(ejtsd: -tegju), 1. Mary Wortley lady, angol irónő, szül. Thoresbyben 1689 máj., megh. 1762 aug. 21. A kingstoni herceg (Pierrepont Evelyn) leánya volt s 1712. a gazdag M. Wortley Edward lord neje lett. Londoni szalonjában egész irodalmi kört gyüjtött maga köré, melynek Addison, Steele, Young és Pope is tagjai voltak; később 22 éven keresztül Olaszországban tartózkodott s Angliába csak 1761. tért vissza. Több költői töredéket és levelet hagyott hátra törökországi útjáról; ezeket s egyéb műveit kiadta unokája, az earl of Wharncliffe: The letter and other works of the lady M. W. M. (3. kiad. London 1861-1862). - Fia:
2. M. Edvard Wortley, ismeretes különc és történetiró, szül. Wharncliffe Lodgeban 1713 okt., megh. Padovában 1776 máj. 2. Kalandosan élte át ifjuságát s 1754. a parlament tagja lett; majd hosszabb ideig visszavonultan élt és csak tanulmányaival foglalkozott. Ez időben irta becses munkáját: Reflexions on the rise and the fall of the ancient republics (London 1759). Szülei halála után beutazta Olaszországot, majd a Keletet; visszatérve, 1773. Velencében telepedett le, s később Padovába költözött. V. ö. Nichols, Literara anecdotes of tthe XVIII. century (4. köt., Londos 1812).
(ejtsd: monteny) Mihály Eyquem de, francia filozofus, szül. A M. kastélyban (Périgord) 1533 febr. 28., megh. Párisban 1592 szept. 13. Jogot tanult s 1556. tanácsos lett a bordeauxi parlamentben, hol ugyanakkor szoros barátságot kötött E. de la Boëtievel. leőször Raymundus Sebondus természeti teologiájának sikerült fordításával lépett fel (1569), majd kiadta (1580) az Essais két kötetét s aztán beutazta Német- és Olaszországot meg Svájcot. Bordeaux 1581. polgármesterévé választotta, de M. már 1588. Párisba ment, hol megismerkedett de Gournay kisasszonnyal, kit később «fogadott leányának» nevezett. M. nem alkotott új és önálló filozofiai rendszert. Lélektani fejtegetéseinek középpontja és alanya saját énje (önzés), józan, gyakorlati életfilozofiájában nyilatkozik meg. A dolgok viszonylagosságát hires: Que sais-je? (mit tudom én) szkeptikus kérdésében fejezi ki. Műveit kevéssel halála után (Páris 1595) de Gournay kisasszony adta ki. Újabb kritikai kiadást Dezeimeris és Barckhausen (Bordeaus 1873, 2 köt.) készítettek; magyarul: M. Mihály külömb-külömb-féle tárgyak felől való gondolatjai és vélekedései magyar köntösben, Nagy Tóth Jósef által, Pozsonyban 1803.
(ejtsd: -lamber), 1. Károly Forbes de Tryon gróf, francia publicista és államférfiu, szül. Londonban 1810 máj. 29., megh. Párisban 1870 márc. 13. Ifjuságában a szabadságért lelkesedett s Lamennais kat. forradalmi lapjának (Avenir, 1830) volt munkatársa, majd a Correspondant c. lapot alapította. Az 1848-iki forradalommal kibékülve, beválasztatta magát az alkotmányos nemzetgyülésbe, s kezdetben a mérsékelt köztársaságiakhoz csatlakozott, de csakhamar a reakció pártjára állott. Az államcsiny után egyidejüleg III. Napoleont támogatta, aztán ellenzéki lett, de 1857-ben kimaradt a választásokból. ezóta kizárólag irodalommal foglalkozott, bár kevesebb sikerrel, mint a politikával, hol fényes szónoki tehetségével valódi diadalokat ért el. Összes műveit (Páris 1861-68, 9 köt.), maga M. rendezte sajtó alá; köztük minket is közelről érdekel: Hist. de Sainte Elizabeth de Hongrie (Páris 1836); Monuments de l'hist. de S. Eliz. de Hongrie (u. o. 1838) és Abrégé de l'hist. de S. liz. de Hongrie (u. o. 1841). Halála után jelent meg: Lettres a un ami de college (u. o. 1873). A francia akadémia 1851. rendes, a magyar tud. akad. pedig 1858. kültagjává választotta. V. ö. Wlassics, M. (Századok 1870); Craven, Le comte de M. (Páris 1873); Hoffman, Karl Graf von M. (Heidelberga 1876).
2. M. Márk René marquis, francia tábornok, született Angoulemeben 1714 julius 16-án, meghalt 1800 március 29-én. Lovassági tiszt volt s a hétéves háborukban az orosz és svéd seregekkel mint Franciaország biztosa vett részt Bordeaux 1581. polgármesterévé választotta, de M. megerősített Anklamot és Stralsundot földsáncokkal. Ezután rábizták Aix és Oléron szigtek erődítéseit, melyeknél a saját, ollós erőd (tenaille vagy fortifocation perpendiculaire) rendszerét alkalmazta; 1747 óta a francia akadémiának is tagja volt. Fő munkája: Fortification perpendiculaire, az essai sur plusieurs manieres de fortifler la ligne droit etc. (Páris 1776); ebben kifejtett rendszere heves támadásokra adott okot, melyeket M. 1793. L'art défensiv, supérieur a l'offensif c. művében cáfolt meg. L. még Erődítési rendszerek.
