két főtájszólásában, ugymint a K-i és Ny-iban, a nagy ural-altáji nyelvtörzs egyik családját teszi s legközelebb a tunguz és a török nyelvek rokona. Irásuk az ujguroktól átvett betükkel felülről lefelé menő sorokban történik s a sorok balról jobbra következnek egymásután. A szókat ragozzák utóragokkal, ugy mint mi, p. a genitivus ragja jin; dativ. dur, akkuz. ji, ablat. ece. A többes számot v. ragok v. a szavak mellé tett többes számnevek által fejezik ki. Szóképzőkben a nyelv igen gazdag, p. egyszerü igéből szenvedő, cselekvő, inchoativ és reflexiv igét képez. (V. ö. Budenz József rövid mongol nyelvtanát a Nyelvtudományi Közleményekben.) Irodalmuk buddha-vallásos iratok és fordításokból áll. Történeti munkákból nevezetes Szanang Szecun fejedelem könyve, mely mondákat tartalmaz a mongol előidőkből. Hasonló eredetü a rövidebb Altan Tobcsi, mely 1860-ban Szt. Pétervárt orosz feldolgozásban jelent meg. A mongol könyvek leggazdagabb gyüjteménye Európában Kazanban van, hol az első mongol iskolát is alapították. (L. még Burjét.)
a. m. kalmukok (l. o.).
legtágabb értelemben véve legnagyobbika ama 7 csoportnak, melyben Peschel az egész emberi nemet osztja, ide tartoznak a mongol néphez hasonló népek mind, tehát ugy a polinéziai és ázsiai malájok, Ázsia DK-i és K-i részének lakói, a tibetiek, valamint a Himálaja néhány hegyi népe; továbbá az É.-ázsiaiak É.-európai rokonaikkal, végül az amerikai őslakók. Közös testi tulajdonaik a hosszu merev, keresztmetszetben hengerded haj, a szakáll és szőrözet gyér volta vagy teljes hiánya, a bőr sötétes szine, mely a sárgától egész a sötétbarnáig váltakozik, gyakran a vörösesbe játszik, kiálló járomcsontok és a szemeknek többnyire forde állása. A tulajdonképeni mongol fajhoz (Müller Fr. közép- v. É.-ázsiai fajnak nevezné) számítják azokat a népeket, kik egész Kelet-, Közép- és Észak-Ázsiát lakják, kivéve azokat a területeket, melyeket É.-ázsiában a hiperboreusok laknak, kik Európa É-i részének jelentékeny területétre is beterjeszkednek. Fizikai tekintetben szembeötlő ismertető jelek által élesen megkülönböztethetők környezetüktől és bizonyos fiziologiai és pszichologiai ismertető jelek által kitünő, de etnikus különválásuk mellett is faji egységet mutatnak. A mongol faj őshazájának Közép-Ázsia tekinthető. Nyelvök szerint az ide tartozó népek több szótagu és egy szótagu nyelvvel birókra oszthatók. Az első csoporthoz tartoznak az uraliak, altájiak, japánok, koreaiak, a második csoporthoz a tibetiek, a Himálaja népei, a birmaiak, a lohita s a thai vagy san népek, az anamiták, khinaiak és Hátsó-India elszigetelt népei. E népek néhányai ismét szétágaznak különböző ágakra; igy az ural néptörzs a szamojed és finn ágra, utóbbi ismét négy családra oszlik, t. i. az ugor, bolgár vagy volgár, a permi és a finni családra (lappok, finnek, észtek, livek). Az altáji néptörzs három ágra oszlik: a tunguz, (tunguzok és mandsuk), a mongol és a török ágra (jakutok, tatárok, kirgizek, uzbekek, oszmánok). A még e csoporthoz tartozó japánok és koreaiak egységes zárt népcsaládokat alkotnak.
