(Mojave), tulajdonkép Chamuk chávi, vagyis «három hegy» indus törzs a Yuma nyelvcsaládból, mely a rio-colorado-menti termékeny völgyekben, Mohave Tangetól É-ra, a Black Canon beágazásáig, lakik; számuk (1890) 1431 és három kerületre oszlottak.
(ejtsd: mihák), 1. a Hudson 225 km. hosszu mellékfolyója New-York É.-amerikai államban. Lewis countyban, M. Hill nevü helység mellett ered, festői völgyben folyik, fölveszi a Canada Creeket és a Schohariet és Albanytól 14 km.-nyire torkollik. Az Erie-csatornát táplálja. Vizeséseit gépek hajtására használják. - 2. M. county Arizona államban, 28 000 km2 ter., mintegy 2000 lak., Mineral Park székhellyel. - 3. M., indus törzs, l. Irokézek.
(héb.), az az egyén, ki a zsidóknál a fiuk körülmetélését végzi, M.-könyvbe irták a zsidók a körülmetélt fiuk nevét, mely ennélfogva az anyakönyvek rendszeresítése előtt részben pótolta a születési anyakönyvet.
a Komori-szigetek (l. o.) egyike.
puszta, l. Muhi.
jelenleg ugyszólván végkép kiveszett amerikai indus törzs, mely a K-i vagy atlanti Algonkin fajcsoportból való, mely a narragansett és massachusettnek nevezett törzsekkel együtt régen a mai Messachusetts tartományt, valamint a Hudson és Saco mellékét és a mai New-York környékét lakta. Amerikai felfedezése alkalmával éppen a M. által lakott területet foglalták el az európaiak. E népfaj az európai terjeszkedés által folyvást fogyott, pusztult, s a hajdan hatalmas törzsnek különféle ágaiból ma csak a félig-meddig civilizált oneidák maradtak még fenn New-Yorkban. Igen ismeretessé lett M. neve Cooper ily címü regénye után: Az utolsó M. (1826).
(Mogilev), 1. kormányzóság európai Oroszország Ny-i részében, Vitebszk, Szmolenszk, Csernigov és Minszk között, 48 047 km2 területtel, 1 445 110 lak. É-i kisebb része emelkedettebb, a Valdai-fensík ágai nyulnak belé, legnagyobb magaslatai 245-275 m. magasak, D-i kisebb része alacsonyabb és minként Minszk egy része a poljesszie-vidékhez tartozik. Vizekben rendkivül gazdag; folyóinak és patakjainak számát 1000-nél többre becsülik; ezek közül a legtöbb a Dnyepr, kisebb része a Ny-i Dvina környékéhez tartozik. Az évi középhőmérsék M. városban 5,2°. A földnek 315-a szántó, 11%-a rét és 35%-a erdő. A kormányzóság 11 járásra oszlik; ezek: M., Bikhov, Fomel, Gorki, Klimovicsi, Msztiszlavl, Orsa, Rogacsev, Szjenno, Csausszi és Cserikov. - 2. M. v. Dnyepr-N., az ugyanily nevü kormányzóság és járás fővárosa, kat. és ortodox érsek székhelye, a Dnyepr mindkét partján, ahol a Dubravenka ömlik belé, (1893) 45 430 lak., jelentékeny bőrgyártással és élén folyami kereskedéssel; több középiskolával, bábaiskolával és muzeummal. A 4 részre (Sztaroje-Mieszto, Bikhovszkaja, Skooliscse és Moszkvai) osztott város jelentékeny épületei az 1679. való városháza 8-szögü toronnyal; a kat. székesegyház a feltámadást ábrázoló márvány csoporttal, Antokolszki szobrász művével; a szt. Józsefről elnevezett ortodox székesegyház. A XIV. sz.-ban Litvániához, a XV. sz. óta Lengyelországhoz tartozott. Az oroszok először 1654., végleg 1772. foglalták el. - 3. M. v. Dnyeszter-M., az ugyanily nevü járás székhelye Podolia orosz kormányzóságban a Dnyeszter és Derla összefolyásánál, vasút mellett, (1893) 29 340 lak., gyertyaöntéssel, faggyukészítéssel, bőrcserzéssel, szesz- és sörgyártással, gabona-, len-, fa-, pálinka- és épületfakereskedéssel. A XVI. sz. végén alapíttatott. 1796. került Oroszországhoz.
a Komori-szigetek (l. o.) egyike.
