l. Matterhorn.
(ejtsd: -csi-), máskép Monte di Viterbo, a rómaiaknál Mons Ciminius, 1056 m. magas, vulkánikus tuffa-rétegekkel borított hegy Róma tartomány viterbói kerületében. Közel hozzája a sűrü erdőktől környezett Lago di Vico (az ókorban Lacus Ciminus), egy 1488 m. széles és 4460 m. hosszu krátertó.
l. Circello.
(ejtsd: -kresztola), a legszebb carrarai márvány termőhelye Carrara város közelében.
(ejtsd: -krisztallo), a D.-tiroli Alpok 3199 m. magas hegycsúcsa Schluderbach és Cortina d'Ampezzo közt; két kis glecser van rajta. A Krysttalljochon (2826 m.) át szoktak rá fölmenni, amelyen tul a Piz Popena (3143 m.) emelkedik.
(ejtsd: -kriszti), kikötőváros San-Domingo köztársaságban, Haiti-sziget É-i partján, a hozzá tartozó járással együtt 20 000 lak. van.
(ejtsd: -kriszto), Livorno olasz tartományhoz tartozó kis sziget a Tirreni-tengerben, 45 km.-nyire Elbától. A 644 m. magas, gránittömegből álló M. most lakatlan. A középkorban egy kolostor állott rajta. Ismeretes e sziget Dumas Le comte de M. regényéről.
(ejtsd: montekukkoli) Rajmond (Montecuculi), olasz gróf, szül. a Modena melletti M. kastélyban 1609 febr. 21., megh. Linzben 1680 okt. 16. Már 1625. belépett a császári seregbe s végig harcolta a 30-éves háborut, amelyben több győzelmet vívott ki. 1635. ezredessé lett, 1643. pedig a modenai herceg tábornaggyá. 1645. segítette Lipót császárt I. Rákóczi György ellen. A vesztfáli béke után a legfelsőbb hadi tanács tagja volt és diplomáciai küldetésben is járt Krisztina svéd királynőnél és Cromwellnél. 1657. segítségére ment János Kázmér lengyel királynak Rákóczi és a svédek ellen; ezeket kiűzte Németországból és elfoglalta Holstint, Schleswiget, Jütlandot és Pomerániát. Ennek jutalmául 1658. a császári sereg tábornagyává lett. 1660. Győr kormányzója volt és azon sereg fővezére, mellyel a következő évben Kemény János erdélyi fejedelmet, bár nagyon kelletlenül, segítette a török ellen. Nagy óvatossága és a hadtudomány szigoru szabályai szerint való eljárása miatt kevés sikert aratott, ugy hogy csak Kolozsvárt került vissza. A magyar közlemény felzúdult M. ellen, aki magát 1662. egy röpiratban védelmezte, amelyre Zrinyi Miklós felet, megcáfolván M.-nak a magyarokat ócsárló állításait. 1663., mikor a török ismét betört az országba, M. állott a védő sereg élén, de nem mozdult ki biztos helyéből, Pozsonyból, ugy hogy ez alatt a törököt, tatárok szerte pusztítottak; Zrinyi pedig segítség hiányában kénytelen volt a maga erejéből harcolni, de meg nem akadályozhatta Érsekújvárnak török kézre jutását. M. elhibázottnak tartotta azt is, hogy Zrinyi az 1664 jan. megindított téli háboruban Pécs elfoglalása után felgyujtotta a drávai török hidat. Ugyszintén rosszalta Kanizsa ostromát, melynél Zrinyit a melléje adott két vezér, Strozzi és Hohenlohe, gátolta a maga tervének keresztülvitelében. Mikor a török a Mura és Dráva összefolyásánál épült Zerinvárhoz közeledett, M. egyre azt ajánlotta Zrinyinek, adják át a várat, mert ugyse lehet azt védelmezni. Tétlenül nézte Zrinyi erőfeszítését, aminek az lett az eredménye, hogy a vár 1664 jun. végén a töröké lett. Zrinyi elkeseredetten Bécsbe ment segítségért, de nem kapott. Ez alatt M. végre győzelmet aratott. A török sereg Győr felé vonult a Rába folyó jobbpartján. Aug. 1. Szt.-Gothárdnál egyik része átkelt a balpartra, ahol M. által megveretett, mivel a nagyvezér nem ment segítségére. M. e győzelme dacára a szégyenletes vasvári békére lépett, mely szerint Várad és Érsekújvár a töröké mard, Zerinvárat nem szabad többé felépíteni és Székelyhidat le kell rontani, továbbá 200 000 forint fizetendő a szultánnak. Az európaszerte kelt felháborodás közepette M. védelmére megjelent egy Lucerna caesarea discurrens cum Comiti Zrinio c. röpirat. Ezután M. ismét külföldön működött. 1673. mint a franciák elleni császári sereg fővezére megakadályozta XIV. Lajos terjeszkedését. 1675. négy hónapig hadakozott Turenne ellen Elzászban, de Conté visszavonulásra kényszerítette, mire Lotaiai Károly vette át a fővezérséget. M. visszavonult a hadi tudományos műveivel foglalkozott. Mint német birodalmi és meltii herceg halt meg. M. kitünt mint hadtudományi iró is. Tudományos működésének alapjait 1639. rakta le, mikor Banér fogságába jutott. Művei: Opere di M. (Milano 1807-8); Opere militari (Torino 182); Memorie della guerra, ed istruziono d'un generale (Velence 1703); ennek új kritikai kiadása megjelent ily címen: Commentaires sur les Mémories de M. par Turpin de Crissé (Páris 1769); fő műve: Commentarii bellici cum puncto artis bellicae systemate (Bécs 1718, német, francia és olasz nyelven is).
Albert Ferenc, l. Albert (1).
(olasz) a. m. mont de miété (l. o.).