(ejtsd: monfokon) Bernát, latinosítva Montefalco és Montefalconius, francia régiségbuvár, szül. Soulage várában (Languedoc) 1655 jan. 13., megh. 1741. dec. 21. Eleinte a katonai pályára szánta magát, azonban 1676. a bencések rendjébe lépett. 1698-1700-ig tanulmányi utat tett Olaszországban s visszatértében a párisi St. Germain-kolostorba zárkózott. 1719 óta a Feliratok akadémiának tagja volt. Művei közül megemlítendők: Diarium italicum (Páris 1702); Palaeigraphia graeca (u. o. 1708); Bibliotheeca Coisliniana (u. o. 1715); L'antiquité expliguée et représentée en figures (u. o. 1719-24, 15 köt., németül kivonatosan Rothtól, Nürnberg 1807); Les monuments de la monarchie française (franc. és lat., Páris 1729-33, 5 köt.); Bibliotheca bibliothecarum manuscriptorum nova (u. o. 1739, 2 köt.). Kiadta Athanasius mveit (u. o. 1693, 3 köt.); Origenes Hexapla-ját (u. o. 1713, 2 köt.); Chrysostomos János műveit (u. o. 1718-34, 3 köt., új kiadás 1834-40); végre megemlítendő a Cillectio nova patrum et scriptorum graecorum (u. o. 1706, 2 köt.) V. ö. Broglie, M. et les Bernardins (1892).
l. Clermont.
(ejtsd: monferá), ezelőtt független olasz hercegség Piemont, Milano és Genova közt a Po mindkét partján, 2750 km2 területtel, Casale Montferrato fővárossal. Hercegei közül többen kitüntették magukat, igy Konrád, akit 1192. az amasszinok öltek meg és II. Bonifacius, aki a negyedik keresztes hadjáratnak volt egyik vezére. A XIII. sz.-ban a guelf-ghibellin küzdelmeket saját javára zsákmányolván ki, Guglielmo hatalmát jelentékenyen megnagyobbította, 1292. azonban Alessandria fogságába esett, ahol kalitkába zárva meghalt. Fia Giovanni csak nehezen birta atyja birtokai megmenteni; Giovanni fiörökös nélkül hal meg és igy a hercegséget leányának, Jolántának és Andronikos kelet-római császárnak fia, Theodorus örökölte. Ennek fia, II. Giovanni emelte a hercegséget virágzása legmagasabb fokára. A XV. sz.-ban M. szavójai hűbér lett. A Palaiologok kihalta után 1536-ban a hercegség maradványa II. Gonzaga Frigyes mantovai hercegre szállott. A Gonzagák kihalta után 1627. Szavója újabb igényeket támasztott az 1574. II. Miksa császár által hercegségre emelet M.-ra és a cherascói békében 1631. néhány városát meg is kapta, mig a nagyobb rész a Neversekre szállott. Midőn a Neveers-dinasztia utolsó tagját 1703. Il Lipót császár száműzte, Szavója az egész hercegséget megszállotta és azt az 1713-iki békében meg is kapta. Jelenleg M. Tornino olasz tartománynak egy része.
herceg, igy nevezte magát Bonaparte (l. o.), Jeromos, mikor elvesztette vesztfáliai királyságát.
Hugo von, l. Hugo (3).
(ejtsd: monfor lamori), kihalt francia uralkodó család, melynek állítólagos őse Amaury (Amalrich), Hennegau grófja, 952 körül élt. Maga M.-vár, a család ősi fészke, Rambouillet mellett feküdt. A család legnevezetesebb tagjai következők: IV. Simon gróf, szül. 1160., megh. 1218 jun. 25. Részt vett az 1199-1200. keresztes hadjáratban és 1208. III. Ince pápa bizalmából az albigensek ellen hirdetett keresztes hadjáratnak a vezére volt; Béziers lakóin hajmeresztő kegyetlenségeket követett el (1209). Toulouse ostromlása közben életét vesztette. - VI. Amaury gróf, az előbbinek fia, folytatta az albigensek elleni háborut, 1231-ben a connétable méltóságot kapta. 1239-ben Palesztinába ment, de a pogányok Gaza mellett elfogták és Kairóba vitték fogságba. 1241. visszanyerte szabadságát, azonban útközben a hajón, nem messze Otrantótól meghalt. - M. Simon, Leicester grófja, az előbbinek öccse, szül. 1206., megh. 1265 aug. 4. 1236. Kasztiliai Blankával, IX. Lajos anyjával folytatott elkeseredett viszálya következtében Angliába költözött, ahol angol születésü anyjának nagy kiterjedésü birtokait átvette és III. Henrik királytól Leicester grófjává és Gascogne kormányzójává neveztetett ki, egyúttal pedig a király hugát nőül vette. Az 1258-iki oxfordi gyülés (oxfordi proviziók) Henrik mellé 15 báróból alakított ellenőrző bizottságot adott, e bizottságnak M. lett elnöke s egyúttal III. Hentik gyámja. Mint a kormány feje a nép kedvében járt, kedvezett az angol nyelvnek és az ország legnépszerübb embere lett. Csakhogy a bárók egyetértése nemsokára megingott és sokan közülök irigy szemekkel nézték a népszerü M. hatalmát és a királyt a proviziók eltörlésére bátorították. E miatt polgárháborura került, melyben a polgárság, az alsó nemesség s az oxfordi egyetem minorita tanárai M. pártjára állottak, aki III. Henrik hadát Lewes mellett megverte (1264 máj. 14.) és a királyt elfogta. Nem törődvén a pápa átkával, mint Anglia kormányzója és protektora állott az állam élére; hogy pedig a belső békét helyreállítsa, 1265 jan. 28-ára Oxfordba országos gyülést hivott egybe. Ezen parlamentnek elnevezett gyülésre nemcsak a főnemeseket és a főpapokat hivta meg, hanem, ami most először, minden grófságból a köznemesség sorából 2 lovagot és minden városból 2-2 polgárt, ami által a parlamentáris alkotmánynak alapját vetette meg. Ez a parlament szentesítette a Magna chartát és a király önkényének határt szabott. III. Henrik később fia, Eduárd által kiszabadult fogságából és még egyszer fogott fegyvert s e háboruban M. az Evesham mellett vívott csatában Eduárd walesi herceg ellenében csatát és életet vesztett. De neve és érdemei Anglia alkotmányának történetében meg vannak örökítve.
