1. a XIII. sz. óta szokásos neve Peloponezus félszigetnek. A keleti latin császárság megalapításakor (1204) M. több kisebb hűbérre oszlott, de már 1262. VIII. Palaiolog Mihály Acháját és későbben többi részeit is elfoglalta és M. vagy Misthra deszpotátussá alakította. 1453. M. a töröknek lett adófizetőjévé, 1460. pedig birodalmuk tartományává. - 2. M., a Társaság-szigetek egyike, l. Eimeo.
(ejtsd: moró), 1. Hégésippe, francia költő, szül. Párisban 1810 ápr. 9., megh. u. o. 1838 dec. 10. Didot műhelyében kezdett az irodalommal foglalkozni. 1838. vidékre ment, hol a Diogene élclapot alapította, mely azonban hamar megbukott. Költészetét igazi mély érzés és pesszimista filozofia jellemzi; halálos ágyán irt (Egy emlék a kórházban) költeményét Petőfi fordította magyarra (1847). Összegyüjtött művei először Myosotis (1838) címen jelentek meg; újabban Sainte-Beuve (1860) adta ki. V. ö. Morett, H. M. (Provins 1871).
2. M. János Viktor, francia tábornok, született Morlaixban (Finistere) 1761 augusztus 11., meghalt Launban (Csehország) 1813 szeptember 2. Jogi tanulmányait Rennesben végezte, ahol hivatalt is vállalat. Az 1792-iki háboru kitörésekor a Rennesben alakult önkénes zászlóalj vezérévé választatván, részt vett Dumouriez alatt a szövetségesek elleni harcokban. 1793. már dandártábornok volt és különösen Pirmasens melle tüntette magát ki a poroszok ellen. 1794-ben hadosztály-tábornok lett; mint ilyen vette be Menint, megadásra kényszerítette Ypernt, megszállotta Brüggét, Ostendét, és Nieuportot; 1795. pedig Pichegru fővezérlete alatt mint a jobbszárny vezére részt vett Hollandiának meghódításában. 1796. a rajnai és moseli hadtestet bizták rá, melyek élén fényes babérokat aratott. Wurmsert átkergette a Rajnán, azután (jun. 24.) Kehlnél maga is átkelt és Rastatnál Latourt vere meg. Ettlingen mellett pedig (jul. 9.) Károly főherceget, mire átnyomulva a Fekete-erdőn, a Duna jobbpartján az Isarig hatolt előre. Erre Bajorországgal szept. 7. előnyös föltételek alapján Pfaffenhofenben békét kötött. Jourdan megveretése folytán azonban ő is kénytelen volt meghátrálni. E visszavonulása közben bámulatos hadvezéri tehetséget fejtett ki, megvere a tulnyomó osztrák haderőt, mely Biberachnál okt. 2. utólérte, mire bántatlanul folytatta a Höllenthalon át visszavonulását; a síkságra érve, Schliengen mellett okt. 24. újabb ütközetet vívott Károly főherceggel, mire okt. végén Hüningennél átkelt a Rajnán. A Rajna-vonalat azonban, nevezetesen Breisachot és Kehlt, egészen 1797-ig védelmezte. 1798 végén főbiztos gyanánt az az olasz hadsereghez küldték. 1799 ápr. Schérer tábornok helyébe a Szuvorov elől hátráló olasz hadest élére állították. 1799 aug. a direkorium visszahivta, ő azonban Joubert, kinevezett utódjának kérelmére részt vett még a Novi mellett vívott szerencsétlen csatában (aug. 15.), melyben Joubert életét veszté és a franciák teljes vereséget szenvedtek. Párisba visszatérve, visszautasította Sieyesnek ama felszólítását, hogy lépjen fel diktátornak. Bonaparte tábornok brumaire 18-iki államcsinyjében ellenben részt vett s a döntő órákban a Lusembourgi-palotában tanácskozó direktorokat őrizet alatt tartotta. Az első konzul erre ismét a rajnai hadsereg élére