Eisenberg községhez tartozó szász királyi vadászkastély 11 km.-nyire Drezdától, hires agancs-gyüjteménnyel, szép parkkal és állatkerttel. 1543-1720. épült.
markaláb. 1. A német Markgraf (őrgróf) szláv réven (cseh markráb) való éppen olyan kölcsönvétele, mint a Burggraf-ból (szláv purkráb közvetítésével) lett porkoláb. 2. Kincsőrző lidércféle démon. 3. A holdfogyatkozást okozó, papagály alakunak képzelt madár. E két utóbbi mitikus képzet a lykanthropiáról igen széles népkörben elterjedt babonás hit alapján áll s a farkas alakjában bolygó emberi lelkek szláv nevének, a vlkolák-nak a német Markalf szintén mitikus képzetével való egybekeveredését mutatja. V. ö. Nyelvőr XIX., 193. s köv. old.
(ejtsd: morle), az ugyanily nevü járás székhelye Finistere francia départementban, a Jarlot és Quefflent összefolyásánál, a tengertől 7 km.-nyire, vasút mellett, (1891) 16 300 lak., 4-5,5 m. mély és 1200 m. hosszu kikötővel, amelybe a 400 t. tartalmu hajók még beevezhetnek; vasöntéssel, vászonszövéssel, pipa-, szappangyártással; élénk gabona-, besózott hús-, len-, kenderkereskedéssel. Angliába kikötőjéből főképen vajat, tojást és állatokat visznek ki. A középkori külsejü városon Franciaország egyik legnagyobb viaduktja vezet át.
(ol. morlaco, szlávul primorci a. m. tengermellékiek) vagy marlachok (maurowlachi, a törököknél karaclassi vagyis a. m. fekete vlachok [pásztorok]), a dalmáciai hegyes partvidék és szigetek szláv eredetü lakói; nevezetesen a hajdani Zara és Spalato kerületében. A szigetlakók mát a VII. sz.-ban vándoroltak be Horvátországból, a parti lakók pedig állítólag a XV. sz. közepén, a török járom alól menekültek ide Boszniából. Általában erős, szálas emberek. Lakásaik többnyire kőalkotások sásfedéllel, majdnem semmi butor nincs bennök, s többnyire megosztják lakásaikat a házi állatokkal. Egyedüli fényűzésük a szépen díszített puskák, pisztolyok, handsárok és az ezüst gombok, biborvörös melléknyükön. Fejüket vörös sipka fedi. Nyelvük és szokásaik lényegileg megegyeznek a szerbekével és bosnyákokéval. Szenvedélyesen kedvelik az éneket és a táncot, általában jó tulajdonságokat mutatnak, de nagy fokban tudatlanok és babonásak. Népköltészetük igen termékeny. Olasz és német befolyás eddig még kevéssé hatott rájuk; a morlák nevet nem igen kedvelik, sőt gúnynévnek tekintik. Számuk jelenleg mintegy 150 000 lélek, ezek közül 2/3 a r. kat., 1/3 a nem egyesült görög vallást követi. Mint ügyes hajósok és tengerészek, ők alkotják az osztrák-magyar haditengerészet magvát. V. ö. Petter, Dalmatien (Gotha 1857).
község Hainaut belga tartományban, a Haine melletti dombon, vasút mellett, (1890) 7307 lak., szénbányával, vasművekkel, a filantrop Warocqué Albert szobrával, Mariemont nevü vasas tartalmu ásványvizforrással.
(ejtsd: morle), város York angol grófságban, West-Ridingban, 6 km.-nyire Leedstől, (1891) 18 725 lak., nagy posztógyárakkal.
1. Henrik, angol iró, szül. Londonban 1822 szept. 15., megh. u. o. 1894 máj. 14. Németországban és a londoni King's Collegeben tanult, aztán orvos lett, de 1848. Liverpool mellett egy magániskolában tanított. 1851. a londoni Houssehold Words és Examiner munkatársa; ekkor irta Gossip (1857) és Memoirs of Bartholomew fair (1858) köteteit; továbbá: Fairy Tales (új kiadás 1892); Journal of a London plagoer (új kiadás 1891) stb. Fő munkájából (English writers) most készül a 20 kötetre tervezett új kiadás (1-10. köt. 1887-93). M. 1865-89. a londoni University College-en az angol nyelv és irodalom tanára volt; egyéb irodalomtörténeti művei: A firs sketch of English literature (12. kiad. 1886); Library of English literature (5 köt. 1881); Early papers and some memories (1891) stb.
2. M. János, angol iró és politikus, szül. Blackburnben 1838 dec. 24. Oxfordban tanult s több évig a Literary Gazette-et szerkesztette, 1867-1882. pedig a Fortnightly Review szerkesztője volt; ekkori tanulmányait Critical miscellanies (1871 és 1877) címen kiadta. Irt több monográfiát: Edmund Burke (1867); Voltaire (1871); Rousseau (1876); English men of letters (1879); Life of Richard Cobden (1881); Walpole (1889) stb. Mint radikális politikus 1880. átvette a Pall Mall Gazette szerkesztését, de 1883., midőn képviselőnek választották, lemondott; Gladtone kabinetjében kétszer (1886. és 1892.) volt irországi államtitkár s ezen állását a Roseberry-minisztériumban is (1894) megtartotta.
Emil, pedagogus, miniszteri osztálytanácsos, szül. Budapesten 1858 nov. 24. Középiskolai s egyetemi tanulmányait u. o. végezte. 1881. jogdoktorrá avatták. 1880. a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba lépett s belépése ót folytonosan a népoktatási osztályban működik. Csáky Albin gróf volt kultuszminiszter megbizta a kisdedóvásról szóló törvényjavaslat elkészítésével. Munkálata az országgyülési tárgyalások után csekély változtatással mint 1891. XV. t.-c. életbe is lépett. E törvény végrehajtásához a terjedelmes Utasításokat is ő készítette; ekkor a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntették ki. 1895. királyi tanácsos lett s a minisztérium jelenlegi beosztása szerint a polgári, felsőbb leány- s az ipari és kereskedelmi szakiskolák ügyeit tárgyaló osztály vezeti. Már korai ifjusága óta évenkint nagyobb utazásokat tett, saját tapasztalásából ismeri Európa nagy részét, hosszabb utat tett Egyiptomba stb. Úti és régészeti tárgyu tárcacikkei a Fővárosi Lapokban és a Pesti Naplóban jelentek meg. Tanügyi tárgyu cikkeit (1883-92) a Néptanítók Lapjában s (1895) a Kisdednevelésben tette közzé. Önálló művei: A felségsértés a rómaiaknál (tanulmány a római büntetőjogról, Budapest 1882); A magyarországi népoktatásügy, kereskedelmi és ipari szakoktatás szervezete és közigazgatása (u. o. 1893, Lévay és Suppan társaságában). Az ezredéves kiállítás kisdedóvóintézeti csoportjának biztosa s miniszteri megbizásból a millenniumra a hazai kisdedóvó-intézetek történetét ismertető füzete irja.
v. Mormolyke, a görög mitologiában rémalak, mellyel a gyermekeket szokták ijesztgetni. L. Empusa.
(állat), l. Mandrill.