(ejtsd: monzs'la) Miksa József gróf, bajor miniszter, szül. Münchenben 1759 szept. 10., megh. u. o. 1838 junius 14-én. 1799 február 16., Károly Tivadar halála után, Miksa József bajor választó-fejedelem kinevezte M.-t valóságos titkos államminiszterévé. E minőségében tevékeny része volt Bajorország akkori történetének intézésében. Neki és erélyes föllépésének köszönhette Bajorország, hogy területe kikerekíttetvén, némi függetlenségre tett szert, ami később politikai és állami önállóságára vezetett. - Idősebb dia, M. Miksa József Fülöp Vilmos (szül. 1807 ápr. 16., megh. 1870 ápr. 1.), a birodalmi tanács örökös tagja, s a bajor bank igazgatója volt; ifjabbik fia, M. Lajos Miksa József (szül. 1814 márc. 19., megh. 1892 jan. 6.), nagykövet volt Hannoverában és Berlinben. V. ö. Schwann, Gesch. Bayerns (Stuttgart 1894).
(ejtsd: mon-zsenevr), Mons Janus, 1854 m. magas hágó a Graji- és Kotti-Alpok közt, Torino olasz tartomány és Hautes-Alpes francia département határán; a Dora Ripuaria és Durance völgyeit köti össze. A hágón gyakran haladtak át hadseregek, valószinüleg Hannubalé is. 1802-7-ig a franciák országutat építettek rajta keresztül.
(ejtsd: mongolfjé), 1. Jakab István, testvérével József Mihállyal együtt a léghajó feltalálója, szül. Vidalon-les-Annonayban 1745 jan. 7-én, megh. Servieresben 1799 aug. 2. Műépítészi pályára szánta magát, miért is Párisba ment, hol magát műépítészi hivatására kiképezte. A műépítészeti pályát azonban nemsokára elhagyta, bátyja felfedezései őt is hasonló dolgokkal való foglalkozásra indították, ugy hogy a tulajdonképeni nagy felfedezésük mindkét testvér közös tulajdona.
2. M. József Mihály, az előbbinek bátyja, szül. Vidalon-les-Annonayban (Ardeche) 1740., megh. Balarucban 1810 jun. 26. Nyugtalan természeténél fogva rendszeres tanulmányokat nem végzett, hanem az iskolát elhagyván, atyja papirgyárát vette át. Élénk és praktikus esze már kora ifjuságában mindenféle mekaniai munkák végzésére késztette; miután atyja gyárát átvette, különböző, nem mindig szerencsés újításokat hozott be annak kezelésében. De éppen, mivel a technikai kérdések megoldása iránt nagyban érdeklődött, magántanulmány útján foglalkozott fizikával, kémiával és mennyiségtannal. Egyik testvére halála után kénytelen volt öccsét, Jakab Istvánt (l. o.) hazahivni és ez időtől kezdődik a két testvér egyirányu munkálkodása. Legnevezetesebb művük a léghajó feltalálása (l. Léghajózás). A francia király nem késett a léggömb problemája megoldóit jutalmazni; Istvánt, ki Versaillesben az udvar jelenlétében mutatta be a kisérletet, a Mihály-rendjellel tüntette ki, mig Józsefnek érdemei elismeréséül 1000 frank nyugdíjat és 40 000 frankot adományozott új kisérletek végzésére; később az egész M.-családot a nemesi rangba emelte. Napoleon M. Józsefet a becsületrenddel tüntette ki és a Conservatoire des Arts et Métiers adminisztrátorává és számos bizottság tagjává nevezte ki. A M. testvérek munkái közül a következő címüek említendők: Discours sur l'aërostat (Páris 1783); Les voyageurs aëriens (u. o. 1784); Mémoire sur la machine aërostatique (u. o. 1784); M. a hidraulikus kos feltalálója is, mely találmányát a Note sur Bélier hidraulique et sur la maniere d'en calculer des effects (Páris 1803) címü értekezésében közli. A két testvér szobrát 1883. Annonayban állították fel.
l. Léghajózás.