állította, mire Carnot hadügyminiszterrel együtt új, 90 ezer emberből álló hadsereget teremtett, mellyet 1800 ápr. végén harmadszor kelt át a Rajnán Németországba. Dec. 3. vívta legfényesebb diadalát Hohenlinden falunál, mely az Ausztria szivébe vezető utat neki megnyitotta; ennek a következménye a Steyerben kötött fegyverszünet volt (dec. 25.), folytatólag pedig a lunevillei békekötés (1801). M. eme fényes hadi ette után Grobois birtokára vonult vissza; csakhogy a hőst nyugalmában nemsokára megzavarták. Napoleon köztársasági érzelmei miatt gyülölte és azonfelül féltékeny is volt diadalaira és népszerüségére. Ez okból belekeverték a Pichegru és Cadoudal által Napoleon ellen tervezett összeesküvésbe, 1804 febr. 4. pedig M.-t a Templebe zárták. A birák ugyan fölmentő itéletet hoztak, de Napoleon kieszközölte, hogy végre mégis két évi fogházra elitélték. Napoleon e büntetést számkivetésre változtatta át, mire M. Amerikába költözött és Morisvilleban (New-Jersey) telepedett le. 1813. azonban engedve I. Sándor cár meghivásának, azzal a szándékkal tért vissza Európába, hogy hadvezéri fölényét gyülölt ellenségével, Napoleonnal éreztesse. A drezdai ütközetben, melyet a szövetségesek akarata ellenére kezdettek (aug. 27.), éppen Sándor cárral társalgott, midőn egy ágyugolyó mindkét lábát ellőtte. Az amputálás után Launba vitték, ahol meg is halt. XVIII. Lajos emléke állított neki Párisban 1819. s özvegyét marsalné címmel tisztelte meg. Tetemét Szt. Pétervárt helyezték el nyugalomra; az az emlék, melyet neki Repninorosz herceg (1814) a räcknitzi magaslaton emelt, csupán lábait akarja.
3. M. Mathurin, francia szobrász, szül. Dijonban 1822 nov. 18. Az ifjabb Ramey és Dumont tanítványa volt Párisban, s különösen ideális meg allegorikus szobraival keltett föltünést. Jobb alkotásai: A nyár (1855); A szövő asszony (1861, a Luxembourg-palotában); Nagy szt. Gergely és jeromos szobrai (1865, a párisi Trinité-templomban); Primavera (1872); Phryne (1878); A gyermekek védelme (1892) stb.
(ejtsd: morkemm-bé), Lancaster angol grófság Ny-i partján levő kikötő, amelynek bejárata Flectwood és Walney-sziget D-i vége közt 17, hossza pedig 33 km. Partján van Morecabe helység (1891) 6476 lak. látogatott tengeri fürdővel.
Pál, hollandi festő, szül. Utrechtben 1571., megh. u. o. 1638. Mierevelt tanítványa, valószinüleg Olaszországban is járt, 1596. az utrechti festőcéh mestere, 1611. pedig dekánja lett. Képmásainak java az amsterdami, schwerini, utrechti és berlini muzeumokban van. Ide tartozik a budapesti orsz. képtárban levő, aláirással ellátott női képmása (387. sz.). Rajzokat is készített clair-obscur fametszetek számára is mint építész is működött.
Ágost Benedek, francia elmeorvos, szül. Bécsben 1809., megh. St. Yonban (Rouen mellett) 1873 márc. 3., hol az őrültek házának főorvosa volt; előbb a Nancy melletti Maréville őrültek házának volt igazgatója. M. érdeme, hogy tudományos alapon vizsgálta az elmebajok keletkezését, tekintettel azok örökölhetésére, továbbá a fizikai és erkölcsi degeneráció okaira; irta: Traité des dégénérescences physiques, intellectuelles et morales de l'espece humaine (1857); Traité des maladies mentales (1860); Traité de la médecine légale (1866).
