(ejtsd: montaur), county Pennsylvania É.-amerikai államban, 365 km2 területtel, 17 000 lak., Danville székhellyel.
(ejtsd: monpelié), az ugyanily nevü járás és Hérault francia département fővárosa, és Merdanson összefolyásánál, a Canal du Midi meg vasút mellett, (1891) 69 258 lak., csokoládégyártással, kémiai iparral, pamut- és gyapjutakaró-szövéssel, márványfürészeléssel, billiartgolyó-készítéssel, nagy gyertya- és szappangyárral (Villodeve), élénk selyem- és borkereskedéssel, hires orvosi, jogi, természettudományi és irodalmi fakultással, felsőbb gyógyszerésziskolával, földmives-, művészeti és különféle középiskolával, művészeti, archeollogiai, természetrajzi muzeummal, 1593. alapított gyönyörü botanikuskerttel, képgyüjteménnyel, amelyben egy Rafael-kép is látható, több mint 100 000 kötetből álló könyvtárral, 1706. alapított tudományos és irodalmi, 1838. alapított orvosi, 1833. alapított régészeti és 1870. alapított nyelvtudományi társulattal. A város legszebb része a Peyron-tér XIV. Lajos lovasszobrával és a XVIII. sz.-ban készített egy km. hosszu vizvezeték főépületével. Jelentékenyebb épületei a négy tornyu, szt. Péterről elnevezett székesegyház, az 1364. V. Orbán pápától alapított benceapátság mellett, amely utóbbi most az orvosi fakultást foglalja magában; továbbá az igazságügyi palota Vien és Vroy által festett termekkel, meg régi erődítményeiből fenmaradt néhány kapu, amelyek közt a legszebb ama diadalkapu, amelyet 1712. a denaini győzelem emlékére állítottak föl. A rómaiak idejében Mons Pessulanus, a középkorban egy ideig Mont Peyron volt a neve. Aragonia, későbben orvosi iskolát és 1292. egyetemet alapítottak. 1349. III. Jakab majorcai királytól 120 000 tallérért megvette Valois Fülöp. A reformáció idejében a város köztársasággá alakult, de 1622. XIII. Lajos elfoglalta és egy királyi citadellát épített mellette, amely jelenleg is fennáll. M. szülővárosa Barthez és La Peyronie orvosoknak, akiknek szobrai az orvosi iskolát díszítik; továbbá I. Jakab Cambacéres kancellárnak és Comte Ágostonnak. V. ö. Serre, Hist. abrégée de la ville de M. (1873); Aigrefeuille, Histt. de la ville de M. (1876); Cet és Quet, Guide de l'étranger a travers M. (1888).
(ejtsd: mon pelvu), hegytömeg a Dauphinéi-Alpokban; legmagasabb csúcsai a Point-Puisex (3954 m.) és a Pic de la Pyramide (3938 m.).
(ejtsd: monpanszjé), francia grófság, mely a XV. sz.-ban a Bourbonok kezébe került; 1539. birtokosai a hercegi rangot kapták, 1608. pedig az egész birtok házasság útján az Orleans-házra szállott.
