(ejtsd: mon valetien), 136 m. magas domb Páris mellett, a Szajna balpartján, amelyen az 1870-71-iki hadjárat alatt a legjelentékenyebb francia erősség állott. Ebből a franciák két ízben rohantak ki és megkisérlették a németek hadállásait áttörni, de sikertelenül. A kommün uralma alatt a németek tartották megszállva.
l. Monthyon.
(lat.) a. m. Németország történelmi emlékei; a Németország régibb történelmével foglalkozó történeti társulat által közrebocsátott nagy forrás-gyüjtemény, mely a középkori német történet forrásait tartalmazza. Stein b. és az általa 1819. alapított társulatnak sikerült ezt a korszakot alkotó vállalatot megindítani, Pertz G. H. (l. o.) állott mint főszerkesztő a vállalat élére és 50 évig végzete a központi szerkesztő dolgait. Az I. kötet 1829. jelent meg és a Pertztől sajtó alá rendezett karolingi évirók munkáit tartalmazta. Ezt kisebb-nagyobb megszakítással a következő korszakok forrás-munkái követték. A 70-es években válság fenyegette a vállalatot, melyet a társulat olyformán oldott meg, hogy az elaggott és reformoktól idegenkedő Pertzet lemondásra birta. Helyette azután központi bizottság vette át a szerkesztést, melynek élén Waitz, ennek 1886-ban történt elhunyta óta pedig Dümmler állott; az egyes alcsoportok élén más-más szakférfiak működnek. Az 1890-i megjelent kötetekhez Holder-Egger és Zeumer K. tartalomjegyzéket készített. (Indices eorum quae Monumentorum Germaniae historicorum tomis hujusque editis continentur, Hannover 1890.) V. ö. Waenbach, Deutschlands Geschichts-guellen im Mitelalter (I. köt. 6. kiad. 1893) és Dahlmann-Waitz-Steindorf, Quellenkunde zur deutsch. Gesch. címü művétt. A M. hazai történeünkre is fontosak és szaklapjaink egy-egy újabb kötet megjelenésekor fel szokták hivni történetiróink figyelmét.
l. Magyar történelmi emlékek.
(Historiam Regni Hungariae illustrantia), címe annak a nagy szabásu kútfőgyüjteménynek, mely a pápai levéltárban lappangó összes magyar történeti vonatkozásu oklevelek átadását tűzte ki célul. Ipolyi Arnold kezdeményezésére a magyar főpapság hazafias áldozatkészsége tett lehetővé e költséges vállalat megindítását. A M. két sorozatra oszlik; eddig megjelent kötetek a következők: Relationes viatorum pontificiorum (A pápai követek jelentései). Kiadta Fraknói Vilmos (Budapest 1884). A II. köt.: Gentilis bibornok követségi okiratai 1307-1311. (u. o. 11885). Kiadták Pór Antal és Rosti. Azután: Relationes collectorum pontificiorum in Hungariam (A pápai tizedszedők jegyzékei az Anjou-korban 1281-1375., u. o. 1887). Kiadják Ipolyi Arnold és Fejérpataky László. Ezen alapszik a következő munka is: Magyarország egyházi földleirása a XIV: sz. elején, 2 köt., kiadta Ortvay Tivadar. A következő kötet IX. Bonifác pápa bulláit tartalmazza 1389-96. (2 köt., 1888). Megjelent azonfelül: Buonvisi bibornok követi jelentései és XI. Incze pápval való levelezése. Kiadta Fraknói Vilmos (1886).
(lat.) a. m. emlék (l. o.); M. Adulitanum, l. Adule; M. Ancyranum, l. Ancyranum monumentum; M. aere perennius, l. Exegi monumentus aere perennius. - Monumentalis, emlékszerü (l. o.).
l. Monte-Viso.
mén v. csődör, a himnemü lő. - Mony, l. Himvessző.
(Menyháza), kisközség Arad vmegye borossebesi j.-ban, (1891) 644 oláh és magyar lak., postahivatallal s postatakarékpénztárral. A Borossebes-M.-i helyiérdekü vasutat Wenckheim Frigyes gróf a saját költségén építtette. 1893 aug. 12. adta át a forgalomnak. A község közelében kies völgyben fekszik a M.-i fürdő, melynek 32,6 C.-foku tiszta hévvize 5 tükörfürdőt táplál; a fürdővendégek rendelkezésére 18 lakószoba áll. M. vidéke igen szép. V. ö. Kéry I., A menyházai ásványforrás vegy- és gyógytani tekintetben (Pest 1866).
(Eberau), kisközség Vas vármegye szombathelyi j.-ban, (1891) 581 német lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. A XIV. sz.-ban itt az Ellerbach-család kolostort emelt a pálosok részére, de ma már nyoma sincs. M. adott előnevet az Erdődyeknek, kiknek őse Bakóc Tamás 1496. M. várat adományba kapta. A XVI. sz. végén Zrinyi György volt M. ura. Ma Erdődy-birtok.