(etjsd: morellya), 1. Michoacon mexikói állam fővárosa, 190 km.-nyire Mexikótól, 1940 m.-nyi magasban, vasút mellett, (1893) 27 974 lak., tésztakészítéssel, amelyet guayabate néven exportálnak, selyemtermeléssel. A Plaza de los Martirest, ahol a spanyolok 1814. Matamorost kivégezték, monumentális kút ékesíti; a tár egyik oldalán áll az 1745-ből való székesegyház; egyéb jelentékenyebb épületei a Rosas-kollégium, a kormányzói palota, a városháza, amely egyik a legrégibb épületeknek és a bikaviadaloknak szánt cirkusz. M.t 1541. Valladolid néven alapították; 1828. Morelos szabadsághősről kapta új nevét. Itt született Iturbide (l. o.). - 2. M., az ugyanily nevü járás székhelye Castellon de la Plana (ettől 70 km.-nyire) spanyol tartományban, a Bergantes melletti dombon, (1887) 6812 lak., posztó- és vászonszövéssel, kelmefestőkkel. Erősségét Maeztrazgonak hívják.
(növ.), l. Meggyfa.
Gusztáv, fametsző és a fametszés tanára, szül. Pesten 1848 febr. 15. Iskolai tanulmányainak bevégzése után Huszka Lajosnál, a később Debrecenbe költözött fametszőnél, kezdte a fametszés tanulását, majd Rusz Károly intézetében működött és tanított 1868-ig. Ez idő alatt több magyar képiró, köztük Munkácsy Mihály műveit metszette fába, még pedig olyan sikerrel, hogy azoka akkor a Párisban nagy feltünést keltett Doré-rajzok metszéséhez hasonlították. Ugyancsak itt készítette a Honvéd-album és Koronázási album metszeteinek nagy részét. Önállóan először 1868. kezdett dolgozni és pedig Orbán Balázs br. A Székelyföld leirása c. munkája és a Vasárnapi Újság számára. A következő évben állami ösztöndíjjal Párisba utazott, hogy a fametszést tanulmányozza s ott is maradt egész a francia-porosz háboru kitöréséig, amikor Harralnál folytassa tanulmányait. Később Lipcsében is megfordulván, 1872 tavaszán visszatért szülővárosába, itt véglegesen letelepedett, s Keleti Gusztáv, Mészöly Géza és Greguss János képeiből többet igazi művészettel metszett a Vasárnapi Újság számára. Ugyanekkor mintegy 50 képre kapott megbizást Petőfi első illusztrált kiadásához. M. nagy sikerei indították a kormányt arra, hogy 1873. az országos rajztanár-képezdében fametsző-szakosztályt állítson föl s annak vezetésével M.-t bizza meg. 1876. Petőfi második díszkiadásához ismét több új fametszetet készített s azután több díszmunkának, díszoklevélnek, állami értékpapirnak, kötvénynek és tankönyvnek rajzait metszette. Különösen kitünt az 1885. évi országos kiállítás diplomája, továbbá 1891. az a két nagy metszete, melyet Zichy Mihály két allegorikus képe - 1848 és 1867 - után készített. A néhai Rudolf trónörökös kezdeményezésére megindított Osztrák-magyar monarchia irásban és képben címü nagy vállalat magyar kiadásának összes fametszetei (ez ideig mintegy 850 db.) szintén a M. vezetése alatt álló műintézetben készültek és jelentékeny részük a M. mesteri munkája. M. 1889. ismét nagyobb tanulmányutat tett, meglátogatva München, Köln, Brüsszel, London, Rotterdam, Hága, Utrecht és Amsterdam fametsző-intézeteit. 1895 tavaszán fejezte be Feszty Árpád A magyarok bejövetele címü körképének ötödfél méter hosszu fametszetét, mely nagyságát tekintve, páratlannak mondható. Ugyanebben az évben az oktatásügyi miniszter megbizásából Dél-Németországban tett tanulmányutat a szines fametszés tanulmányozása végett. Ennek az útjának az eredménye a tiz szines fametszetü millennáris levelezőlap, melyet a posta-kincsár megrendelésére készített. M.-t 1872 óta kül- és belföldön több éremmel, díszoklevéllel tüntették ki, s műveiről kiváló szaktekintélyek, mint Lostalot Alfréd, Lützow, Zichy Mihály és mások nyilatkoztak nagy elismeréssel, hangsúlyozva, hogy a fametsző-szakiskola vezetése alatt magas szinvonalra emelkedett.