francia hercegi család. Nevezetesebb tagjai: 1. Lotaiai Ktalin Mária hercegnő, Ferencnek, Guise hercegnek leánya, szül. 1552 jul. 18., megh. 1596 máj. 6. 1570. férjhez ment II. Bourbon Lajoshoz, Bourbon és M. hercegéhez (szül. 1513 jun. 10., megh. 1582 szept. 23.). A hercegnő kiolthatatlan gyülölséggel viseltetett III. Henrik király iránt, aki 1587. testvérét megölette és jelentékeny szerepet játszott a ligában és az akkori vallás- meg polgárháborukban. - 2. M. Orleansi Anna Mária Lujza hercegnő, másként a «mademoiselle», Gason, Orleans hercegének leánya, szül. Párisban 1627 május 29., megh. 1693 márc. 5. Elragadó szép, szellemes, elszán és mesésen gazdag nő volt, akinek lépései a királyi udvar féltékeny szemmel kisérte. Mazarin bibornok (l. o.) különösen arra ügyelt, hogy M. házasságra ne lépjen, hogy az állam igényeit M.-nak husz milliónyi évi jövedelmére, négy hercegségére, Dombes uradalmára és Eu grófságára biztosítsa. Az udvari ármányok nagyon elkeserítették a hercegnőt, aki azután a Fronde-mozgalom kitörése után az ellenzékhez szegődött és atyjával együtt Condé oldalán harcolt a királyiak ellen. 1652-ben részt vett Orleans védelmezésében, ez év jul. 2. pedig személyesen harcolt Párisban a St. Antoine külvárosban Turenne ellen, aki akkor a rövidebbet húzta. A polgárháboru bevégeztével Mazarin St. Fargeau birtokára internálta a hercegnőt. Csak 1657. térhetett a hercegnő vissza az udvarba. 1669., 42 éves korában szenvedélyesen beleszeretett a fiatal Lauzun grófba (l. o.) s titokban nőül is ment hozzá. Lauzun azonban nem hálálta meg M. önfeláldozó szeretetét, sőt 1685. végképen elhagyta és Angolországba költözött. Aggkorában a hercegnőt vallásos buzgóság szállotta meg. Óriási vagyona az Orleans hercegre, XIV. Lajos öccsére, szállott. Emlékiratai, melyek Mémoires c. alat 1729. és újabban 1858-1859. 4 kötetben jelentek meg (kiadta Chéruel), érdekes adatokat szogáltatnak a francia udvar erkölcsi életéhez és a kortörténethez. - 3. M. Orleans Antal Mária Fülöp Lajos herceg, Lajos Fülöp király 5. fia, szül. 1824 jul. 31., megh. San Lucarban, Sevilla mellett, 1890 febr. 4. 1842. a 3. tüzérezredbe lépett és 1844-45. részt vett az algeriai hadjáratban. 1846 okt. 10. elvette Lujzát, a spanyol király leányát (aki 1832 jan. 30. szül.) és ezen házasság révén abban a reményben ringatta magát, hogy abban az esetben, ha Izabella Királynőnek nem lesznek gyermekei, a spanyol trón majd ő reá szálland. Az 1848 februári forradalom után Párisból előbb Angolországba és onnan Spanyolországba költözött, Sevillát szemelvén ki székhelyéül. 1859 okt. 10. a spanyol hadsereg főparancsnokának és Spanyolország trónörökösének deklarálták. 1868 julius elején azonban a kormány nyomára jutott egy elágazott összeesküvésnek, melynek célja Izabella királynő letevése és M. herceg trónra emelése volt. Erre aztán megfosztották címeitől, méltóságaitól és számkivetésbe küldték. A szeptemberi forradalom után visszatért Sevillába, reményei azonban most sem teljesedtek. A nép az ármányos herceget oly kevéssé szerette, hogy 1870. a cortes-választásoknál két ízben is megbukott. Természetes, hogy III. Napoleon császár is minden lehetőt megtett, hogy Spanyolország trónjára egy Orleans ne jusson 1870 márc. 12. párbajban megölte Bourbon Henrik herceget, ami által végképen elzárta maga előtt a trónra vezető utat. Az 1870 nov. 16. megejtett királyválasztásnál csak 25 szavazatra tudott szert tenni. Erre aztán elhagyta Spanyolországot és Franciaországba tért vissza, ahol (1871) Izabella királynővel kibékült. A herceg legidősebbik leányát (szül. 1484 szept. 21.) a párisi gróf vette nőül (1864). Harmadik leánya, Mercedes, XII. Alfonz spanyol királynak lett elő neje (1878 jan. 23.), 1886 márc. 6. Euláliát, Izabella ex-királynő legifjabbik leányát vette nőül.
(ejtsd: mon perdü), a Pireneusoknak nagyságra nézve negyedik hegycsúcsa (3352 m.) a Maladettától Ny-ra, spanyol földön. A Cylindroval (3327 m.) és Pic de Ramonddal (3280 m.) együtt a Las tres Sorellas nevü hegycsoportot alkotja. 1802. Ramond jutott föl rá először.
l. Burgundi bor.
