(Fűszer-szigetek, Goote Oost) szigetcsoport Ázsia DK-i részében, Celebesz és Új-Guinea közt, az É. sz. 2° 43' és a D. sz. 8° 23', összesen 78 675 km2 területtel, hozzávetőleg 370 918 lak. A Molukkákat 3 csoportba szokták osztani: 1. a tulajdonképeni Molukkák; ebben a nagyobbak: Dsilolo vagy Halmahera, Damar, Moro, Rau, a Kis-Molukkák (Ternate, Kiu, Makian, Hiri stb.), Batjan, Mandioli, Tavali, Obi vagy Ombirah, Zula-Beszi, Taliabu, Mangola, Amboina, Uliasszer-csoport, Buru, Amblau, Ceram, Cera-Laut, Goram, Matabello, Nagy-Banda, Banda-Neira; 2. DK-i csoport, ennek tagjai: Timor, Laut, Szerra, Szeli, Nagy-Kei és az Aru-csoport (Kobror, Varialu, Vokam, Vatulei stb.); 3. Dny-i csoport, amelynek tagjai: Wetter, Damna, Letti, Szermatta, Baber stb. Mindezen szigetek nagyobbára vulkáni eredetüek; rajtuk még most is vannak működő vulkánok. A legmagasabb hegycsúcsok a Buru-csúcs (3000 méter), a kis Gunong-Tomahun, a Gunong-Nusza-Heli (2550 méter), Ceramon. Mivel a szigetek mind kicsinyek, hosszabb folyó rajtuk nincs; a leghosszabb (50-60 km.) a Bobot Ceramo. Az ÉK-i musszon májustól októberig tart; ez az erős évszak. A növényzet rendkivül buja és fajokban gazdag. Itt van a szegfűszeg hazája. Legnagyobb mennyiségben terem a szágópálma, amely a benszülöttek fő tápláléka. A benszülött lakosság főképen harafurákból és malájokból áll. A M. a németalföldiek birtoka; a két rezidentiere (Ternata és Amboina) vannak felosztva. Egyes részeik azonban még saját szultánjaik uralma alatt állanak. Bár az arabok már régebben ismerték a Fűszer-szigeteket, a portugál d'Abreo és Serrano Fr. (Albuquerque tisztjei) 1512. fedezték föl és pedig először Amboinát. Ennek dacára állandó gyarmatot csak 1580. alapítottak. Az itteni portugál birtokok ellen a hollandok, Wybrand admirálissal élükön, 1599. intéztek támadást és 1605. azokat el is foglalták, sőt későbben jelentékenyen ki is terjesztették. A szegfűszegtermés 1863-ig monopolium volt. V. ö. Muller, Reisen in den Molukschen Archipel (Amsterdam 1857); Rosenberg, Der Malayische Archipeel (Lipcse 1878); Bokemeyer, Die Molukken (u. o. 1888); Watburg O., Wer ist der Entdecker der Molukken? (A berlini földr. társulat közlönyében, Zeitschr. für Erdkunde 1896).
politikai község Belovár-Kőrös vmegye gjurgjeváci j.-ban, (1891) 3266 horvát lakossal.
falu Trient tiroli kerületi kapitányságban, a róla elnevezett tó (Lago di M., 5 km. hosszu, 1 km. széles) mellett, amelynek nincs lefolyása, 532 lak.
molyok (állat), l. Molypillék.
l. Molibdén.
moly ellen való fű (növ.), a lilaszin meg a molyűző ökörfarkkóro népies neve, l. Ökörfarkkóró; sőt a kerepfüvet is nevezik igy; kék M. a. m. kék somkóró és lilaszin ökörfarkkóró.
(növ.), l. Moholy.
(tineina), a kislepkék egyik családja. Többnyire igen kicsi, olykor nagyon finom szerkezetü lepkék. Csápjaik fonalidomuak, sertenemüek, szárnyaik keskenyek, néha hegyesek és rojtosak, nyugváskor vizszintesen állnak vagy testöket övedzik. Különböző szinüek. Egyeseknél (Solenobia) a nőstény szárnyatlan és ezeknél a hernyók önalkotta csövekben élnek, melyeket folyton magukkal hordanak és ezek szűznemzés útján is szaporodhatnak. Hernyóik különben 14-16 lábuak és vagy önalkotta csövekben, vagy növényszárak belében, a virágrügyek belsejében s a levelek vagy különféle állati anyagokban, szőr, ruha, selyem, toll stb. élnek és ott is bábozzák be magukat. Egyes (Hyponomeuta) fajok társaságban, nagy szövetekben élnek. Körülbelül 1200 faj ismeretes, melyből Európában mintegy 600 és Magyarországban 350 faj él. Egyesek igen kártékonyak és gyakran tetemes pusztításokat okoznak. Ilyenek a ruha-, a gabona-, fenyő-, a szűcs- stb. moly.
(ejtsd: -dza) Ferenc Mária, olaszköltő, szül. Modenában 1489 jun. 18., megh. u. o. 1544 febr. 28. Bolognában tanult s 1506 táján Rómába ment, hol ledér életet élt 1511-ig. Ekkor atyja haza parancsolta és 1512. megházasította, de M. négy év mulva elhagyván gyermekeit és nejét, ismét Rómába ment, hol Medici Hippolit kardinális udvarához szegődött. Pártfogója halála (1535) után nagy nyomorva sülyedt, melyből csak Farnese Sándor biboros emelte ki, kinek kegyeit 1538. megnyerte. Számos szerelmi kalandja közmondásossá vált, de kicsapongó életmódja miatt 1539. súlyosan megbetegedve, Modenába vonult vissza. M. a XVI. sz.-beli olasz lirikusok közt s legkiválóbban egyike; szonettjeiben és dalaiban igen sikerülten utánozta Petrarcát; még jobban latinul irt költeményei, melyekben saját egyénisége és költői érzelemvilága szabadabban nyilatkozik. Összes műveit (Poesie volgari e latine, Bergamo 1747-54) Serasse adta ki.
(vagy Béli havasok), a Biharhegység Sebes- és Fekete-Körös közti szakaszának egy tagja, mely a Fekete- és Fehér-Körös közt terjed. A hegység Tenkétől DK-re emelkedik s ÉNy-DK-i irányban húzódik mind magasabbra emelkedve. Főbb csúcsai a Pless (1174 m.), Arszúra (1114 m.), Punkoj v. Pinkója és Moma (930 m.). A Gyalu mare-nyereg (652 m.), melyen az út a Fekete-Körös völgyéből a Fehér-Körös völgyébe vezet át, a tulajdonképeni Bihar-hegységtől választja el. A hegységet részben még terjedelmes őserdők fedik, melyek részint tölgyesek, részint bükkesek. A hegység É-i oldalán csak rövid harántvölgyek vannak. D-i oldalán nagyobb völgykifejlődést észlelhetni. A M. természeti tekintetben igen nevezetes; a Vaskóh melletti Kimpanyászka-barlang, a Kimp és Vaskóh-Szohodol közti töbörvidék, az itteni búvópatakok és a kalugyeri időszaki forrás (Izbuk, l. o.) régóta ismeretesek és gyakran kerestetnek fel. A hegység D-i oldalán van a monyászai fürdő, a hegység belsejében több helyütt vasbányák vannak.