt nem maradt sokáig, mert már 1493. kénytelen volt a modrus-korbáviai püspök a törökök elől a tengerparti Noviba szökni, hol a püspökség 1590-ig maradt, mely évben a zenggi püspökséggel egyesíttetett. Azon idő óta, hogy III. Béla király Modrus vmegyét a Frangepán-családnak adományozta, e grófság szakadatlanul ezen család birtokában maradt és a Frangepánok mindig használták a modrusi ispán (comites Modrussiae) címet. A Frangepánok 1123. királyi adomány révén Vinodol földjét is nyerték, azaz a tengerpartot Buccaritól Zenggig és ezt is egyesítették modrusi grófságukkal. A XVI. sz. vége felé a Frangepánok a megye várait, azoknak nehéz védelmezhetéseért, átadták az államnak. I. Ferdinánd király a várakat megszálló katonaságot a grazi kormányszék alá helyezte volt, de 1559. Lenkovic Iván ezredest a horvát-szlavoniai határvidéken önálló parancsnoksággal ruházta fel. A katonai telepítések most mindinkább nagyobb mérvben vétettek foganatba. Történetünk egy gyászos eseménye az összes Frangepán-jószágokat végkép a kormány kezébe adta, értjük a Wesselényi-féle összeesküvést, mely 1671. ápr. 30. Frangepán Ferencnek, fényes családja utolsójának lefejeztetése által lelte végbefejezését. A felségsértésre kimondott jószágvesztési itélet tette a kormányt a roppant jószágok birtokosává. Ezzel modrus és Vinodol vármegyék megszüntek létezni. Modrus vármegye 1682. névleg feltámadt, ezen évben ugyanis Lipót király a vmegye örökös grófságát Oršic János és Antalnak adományozta. A régi vmegye területe ezentul a XVIII. sz. végéig részint a katonai határőrvidékhez, részint Zágráb vmegye jurisdictiója alá tartozott, mely utóbbi a XVIII. sz.-ban egészen a tengerig elterült. Már 1765. kérték Horvátország rendei a királynőt, hogy a tenger-mellékén Vinodol vmegye visszaállíttassék. 1776. a királyné körrendeletet bocsátott az ország törvényhatóságaihoz, kijelentvén szándékát egy új vmegye alakítására Fiume és Károlyváros közt. 1777 szept. 5. pedig rendeletet adott ki, melyben kimondja, hogy cserében a katonai kormánynak tett területi engedményekért, a fiumei kerület Fiume városával és kikötőjével együtt, a buccarii uradalom, a Karolina-úttól jobbra első rész és Károlyváros városa közvetlenül Horvátországba bekebeleztessék, e résekből pedig Szövény (Severin) vmegye alakíttassék. A Kulpa melletti Szörény vmegye 1777 nov. 10. tartotta első közgyülését Mrkopoljban. A királyné 1778 ápr. 10-én a vmegye területét újra szabályozta, mely alkalommal Fiume város, Buccari, Buccariza, Potoré a hozzá való területekkel, valamint Terszat, Castrena, illetőleg Draga közvetlenül Fiume és a magyar tengermellék kormányzójának hatósága alá rendeltetnek. II: József Szörény vmegyét 1786. eltörölte, mert jövedelme állítólag tulságosan kevés volt, Vinodol és a fiumei kerületből a «Litorale Hungaricum» alakíttatott, mig a Kulpán tuli részek visszaadattak Zágráb vmegyének. A határőrvidék bekebelezése után a régi Modrus és Vinodol vármegyékből és az ogulini határőrezredből az új M. vmegye alakult.
v. Vadi el-M., l. Arnon.
(methodus), általában tervszerü eljárás valamely meghatározott cél elérésére. Szűkebb értelemben az egyes tudományok eljárása, mellyel igazságaikat meggyőzően előadják, illetőleg újabb igazságokhoz jutnak. Két szilárd M. van, az egyik a deduktiv, mely az általánosból indul ki s következtetés útján jut el a különösre, az egyes (szintetikus M.); a másik az induktiv, mely az egyesekből, a konkrétből összegezi az általánost (analitikai M.). L. Dedukció, Indukció, Következtetés.
A filozofiában elég gyakran hallani, hogy új filozofiának új M.-re van szükséges, s a filozofusok törekszenek is ilyen M. megvalósítására. Leghirhedtebb volt köztül Hegel dialektikai módszer (l. Dialektika és Filozofia VII. köt., 203. old.). E törekvésekkel szemben felette fontos a fönt említett szintetikai és analitikai M. tisztán tartása és érvényesítése a pedagogiában, hol e két M. nem csupán arra való, hogy velük értelmet értelemmel világosítsunk meg, hanem még inkább arra, hogy a tanítás anyagát rendezzük s ezzel az oktatás és oktató intézetek gerincét szilárdan körvonalazzuk. Az egész középiskolai oktatásnak (mert főleg erről van szó) az alkotó elvként felfogott M-ben van egyetlen szilárd támasztéka. L. Középiskola (XI. köt. 4. old.).
másként oktatási módszertan, az a tudomány, amely rendszerbe foglalva megállapítja azokat az elveket, amelyek szerint az ember értelmi nevelése történik. Megkülönböztetnek általános és részletes M.-t. Az általános M., máskép oktatástan (didaktika), szól a tanítási anyag megválasztásáról, elrendezéséről, csoportosításáról, továbbá a tanítási eljárásról, amely foglalkozik a tanmenettel s a tanalakkal; szól továbbá a taneszközökről s a tanítás alapelveiről. A részletes M. az egyes tantárgyak, p. számtan, földrajz, történet stb. tanításánál követendő eljárást állapítja meg.
(ejtsd: modunyo), város és püspöki székhely Bari (ettől 10 km.-nyire) olasz tartományban, vasút mellett, (1881) 8676 lak., pamutiparral; renaissance izlésben épített szép templommal.
l. Hang és Hangnemi kitérés.