öböl Auszrália K-i részén; benne van a 35 km. hosszu és 8 km. széles M. és a Stradbroke-sziget. A Brisbane folyó ömlik belé.
(ejtsd: -kavanya) Ágost, spanyol drámairó, szül. Madridban 1618., megh. Toledóban 1669 okt. 28. Alcalában tanult, aztán papi pályára lépett s később a toledói érsek káplánja lett. Egymaga és másokkal együtt összesen mintegy 70 darabot irt, amelyek sikert arattak. Különösen a jellemek rajzolásában erős és gazdag komikai ere van. Legjobb műve az El desden con el desden, amelynek eszméjét számosan átvették, igy Moliere (Princesse d'Élide,, 1664); Gozzi (La principessa filosofa, 1773; La donna contraria al consiglio, 1880); Schreyvogel (West álnév alatt Donna Diana címmel). Magyarra kitünően Győry Vilmos fordította le (Közönyt közönnyel címen, Budapest 1870) és ez átültetésben nemzeti szinházunk állandó műsordarabja. Másik kiváló darabja M-nak az El lindo Diego címü, melyet Szép Diego címmel Beksics Gusztáv fordított magyarra (Budapest 1876). Említést érdemelnek még: Trampe adelane és El valiente justiciero de Castilla. M. vígjátékainak 1. része megjelen Madridban 1654., az 1. és 2. rész Valenciában 1676; három különböző rész u. o. 1676, Madrid 1681, Valencia 1769. Teljes kiadásuk a Rivadeneyra Biblioteca de autores espanoles c. vállalatában (39. köt.).
Sándor, olasz festő, l. Buonvicino.
(ejtsd: more), város Jura francia départementban, 20 km.-nyire Saint-Claudetól, A Bienne mellett, (1891) 5124 lak., jelentékeny órakészítéssel, azonkivül ráspoly-, szeg- és egyéb vaseszközök, optikai üvegek, mérlegek stb. készítésével.
v. morfium. Az alkaloid csoportjába tartozó szénvegyületek; képlete C17H19NO3+H2O. A papaver somniferum zöld magtokjának megszárasztott nedvében, az opiumban található mekonsavas és kénsavas M. (0,1-21%). Az opiumból többféle módon készül. Merk eljárása szerint ugy, hogy a porrá tört opiumot hideg vizzel kivonják; a folyadékot 60°-ot meg nem haladó hőmérsékleten szörp sűrüségére bepárolják és azután porrá tört nátriumkarbonáttal elegyítik. 24 óra mulva a kiválott csapadékot leszűrik és előbb hideg vizzel, később 80%-os borszesszel kimossák. A csapadékot ezután kevés ecetsavban oldják és az oldatból ammoniával a M.-t leválasztják. A borszeszből kikristályosított M. apró prizmákból áll; fs. 1,3; szagtalan és keserü ízü. Forró vizben is nehezen (500 sr.-ben) oldódik, oldata lúgos kémhatásu. Kloroformban, petroleuméterben, benzinben oldhatatlan. Könnyebben oldódik forró borszeszben, legkönnyebben az alkali lúgokban. Savakkal vizben oldható sókká egyesül, melyek közül legfontosabb a magyar gyógyszerkönyvben is hivatalos sósavas M. (C17H19NO3.HCl+3H2O).
Az ecetsavas M.-t is (C17H19NO3.C2H4O2+3H2O) használták, mig rá nem jöttek arra, hogy e vegyületből állás közben ecetsav távozik el és igy M.-tartalma nem állandó. Sóinak oldatából a M. nátriumkarbonáttal v. ammoniával leválasztható, mert e kémszerek fölöslegében a M. nem oldódik Reakciói: a M.-sók oldata az alkaloidok általános kémszereivel (jódos jódkálim, foszformolibdénsav, csersav stb.) csapadékot ad; legbiztosabban felismerhető arról, hogy koncentrált kénsavval készült szintelen oldata 1 csepp koncenrált salétromsavtól vérvörös szinü lesz.