A tulajdonképeni mongol ág 3 családra oszlik, t. i. a K-i M.-ra, a Ny-i M.-ra vagy kalmukokra (l. o.) és a burjétokra (l. o.). A K-i M., kik Mongolországot, azaz a M. tulajdonképeni anyaországát lakják és igy kiválóan M.-nak neveztetnek, két részre oszlanak, t. i. a khalka (chalka) M.-ra, kik a Góbi-sivatag É-i részén és a sara M.-ra, kik délen egész Tibeig laknak. Ezek épp ugy mint a mongol faj többi tagjai közép, a nők kicsiny testalkatuak. A koponya alkotás a brachikefal-tipust mutatja. A szélességi index a M.-nál és törököknél (Broca szerint) 81,30-81, 39, a khinaiaknál 77,60, az indokhinaiaknál 83,51, a finneknél 83,69, a lappoknál 85,07. A műveltség fokai a M.-nál oly sokfélék, hogy e faj egyes népeiben a műveltség minden fokát képviselve láthatjuk. A sámán vallásu természeti népekhez tartoznak a halász- és vadásznépek s a rénszarvas nomádok: a szamojedek, osztjákok, lappok, vogulok, tunguzok és a lohita népek; szarvasmarhával nomadizáló félig művelt népekhez tartoznak a sámán vallásu Himálaja-népek, a szifamok és jakutok, a buddha vallásu M. és tibetiek, a mohammedán török-tatárok; a földmívelő kulturnépekhez tartoznak a khinai műveltség körének népei (khinaiak, japánok, koreaiak, anamiták); az ind műveltség körének népei (a birmánok és sziamiak) és az európai műveltség körének népei (finnek, magyarok, cseremiszek, mordvinek, permiek, oszmánok stb.). A M. ruhája nemi különbség nélkül egyenlő, a nőké csak kissé jobban van díszítve; nyáron a sötét nanking-kabát, télen báránybőrbunda, melyet szíj tart össze s erről kés, pipa és dohányzacskó lóg le. Esős időben az előkelők vörös, a közemberek fekete posztóköpenyt viselnek. fejüket télen róka- v. bárányprés sipka takarja, lábukon khinai szabásu nehézkes csizmát viselnek, Lakásaik kerek jurták (karámok), rácsfalaik fából valók és nemeztakarókkal vannak befedve, középen van a tűzhely, melyen trágyával tüzelnek. Télen a kisebb házi állattok a jurtában tartózkodnak. Eledelüket nagyobbrészt az állattenyésztés nyujtja. Az állattenyésztésen kivül vadászattal is foglalkoznak kevéssé. Igy tehát a M. folytonos vándorlásra vannak szorulva, 3-4 hétnél tovább nem igen maradnak egy helyen.
Történetük a legrégibb korban nagyon homályos és csak a XIII. sz.-ban, Dsengiz khán (l. o.) korában nyujt pozitiv adatokat. A nagy hódító, miután Közép- és Kelet-Ázsia törzseit egyesítette, dúló harcaival egyszerre világtörténeti jelentőségre emelte a M.-at; ekkor kezdett a vad hordák közt részint az iszlám, részint a Buddha vallás is terjedni. Dsengiz khán halála után Ügetai (Oktai), mint nagykhán megmaradt ugyan a család intéző fejének, de a birodalomban testvéreivel megosztozkodott és alatt a M. tovább folytatták a hódító háborukat, s leigázták egész Khinát, megdöntötték a bagdadi khalifaságot, s a okiniumi szeldusok szultánokat adófizetőikké tették. Möngke és Batu khánok 1237. Oroszországba törtek és a Kalka vize mellett leverték a szövetkezet orosz fejedelmek hadát, elfoglalták Mozskvát és azután iszonyuan pusztítva Lengyelországot rohanták meg (1240), fölégették Krakót. Innen átcsaptak Sziléziába, hol 1241 ápr. 9. a német lovagok, a lengyelek és sziléziaiak egyesült hadát a wahlstati mezőn véres csatában megverték ugyan, de maguk is oly veszteséget szenvedtek, hogy nem mertek előbbre nyomulni, hanem D-nek fordulva, Morva- és Magyarországra (l. ennek történetét) vetették magukat. Hazánkat három oldalról támadták meg és a muhi mezőn győzték le IV. Béla hadát, mire az egész országot pusztították tűzzel-vassal és Béla királyt Dalmáciáig üldözték. De az Ügetai halála után (1243) kitört belső villongások miatt a M. kivonultak Ny-i Európából és vezéreik visszatértek Karakorumba, a roppant birodalom székvárosába.