1. Domokos, olasz képiró, szül. Nápolyban 1826 aug. 4. Szülővárosában és Rómában nyerte kiképeztetését. Jelenleg a nápolyi művészeti akadémia tanára és azonfelül a szenátus tagja. Kiválóbb képei: Borgia Cézár Caoua ostrománál, A képrombolók, Sz. Antal kisértése, Krisztus a tengeren, Mohammed imája a csata előtt, Mater dolorosa és Mária mennybemenetele (a nápolyi kir. kápolnában).
2. M. János, olasz művészettörténeti iró, szül. Veronában 1816 febr. 25., megh. Milanóban 1891 febr. 28. Münchenben és Erlangenben orvossá képezte ki magát, de sokat foglalkozott filozofiai és irodalmi tanulmányokkal is; művészi körökben is megfordult megismerkedett Genellivel és Kaulbachhal. Berlinben és Párisban is hosszabb időt töltött, 1840. Firenzében, 1842. Rómába ment, azután néhány évet S. Fermóban, Como közelében levő falusi birtokán töltött, majd Bergamóba költözött, mind jobban kezdett a művészettel foglalkozni és alapját vetette értékes képtárának, melyet végrendeletében a bergamói városi képtárnak hagyományozott. 1848-ban részt vett az olasz szabadságharcban, sőt mint követ Frankfurtban is járt. Folytonos tanulmányai mellett mint szabadelvü politikus is szerepet játszott: 1860-ban Bergamo képviselője lett a torinói új parlamentben. 1866. részt vett az Ausztria ellen folytatott háboruban, 1873. szenátorrá nevezték ki. 1874. Milanóba költözött. Korszakalkotó a modern képkritikában, melyben ő alapította meg az exakt módszert, amely szerint a kép eredetét nem az általános benyomás, hanem az ábrázolás részletei, az egyes formák szerint kell megitélni. Főbb művei: Die Werke italienischer Meister in den Galerien von München, Dresden und Berlin, stb. (Lipcse 1880; ezt valamint következő munkáit Ivan Lermolieff álnév alatt adta ki); ugyanaz olaszul: Le opere dei maestri italiani nelle Gallerie di Monaco, Dresda e Berlino (Bologna 1886); Kunst-kritische Studien über italienische malerei, I. Die Galerien Borghese und Doria Panfili in Rom (Lipcse 1890); II. Die Galerien zu München und Dresden (u. o. 1891); III. Die Galerie zu Berlin (u. o. 1893).
francia szocialista iró a XVIII. sz.-ban, szül. Vitry-le Françaisben, de életéről keveset tudunk. Először Le prince, les délies du cour stb. (Amsterdam 1751) c. művét adta ki, melyben oly fejedelmet rajzol, ki népét filozofiai eszmék megvalósításával boldogítja; ugyanezt irja prózában készült hőseposzában: Naufrage des îles flottantes ou la Basiliade (14 ének, állítólag Messina 1753). Ellenfeleinek, kik utópiát megtámadták, Le code de la nature (Amsterdam 1755) címü művében felelt meg, melyet sokáig Diderotnak tulajdonítottak.