Károly, állatorvostanár, iró, szül. Deésen 1852. Állatorvosi oklevelét 1874. szerezte meg s ezután 31/2 éven keresztül az állatorvosi tanintézeten tanársegéd volt. 1878. Nagy-Küküllő vmegye központi állatorvosává, 1881. állami állatorvossá, 1888-ban az állatorvosi tanintézeten az állattenyésztés rendes tanárává neveztetett ki. Állatorvosi és gazdasági lapokban megjelent közleményein kivül főbb munkái: A ló és annak tenyésztése (Budapest 1889); A sertés, annak tenyésztése és hízlalása (u. o. 1890, mindkettő Kovácsy Bélával együtt); Könyv az egészséges állatok gondozásáról (u. o. 1893); Die Schweine Ungarns (Berlin 1891); A muraközi ló (Budapest 1895); szerkesztette az Állatorvosi Zsebnaptárt.
nagyközség Bihar vármegye derecskei j.-ban, (1891) 1899 magyar lak., távirdahivatallal.
nagyközség Bács-Bodrog vármegye apatini j.-ban, (1891) 5424 szerb, német és magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
(gör.-lat.) a. m. egytagu szó.
-nemzetség, oklevelesen ismert őse Makariás comes III. Béla király idejében s a nemzetség ősi fészke a kőrösvármegyi Monoszló, melynek nyest jövedelmét Makariás azért kapta Béla királytól, mivel egy ellenséges harcost megölt. Makariás fia, Tamás, II. András idejében valkóvármegyei főispán és bán volt. A nemzetség fiuágon Makariás dédunokájában, Egyedben 1313 táján halt ki. Ő volt az a hirhedt tárnokmester és pozsonyi főispán, ki 1272 végén Ottokár cseh királyhoz pártolt, neki Pozsonyt átadta, s ezáltal okozója lőn az 1273-iki nagy háborunak. 1196-1313 közt a nemzetségnek Tótországban, s főkép Bács és Somogy vmegyékben 72 birtoka volt. V. ö. Wertner, Nemzetségek (II. 191-198.).
András, veszprémi püspök, egyházi iró, szül. Nagyváradon 1552., megh. Bécsben 1601 dec. 11. 1574-82. nagyszombati tanár, 1586. pozsonyi, 1593. budai fehérvizi prépost, 1599. veszprémi püspök. 1600 jun. 16. az esztergomi érsek helyett a törökökhöz békekötés véget küldetett ki, de mitsem végezve tért vissza. Nagy könyvtárának több darabja s kéziratainak nagyobb része a pozsonyi káptalan könyvtárában van. Munkái: Apologia a közönseges keresteny hit agazatainac és az anyaszentegyház bizonyos fő vallasinac oltalma (Nagyszombat 1588); De invocatione et veneratione sanctorum. Az Szenteknec hozánc való segitségekről kasznos könyve, az Keresztényeknec igaz hitben való épületekért most iratott (u. o. 1589); De cultu Imagiunum: az idvösségre intő képeknec tiszteleteirül való igaz tudomány (u. o. 1580) stb. Ezeken kivül kézirata és műve van a pozsonyi levéltárban. V. ö. Zelliger Alajos, Egyházi irók csarnoka.
(gör.), az egy élő és személyes Istenről szóló tan s abban való hit, s ennek megfelelő isteni tisztelet, ellentétben a politeizmus, sok istenségről szóló, továbbá az ateizmus (istentagadás) s ezzel rokon panteizmus (mindenisenítés) tanával, mely mit sem akar tudnia személyes egy Istenről.
(gör.), eretnek felekezet hivei, aki Krisztusban csak egy akaratot tanítottak s hittek, amely tévelyre a monofiziták zavargása adott alkalmat. Heeraclius császár rendelet adott ki, melyben megtiltja, hogy senki se tanítson Krisztusban két akaratnyilvánítást. E téves tan eleint akadály nélkül terjedt, de midőn Cyrus az alexandriai patriárkaságot elnyeré s egy gyülekezetben javaslá a Krisztus egy akaratáról szóló tant, a régibb vallási zavargások új erővel törtek ki ismét. Mig a császár Sergius és Cyrus patriárkákban nézetének kész eszközeire talált, Sphron palesztinai szerzetes e tanban a monofizitizmust csak új alakban látta föléledni s azért egész erővel harcra kelt ellene s utóbb jeruzsálemi patriárkává levén, levelet intézett Honorius pápához és Sergiushoz, de siker nélkül, mert Sergius palástolván tévelyét, a pápának azt javasolta, hogy a leendő botrány elkerülése miatt ezután Krisztusban sem egy, sem két akaratot mondunk, ez ugy látszik, mintha egy természet volna Krisztusban, ha pedig két akarat állíttatik, ugy tünnék föl, mintha Krisztusba két ellenkező akarat lenne, mint bennünk: a jóra és rosszra hajló. A pápa ebbe beleegyezett s visszairván Sergiushoz, oly szavakat használt, melyek szerint a M. véleményének látszott kedvezni. Heraclius császár a meghasonlásoknak véget vetendő, 638. rendeletet adott ki (ektézis), melyben minden további vitatkozást megtilt ez érdemben. E rendelet ellen azonban szt. Maximus apát s mások is kikeltek, mi a zavart csak nagyobbítá, miért is II. Konstanc császár 648. más újabb rendeletet (typos) adott ki, de hasztalan. AZ I. lateráni zsinatban ugyanis I. Márton pápa kárhoztatta a monoteletizmust az említett két császár hitszabályaival együtt, mely határozatban való ragaszkodásáért méltatlanságokat s halált szenvedett 654. Végre, hogy az egyháznak és társadalomnak már régóta megzavart békéje helyre álljon s minden további tévelynek eleje vétessék, Pogonat Konstantin 680. Ágatho pápa alatt Konstantinápolyban új egyetemes zsinat egybehivását eszközölte ki, mely a M. téves tanát kárhoztatta s az egyház tanítása, hogy Krisztusban két természetének megfelelőleg két akarat van az egy isteni személy akaratiránya mellett: ünnepélyesen kimondatott s ámbár Bardanos által egyideig még védelmezett a monoteleta tévely, lassanként azonban önmagában fölosztva eltünt, s csak a Libanon hegyén szt. Maro kolostorában tartotta fönn magát hosszabb ideig saját patriárkája alatt. L. Maroniták.
(állat), l. Gyökérlábuak.
(gör.) a. m. egyhangu; monotonia, egyhanguság (l. o.).