A M. a leghatalmasabb és leggyakrabban alkalmazott orvosszerek egyike. Mint az opium leghatásosabb alkotórésze, a legtöbb esetben tökéletesen képes pótolni az utóbbik. Kis mennyiségü (1/2-1 centigramm) M.-nak bevétele v. bőr alá fecskendezése után kellemes bágyadtság, a félkábultságnak bizonyos neme jelentkezik, majd pedig álmosság és (esetleg több óráig tartó) alvás. Némelyeknél már ilyen kisebb, de legtöbbször csak nagyobb dózisok vétele után fejfájás, hányási inger, kedvetlenség, kimerültség következik. Ha valaki (rendesen krónikus fájdalmas bajokban szenvedők) gyakrabban kénytelen a M.-hoz folyamodni, akkor szervezete csakhamar megszokja a M.-t és a M.-betegség, morfinizmus fejlődik. Ez a borzasztó betegség, mely tönkre teszi az egyénnek az élettel való harcra legszükségesebb, legbecsesebb szellemi tulajdonságait és testi jóvoltát egyaránt, métán sorakozik a modern élet egyéb nagy tömeg-betegségei, az alkoholizmus, nikotianizmus és kokinizmus mellé. A M.-beteg idővel idegessé lesz, kötelességeit, hivatalát, családját elhanyagolja, hazuggá, erőszakossá, jellemileg gyöngévé lesz, nemi impotencia s evvel kapcsolatban pervezitások lépnek előtérbe, emlékezőtehetsége és intelligenciája alászáll s valóságos elmebaj (paranoia) is fejlődhetik ki nála. Utolsó életéveikben végre testük lefogyatkozik, arcuk fakó, izomzatuk satnya lesz, étvágyukat veszik s már életükben a haldoklónak képét mutatják. A hevenyés M.-mérgezés gyógyítása izgató és cserzősav-tartalmu italoknak (fekete kávé, tea) adásában, szükség esetén mesterséges lélekeztetésnek és az egyetlen ellenszernek: atropinnak (esetleg pikrotoxinnak) alkalmazásában áll.
l. Morfin.
l. Morfin.
(gör.), az állattannak az a része, amely az állatok összes szervezeti viszonyinak ismertetésével foglalkozik; részei a szövettan (histologia), szertan (organologia). - M. a botanikában és nyelvészetben, l. Alaktan.
(állat, Arctomys marmota Schreb.), a rágcsáló emlősök rendjébe tartozó állatfaj a mókusfélék családjából. Bundája tömött, meglehetős hosszu; háta barnásfekete, fejetetején szőrei fehércsúcsosak; nyakszirtje, farkatöve és hasoldala sötét vörhenyesbarna; oldalai sárgásszürkék; metszőfogai barnássárgák; testhossza 51 cm., farkhossza 11 cm. Az Alpeseket, a Pyrenei-hegyeket és a Magas-Tátrát lakja, itt felmegy az örök hó határáig. Földalatti üregekben tartózkodik, az egész telet téli álomban tölti. Húsát, bundáját, zsírját értékesítik. Könnyen szelidíthető és különböző furcsaságokra tanítható.
(ejtsd: -gannyi) Keresztelő János, olasz orvos és a patologiai anatomia megalapítója, szül. Forliban 1682 febr. 25., megh. Padovában 1771 dec. 6. Bolognában tanult s miután egy ideig szülővárosában mint gyakorló orvos működött, 1711. a padovai egyetemen az anatomia tanára lett. Úttörő volt az anatomia terén; fő munkája: De sedibus et causis morborum per anatomen indagatis (új kiadás Lipcse 1827-29); irta még: Adversaria anatomica (új kiadás Lejda 1741); Epistolae anatomicae XX. (Velence 1764). Nevét az anatomiában számos róla elnevezett emberi testrész örökíti meg; foglalkozott a filologiával és archeologiával is: Opera omnia (Velence 1765); Opuscula miscellanea (u. o. 1763) stb. V. ö. Torresisni, Elogio sorico di M. (Padova 1844); Falk, Die pathol. Anatomie und Physiologie des Joh. Bapt. M. (Berlin 1887).