Antal, apátkanonok, plébános, szül. Kapuvárt 1836 ápr. 10. Gimnáziumi iskoláit Sopronban és Győrben, a teologiát Bécsben végezte. Felszenteltetvén, káplán volt Csornán, Moson-Szt.-Jánoson. 1858. szemináriumi tanulmányai felügyelő, lelki igazgató, teologiai tanár, papnöveldei rektor, 1883. tanonok, 1886. plébános és címzetes apát. Irodalmi munkássága: Számos különféle lapok és folyóiratokban megjelent cikkein, értekezésein és könyvbirálatain kivül önálló művei: A papi életszentség (Győr); Lelki magány (ford., másokkal, Győr 1885) stb. Nagyobb szabásu kiadatlan kézirata: Szt. Angela élete és az orsolyiták története.
1. Hugo, német botanikus, szül. Stuttgartban 1805 ápr. 5., megh. Tübingában 1872 ápr. 1. Tübingai orvosi tanulmánya befejeztével 1828. botanikai kiképzése végett Münchenbe ment s ott korszakos dolgozatait a harasztok, cikadeák és a pálmák szárának anatomiájáról elkészítvén, 1832. Bern egyetemén a fiziologia és 1835. Tübingában a botanika tanszékét kapta meg. Legfontosabb munkái: Vermischte Schriften botanischen Inhalts (Tübinga 1845., az addig 1827 óta megjelent értekezéseinek gyüjteménye); Mikrographie, oder Anleitung zur Kenntniss und Zum Gebrauch des Mikroskops (u. o. 1846) és Grundzüge der Anatomie und Physiologie der vegetabilischen Zelle (Braundschweig 1851). Martius nagy művéhez a pálmákról sok adattal járult és 1843 óta Schlachtendallal a Botanische Zeitung szerkesztésén fáradozott.
2. M. Julius, német orientalista, szül. Stuttgartban 1800 okt. 25., megh. Párisban 1876 jan. 4. Tübingában teologiát, 1823 óta Párisban a keleti nyelveket tanulta, s 1826. a keleti irodalmak tanára volt a tübingai egyetemen. Ezután 1831-ig részint Londonban, részint Oxfordban tartózkodott, 1834. Párisba költözött, hogy a Sah-Náme fordítását a Collection orientale számára elkészítse; u. o. 1847. a College de France tanára lett, 1852. pedig megbizták a keleti nyomtatványok felügyeletével. Irta: Fragments relatifs a la religion de Zoroastre (Páris 1829); Confucii Chikig ex latina P. Lacharme interpretatione (Stuttgart 1830); Y-king ex interpretatione P. Regis (u. o. 1834-39); Lettres de Mr. Botta sur les découvertes de Khorsabad (1845). Fő munkája a Sah-Náme (Livre des rois) fordítása, mely hét kötetben (Páris 1836-37) jelent meg. Halála után az ázsiai társulat, melynek titkára, 187. pedig elnök volt, kiadta M. jelentéseit is, ily címen: Vingt-sept ans d'histoire des études orientales (Páris 1874-80). V. ö. Simpson, Julius and Mary M. (London 1887).
3. M. Róbert, német jogtudós és államférfiu, szül. Stuttgartban 1799 aug. 17., megh. Berlinben 1875 nov. 5. Göttingában, Heidelbergában és Tübingában tanult, s itt 1824. tanár, 1836. főkönyvtáros lett, de 1845. szabadelvü nézetei miatt az államszolgálatból kilépett, s a württembergi kamarába beválasztatta magát. 1847. Heidelbergában tanár, 1848. a frankfurti előparlament, majd a nemzetgyülés tagja, s rövid ideig igazságügyminiszter. Ezután ismét tanárkodott; 1857. a badeni első kamara tagja, 1861-66. szövetségi követ M. m. Frankfurtban, 1867. követ Münchenben, 1871. a Reichstag tagja. Nevezetesebb művei: Die deutsche Polizeiwissenschaft (Tübinga 1866); Gesch. u. Litter. der Staatswissenschaften (Erlangen 1855-58); Encyklopaedie der Staatswissenschaften (Freiburg 1881); Staatsrecht, Völkerrecht u. Politik (Tübinga 1860-69); Das deutsche Reichsstaatsrecht (u. o. 1873) stb. V. öl. Schulze, Robert v. M. (Heidelberga 1886).