(a lat. mons-tól) mindaz, ami hegyekre vonatkozik; M.-intézet, tanintézet bányászok kiképzésére; montanista, aki a bányászatban jártas, ért a bányászathoz; montanisztikus az, ami a bányász- és kohóüzemre vonatkozik.
az É.-amerikai Egyesült-Államok egyike Kanada, Dakota, Wyoming és Idaho közt, 376 353 km2 területtel, (1890) 132 159, azaz 1 km2-re 0,35 lak. Ny-i részét nagyobbára gránithegyek takarják; a Bitter Root Mountains nevü lánc köztük a legmagasabb, ebben az Eagle, Steven stb. csúcsok a 2000 m.-t felülmulják; köztük sok a festői szép völgy. A K-i rész alacsony fensík, amely nagyobbára krétaképződményekből áll. A hegyes vidék számos kisebb-nagyobb patakja és Bitter Root River, a Misszuri és a Yellowstone medrébe gyül egybe. Az éghajlat ÉNy-on egyhébb és esős, K-en és D-en azonban száraz és hideg. A Ny-i rész, amelyet a Rocky Mountains ágai takarnak, nemcsak természeti szépségekben, de ásványországi kincsekben is igen gazdag. 1892. M. bányái 139 871 uncia aranyat és 17,35 millió uncia ezüstöt szolgáltattak; aranyat csak Kalifornia, ezüstöt pedig Colorado szolgáltat többet. Az évi rézérctermelés 164 millió font. Az összes érczúzók 90%-a Silver Bow, Deer Lodge és Lewis and Clarke countykban van; a legtöbb ércolvasztó pedig Silver Bow és Deer Lodgeban. Szénbányákat Bozemand közelében művelnek. Az állattenyésztés a bányászaton kivül szintén jelentékeny. 1890. a szarvasmarhák száma volt mintegy 1 millió, a juhoké 1,3 millió és a lovaké 200 000. A folyók környéke termékeny; mesterséges öntözés a K-en fekvő prairiek egy részét is művelhetővé teszi. Az ipar még kezdetleges. M. 17 countyra van felosztva. A fővárosa Helena. M.-t 1864. territoriummá, 1889 nov. 8. pedig állammá tették. V. ö. Bancroft, Hist. of M. (San Francisco 1890).
l. Delille.
eretnek felekezetek, mely alapítójától, Montanustól nyerte nevét. Ez alig hogy a keresztény hitre tért, képzelgő természetétől és hirvágyától hajtatva, jósolni kezdett állítólagos látomásai alapján. Rögtön akadtak követői, különösen két nő: Prisca és Maximilla. Tanítását az ázsiai püspököt két zsinatban megvizsgálták és elvetették 160-170. Állítólag Maximillával együtt felakasztotta magát. Tanítása, melyet a II. sz. közepe felé kezdett terjeszteni, Frigiában bő talajra talált, a VI. sz. elején azonban már teljesen elenyészett. Követőinek sorából kiemelkedő Tertullián, ki buzgón védelmezte a montanizmust. A montanisták tanítása a következő: 1. a világnak közeli végét hirdették- 2. szigoru életmód által, melyet Montanus előir, méltóképen kell készülni a világ végére; 3. az isteni szellem folyton elragadja őket és ennek segítségével jósolnak; 4. a hittételek változatlanok és javíthatatlanok. A keresztény erkölcsöket is rendkivül megszigorították, miáltal tulhajtásba estek. A második házasságot eltiltották, szigorubb és hosszabb bőjtöket rendeltek el, a nagy bűnösöket egyházukból örökre kizárták és a üldözések idején keresték szándékosan a vértanuságot. Mivel nem tudtak egyetérteni, mint a többi eretnekek, ők is több felekezetre szakadtak.
l. Montanisták.
(ejtsd: montarzsi), az ugyanily nevü járás székhelye Loiret francia départementban, a Loing balpartján, ahol az orleansi, briarei és Loing-csatorna találkoznak, vasút mellett, (1891) 11 600 lak., papirgyártással, kaucsuktárgyak készítésével, szeszégetéssel és jelentékeny bőrgyártással; kép- és régiségtárral; a XVI. sz.-ból való Madeleine-templommal.
(ejtsd: montoban), az ugyanily nevü járás és püspökség székhelye Tarn-et-Garonne francia départementban, a Tarn és Tescou közt, vasút mellett, (1891) 30 388 lak., selyem- gyapju- és butorkelmeszövéssel, szalmakalapkészítéssel; nagy faiskolával; Franciaország egyetlen református teologiai iskolájával; tudományos, szépirodalmi, archeologiai társasággal; természetrajzi, prehisztorikus gyüjteményekkel; nyilvános könyvtárral. Székesegyházát Ingres egyik festménye ékesíti; a városháza a XIV. és XVI. sz.-ból való és magában foglalja az Ingres műveiből összeállított muzeumot. 1144. a toulousei gróf, Alphonse Jourdain alapította. 1562. a protestánsok benne köztársasággá alakultak és 4 ostromot vertek vissza. 1621. XIII. Lajos 20 000 emberből álló seregét verték vissza. 1629. azonban Richelieunek meghódolt, aki az erődítményeit leromboltatta. V. ö. Le Bret, Hist. de M. (1841-42).