A M. hatalma a XIII. sz. második felében volt legnagyobb; birodalmuk a Khinai-tengertől Lengyelországig és a Himálajától mélyen be Szibériába terjedt. A nagykhán székhelye Khina volt, a többi tartományokat Desngiz khán dinasztiájából sarjadt és alárendelt khánok kormányozták; ezek közt leghatalmasabbak voltak: a Kipcsak (l. o.) khánjai a Volga mentén, az u. n. aranyhorda, mely Dél- Közép-Oroszországot tartotta leigázva, és a dsagatáji v. turkesztáni khánok. De éppen a helytartók növekvő hatalma idéze elő a birodalom romlását, mely Kublai (l. o.) khán uralkodása korában (a XIII. sz. végén) több független államra bomlott, melyek közt Khina, Turkesztán, Dél-Oroszország, Szibéria és Persia voltak a jelentősebbek. Igy aztán a M. Khinát a XIV. sz.-ban (1368), Oroszországot a XV. sz.-ban végleg elvesztették, s Közép- és Elő-Ázsiában is tönkre mentek volna, ha a végromlást meg nem állította volna a hatalmas zsarnok Tamerlán v. Timur (l. o.), ki szintén mongol eredetü volt. De halála után birodalma újra lehanyatlott, ugy hogy unokája, Abu-Szeid meggyilkolásával (1468) a M. uralma is megdőlt; csak Dsagataiban tartotta fenn magát Timur dinasztiája, s ebből sarjadt Baber (l. o.), ki Hindosztánban új birodalmat alapított.
(Mong-ku), a khinai birodalom alkotó része Tomszk, Jenisszeiszk, Irkuck, Transzbaikalia szibériai kormányzóságok, Mandsuria, Lian-tung, Pe-cs-li, San-szi, Kan-szu khinai tartományok és Dzungária közt 3 377 283 km2 területtel, 2-4 millió lak. M. 3 egymástól különböző részre oszlik; ezek a középponti vidék, a tulajdonképeni M., köves pusztaság, amelyet közönségesen Gobinak vagy mongol Samónak hivnak, hogy megkülönböztessék a Nagy-Gobitól, vagyis Samótól, a Tarim-medencének egy részét magában foglaló homokos sivatagtól. A két sivatag közt alig észrevehető átmenetet alkotnak Ordoszban és Kuzupcsii-homokpuszta és az Ala-sanban a Galbin-Gobi. Ezen óriási területhez támaszkodik ÉNy-on és DK-en M. másik két, hegyekkel akart része. Az ÉNy-i rész a Szajáni-hegyek, a Munku-Szardik és a Bajkáli- és Khangai-hegyek közt terül el; ÉNy-ról DK-felé húzódó hegyek takarják, melyek a keresztláncokkal együtt számos fensíkot foglalnak magukban; K-felé egész Urgáig nyulnak el; az Északi Jeges-tenger vizvidékéhez tartoznak; erdőkkel vannak borítva és tájképi szempontból Szibériára emlékeztetnek. A DK-i részt a Nagy-Khingán és az In-san láncai és kiágazásai alkotják; nagy számu, könnyen hozzáférhető völgyei alkalmasak a megmivelésre; hegylejtőin pedig sok a jó legelő. A khinaiak ezen részt Belső-M.-nak (Ko-u-vei) hivják, megkülönböztetésül a tulajdonképeni M.-tól, Caotai-tól. Rendkivüli esőtelen voltánál fogva vizekben igen szegény. Benne erednek a szibériai Jenisszej és Szelenga, a Sara-Muren és Hoang-ho. Többi folyói mind a lefolyás nélküli vidékekhez tartoznak; ezek közt a leghosszabb a Dalai-tóba ömlő Kerulen (1000 km.), továbbá az Uldza vagyis Kuitun, a Tessz, a Kobdo, a Dzabkhan, a Baidarik és a Narin. A nagy Kosszo-golón kivül M. tavai nagyobbára csak oly mélyedések, melyek a folyók vizét gyüjtik magukba és területük nagyon változó. Ezek közt a nagyobbak: az Ubsza-nor., Kara-Usszu, Kobdói-tó, a Kara- és Dalai-nor. Az éghajlatot a rendkivüli szárazság és az óriási szélsőségek jellemzik. Igy Urgában, ahol az évi középhőmérséklet -2,9°, a juliusi 17,6° és a januáriusi -27,8°, a legnagyobb meleg és legnagyobb hideg közti különbség 82,2°. Néhány kisebb török törzset és a bevándorolt khinaiakat leszámítva, M. lakói többféle törzsre oszló mongolok (l. o.), akiknek fő foglalkozása az állattenyésztés. Az ország ásványkincsekben (só, szén, vasérc stb.) elég gazdag, de a bányászást a khinaiak csak igen kevés helyen engedik meg. A lakosok igénytelen voltánál fogva az ipar majdnem semmi és a kereskedelmi forgalom is jelentéktelen és mindenütt cserekereskedés. Az egyedüli, szekérrel is járható és némileg gondozott út Kjaktából Kalganon és Urgán át Pekingbe visz. Közigazgatási szempontból négy, nagy tartományra oszlik; ezek Khalka vagyis É.-M. 4 aimakkal vagyis kerületek. D-i belső M. 4 aimakkal, K-i és DK-i belső M. 14 aimakkal és Kobdo (ÉNy-M.) 2 aimakkal.
