a Duna jobboldali mellékfolyója, amelyet Szerbiában vesz föl. A Bolgár- és Szerb-M. egyesüléséből keletkezik. A Bolgár-M. a kis Vidino falu mellett a Kara-dagh lejtőjén több kisebb patak összefolyásából ered, Vladicsnál a Dzepbe, 42 km. hosszu szűk hegyszorosba lép, azután a Leskováci-síkra jut, ott fölveszi a Jablonicát és későbben a Nisavát, azután mint 261 km. hosszu folyó Sztolacnál a Szerb-M.-val egyesül. Ez utóbbi Szerbiában a Moravicai-hegyekből ered, szintén átfut néhány hegyszoroson és fölveszi az Ibart. Hossza 200 km. Az egyesült M. termékeny völgyön folyik keresztül, fölveszi még a Lugomirt és Reszavát. Deltában torkollik; deltája 50 km. hossz és 15 km. széles. Jobboldali ága, a Resztavcsina a középsővel, a M.-val egyesül, ez pedig Pozsarevácnál éri el a Dunát, mig a delta baloldali ága, a Jeszava, Szemendriánál. Az egyesült M. hossza 159 méter. Völgyében vasút vezet végig.
Ernő Emil, orvostanár, szül. Béren (Nógrád) 1858. Az orvosi tanfolyamot a budapesti egyetemen végezet és 1881. nyerte el oklevelét. Eleinte a budapesti egyetemi gyógyszertani tanszéknél mint tanársegéd, később a fővárosi szt. Rókus-kórház bőr- és bujakórtani, majd a szülészeti és nőgyógyászati osztályán mint segédorvos működött. 1883-89 szept. végéig az egyetemi elmekórtani tanszéknél mint tanársegéd volt alkalmazva. 1887. az elmekór- és gyógytan magántanára, s ugyancsak ezen évben a budapesti királyi törvényszék elmeorvos-szakértője lett. 1890. az igazságügyi orvosi tanács tagjává, 1892-ben a budapesti egyetemen a törvényszéki elmekórtan és lélektan nyilvános rendkivüli tanárává, 1894. a törvényszéki orvosi vizsgáló bizottság tagjává s 1895. a letartóztatottak és elitéltek megfigyelő osztályának vezetőjévé neveztetett ki. Tanulmány szempontjából beutazta Német-, Francia- és Angolország, Belgium és Svájc nevezetesebb bűnügyi embertani kongresszus tiszteletbeli elnökévé választatott. Főbb munkái: Vizsgálatok a tuberculosis körül; A bujakóros psychosisokról; Az epilepsiáról; Az alkoholismusról kórodai észleletek és vizsgálatok alapján; A veszettségről; A phychikus infectióról; A csökkent beszámítási képességről; Adatok a hysteriások hőmérséki, érverési és légzési viszonyaihoz; A hysteriás elmezavarról; A degenerativ tünetek jelentősége a bűnösségi hajlamnál; A környéki ingerek befolyása az érzékcsalódásokra; A perlekedő tébolyodottságról; A paralysis progressiva kezdeti tüneteiről; Az izombeidegzési rendellenességek elmebetegeknél; Gyakorlati elmekórtan. Lefordította Krafft-Ebing Az elmebetegségek tankönyvének I. kötetét és Charcot Előadások az idegrendszer betegségeiről c. munkájának III. kötetét.
Morvaország latin neve.
1. M. (Temes-M.), kisközség Temes vármegye verseci j.-ban, (1891) 1676 német lak., népbankkal, vasúti állomással, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. M. (l. Vaskő). - 3. Ó-M., nagyközség Bács-bodrog vármegye topolyai j.-ban, (1891) 6285 lak. (közte 6093 magyar, 118 német), posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral. A londoni South Hungarian Goldmining syndicate társaság itt 1888 óta aranybányászatot űz.
l. Almoravidok.
skót grófság, l. Elgin.
gróf, l. Murray.
(ejtsd: morre förth), tölcsérlalku öböl Skócia ÉK-i partvidékén. Belső részét a Black-Isle nevü félsziget egy É-i öbölre, a Cromarthy-Firhre, és egy D-ire, az Inverness-Firthre osztja. A Kaledoniai-csatorna az Alanti-oceánnal köti össze.
(a betegséget jelentő morbus szótól) a. m. betegségi állapot; statisztikában: gyakori betegedési esetek, különösen a betegségek artamának viszonya az összes időhöz, melyet valamely társaság összes tagjai bizonyos megszabott határidőn belül átéltek. Fontos a betegbiztosításoknál. - Morbidus, beteges.
(ejtsd: morbian), francia département Bretagne félszigetén az Atlanti-oceán, Loire-Inférieure,Ille-et-Vilaine, Côtes-du-Nord és Finistere között, 6798 km2 területtel, (1891) 544 470 lak. Gránit, gnájsz, palás kőzetek alkotják emelkedéseit, amelyek ÉNy-on a Montagnes Noiresben érik el a legnagyobb magasságukat (297 m.). D-i részében a föld az Atlanti-oceán felé lejtősödik; ezen részében van a Lanvaux-puszta és ezen részében található számos megalit és menhir. Folyói mind az Atlandi-oceánba folynak, amelynek szaggatott partjai, nem számítva a 20 km. hosszu és 10 km. széles M. nevü belső tengeröblöt, 150 km. hosszuak. A parti folyók a Vilaine (230 km.) az Ousttal, a Auray, a Blavet (150 km.) a Kérustannal és a Laita az Ellével. A számos apró öböl közt a legjelentékenyebbek., a Pénerfi, a Cornaulti, Arzoni és a Quiberoni. A partjai előtt fekvő kisebb szigetek közt a legfontosabb Belle-Isle (l. o.). Az éghajlat igen enyhe és egyenletes; az eső gyakori. Földjének körülbelül 1/3-át gabonatermelésre fordítják és termesztenek rozsot (1892. 1 035 000 hl.), búzát (546 000), zabot (468 000), burgonyát, amikből exportra is jut; azonkivül termékei len, kender, alma és körte, amely utóbbiakból bort is készítenek, mert a szőllőtermelésre M. csak igen csekély mértékben alkalmas. Erdők és legelők nagy területeket foglalnak el, ez utóbbiakon számos szarvasmarhát (1887. 335 951 db.), továbbá juhokat és erős lovakat tenyésztenek. Jelentékeny meg a méhtenyésztés is, amely évenkint közel 200 000 kg. mézet szolgáltat, meg a halászat. Az ásványország fő terméke a vas, bányásznak még palákat és főznek tengeri sót. Ásványvizforrások vannak Pargo, Loyat, Hennebont és más helységek mellett. Egyedül a vasipar és hajóépítés jelentékeny. M. 4 járásra oszlik; ezek: Vannes, Lorient, Ploermel és Pontivy. Fővárosa: Vannes (l. o.), legnépesebb városa Loirent (l. o.). V. ö. Fouquet, Guide des touristes et des archéologues dans le M. (Vannes 1874); Joanne, Géogr. du M. (1878); Bulletins de la Soc. Polymathique de Vannes (1862 óta).