Kanada legnagyobb és legnépesebb városa, katolikus püspök székhelye, Quebec tartományban, a Szt. Lőrinc és az Ottava összefolyásánál, M. szigeten (50 km2 ter.), több vasúti vonal mellett, (1893) 221 318 lak., akiknek több mint fele francia; jelentéktelen iparral, de annál virágzóbb kereskedéssel. A kereskedést előmozdítják a hajózócsatornák és a Szt. Lőrinc folyó, amelyen a kisebb tengeri hajók is feljöhetnek a 7,6 km. hosszu és minden modern segédeszközzel felszerelt folyami kikötőig, továbbá az Ottava; mindkettő azonban csaknem félévig be van fagyva; ekkor az árukat New-York, Portland, Halifax és St. Johnba szállítják a tengerpartra. A kivitel fő cikkei: búza, kukorica, állatok, főképen juhok, fagyasztott hús, sajt, tojás, fa és foszfátok; a bevitelé: rizs, kávé, dohány, cukor, só, szóda, vas- és acéláruk, pamut, juta és szén. Az összes áruforgalom értéke meghaladja a 70 millió dollárt. A rendesen épült, bár sok helyen szűk utcákból álló városnak a mellette emelkedő Mount Poyalon gyönyörü terjedelmes parkja van. Protestáns egyeteme (Mc Gill College und University), 5 fakultásból áll, 1067 hallgatóval (köztük 117 nő) és különböző gyüjteményekkel, laboratoriumokkal, meg obszervatoriummal van ellátva. A jelentékenyebb épületek: a Notre-Dame-templom, 70 m. magas tornyokkal; a római Szt. Péter-templom mintájára épített székesegyház; a protestáns Christ Church, a legtökéletesebb gót épület É.-Amerikában; a Windsor-hitel; City-Hall és a hires Victoria-híd, 2637 m. hosszu, 24 oszlopon nyugvó csőhíd, amelyet 1857. nyitottak meg, s 40 millió frankba került. Legszebb főutcái a Notre-Dame és a Saint-James. Azon helyre, ahol M. van, 1535. Cartier Jacques jutott el először; a várost azonban csak 1642. Chaumedy Pál alapította, 1760. az angolok foglalták el, 1775. az amerikaiak foglalták el, de a rákövetkező évben ismét elhagyták. 1849-ig Alsó-Kanadának volt a fővárosa. V. ö. Morin és Maisonneuve, Le vieux M. (1884).
(ejtsd: monröly-szu-boá), város Seine francia départementban, 3 km.-nyire Páristól, Vincennes mellett, (1891) 23 986 lakossal, porcellángyártással, zöldség-, gyümölcs- és bortermeléssel.
(ejtsd: monrö), község és klimatikus gyógyhely Waadt svájci kantonban, 7 km.-nyire Veveytől, a Genfi-tó K-i végében a Dent de Jaman lábánál, vasút mellett, (1888) 10 696 lak. M. Le Châtelard, Les Planches és Veytaux nevü részekből; azonkivül a tó mentén elterülő falvakból (Vlarens, Vernex, M., Territet) és ugyancsak a tóparton 5 km.-nyi hosszuságban elhúzódó nyaralókból, szállókból és penziókból áll. A tó melletti középpontját a M.-Vernex nevü házcsoport alkotja az indóházzal és a tó melletti kikötővel és gyógyteremmel. Környéke gondozott és gyönyörü részekben gazdag. Ilyenek a régi Chillon- és Châtelard-kastélyok, az újabb des Cretes-kastély Clarens mellett, a Rousseau Héloďse-ából ismeretes Julie-berekkel, a kis vizesés a Chauderon-szorosban, Glion (724 m.) és a Rochers de Naye, ahová az előbbi helyről fogaskerekü vasút vezet föl. Enyhe és egyenletes klimája (évi középhőmérséklet: 10,58o, a téli 2,67o, tavaszi 10,34o, nyári 18,59o és őszi 10,60o) teszik M.-t klimatikus gyógyhellyé, amelyet sok mellbeteg keres föl. V. ö. Cérésole, M. (Zürich 1886); Gsell-Fells, Bäder u. Kurorte d. Schweiz (u. o. 1892).