Fölfedezések története. Az első hireket M.-ról Európa Plan Carpintól, Ruysbroektól és Marco Polótól kapta. Első tudományos kutatók a francia jezsuita atyák voltak. Közülök Gerbillon atya 1688-98-ig 4 ízben utazott az országos keresztül és mind a khinai császár udvari csillagvizsgálója, őt minden útjában követte. A khinai birodalom nagy térképének elkészítésénél, 1708-17-ig M.-ot is fölmérték. A jelen században az oroszok szereztek kiváló érdemeket M. beutazásával. Helmersen 1863. meglátogatta a Kosszo-golt, Sismarev 1864. az Onon forrásvidékét, 1868. Uljasszutait. Egyéb orosz utazók fritsche (1868, 1773 és 1774), Pavlinov (1870), Prselvalszkij (1871-72), Potanin (1870 és 1876), Losszev (1870), Putilov és Matusszovszki (1871), Venyukov, Szosznovszkij (1874), Rafailov (1876), Adrianov és Orban (1879 és 1881), Szkasszi és Berezovszkij (1880), Pjevtzov (1878-79). Az angol utazók közül Ney Éliás (1872) tett legtöbbet M. megismertetésére.
l. Kamerun-hegység.
(állat) a. m. Lemur (l. o.).
a legújabb kor vívmánya. Boltíveknek, boltozatoknak, mennyezetteknek vas és cement elegyéből való készítésében áll. Egy Monier nevü francia kertész találmánya. Nálunk ez idő szerint Breymann G. és társa (Magyar Monier) és Mátrai-Gfrerer mérnökön állítják elő a M. szerkezeteit. Casrudak vannak a cementbe, illetve betonba ágyazva, ugy hogy a húzásnak e vasrudak, a nyomásnak pedig a beton áll ellent. Az ily szerkezet különös előnye a rendkivül csekély dimenzió, a tisztaság, gombaképződés és rothadás kizárása, olcsóság, szilárdság. Mindez előnyök folytán a M. tért hódít és háttérbe kezdi szorítani a költséges folyosó kőlemezek és a mennyezet-téglaboltozatok alkalmazását.
szent, szt. Ágostonnak anyja, szül. Afrikában, Tagaszte városban 332., megh. 381. Szülei keresztények voltak, pogány férjét, Patriciust pedig ő téríttette meg. Példás anyai szeretettel nevelte 3 gyermekét: Ágostont, Navigiust és egy leányát. Ágoston megtérése után (Milánóban) vissza akart térni hazájában, Afrikába. Mielőtt azonban tengerre keltek volna, a Tiber folyó torkolatánál levő Ostiában meghalt. Testét V. Márton pápa 1430. Ostiából Rómába vitette. Most Rómában Szt. Ágoston templomában nyugszik. Emléknapja máj. 4. (Életrajzát megirta Bougaud Emil, lavali püspök, magyarra fordította Ruschek Antal, győrszigeti esp.-plébános (Győr 1890).
(lat.) a. m. nyakék.
l. Monizmus.