l. Salt-Lake-City.
l. Mormonok.
v. ahogy ők magukat nevezni szeretik: az itélet napjának szentjei (ang. letter-day saints), amerikai vallásfelekezet, melyet 1827-ben Smith József alapított. Ő ugyanis a M. előadása szerint a jelzett évben egy látomásban részesült, mely minden felekezet tévedései felől felvilágosítván, őt magát nyilatkoztatta ki egy új kijelentés organumául. Egy angyalnak parancsolatára ásni kezdett, s megtalálta a földben a kijelentés tábláit (a Mormon-könyvet), melyet a szintén megtalált Urimés Thummim szemüveggel kibetüzött és lefordított. E könyv azt beszéli el, hogy egy jeruzsálemi polgárnak, Lehinek családja Zedékiás király alatt kelet felé vándorolva a pusztaságon át a tengerhez s végre Amerikába jutott el. A Lehi négy fiától leszármazott törzsek a legfiatalabb fiu után mindannyian nefitáknak neveztetve, elszaporodtak, s mát Krisztus születése előtt keresztényeknek nevezték magokat; Krisztus halottaiból való feltámadása után megjelent közöttük s hirdette nekik az evangeliumot. Ennek folytán a nefiták patriárkáik alatt keresztény életet folytattak; de utóbb viszálykodások ütöttek ki közöttük, mig végre bűnökbe sülyedve, a lamaniták törzsétől, kiknek maradékai a mostani indiánok, kiirtattak. Ekkor nyerték az utolsó próféták a parancsolatot, hogy jegyezzék föl a hűtelen nép történetét. E följegyzéseket gyüjtötte össze Mormon, fia Moroni pedig berekesztette a könyvet, mely egyiptomi betükkel táblákra iratva, isteni parancsra eltemettetett, hogy «az itélet napján» az előre határozottan kijelölt Smith József által majdan ismét föltaláltassék. Igazság szerint a Mormon-könyv regényszerü feldolgozása ama mesének, hogy Amerika őslakói a zsidóktól származtak. A könyv tulajdonképeni szerzője Spaulding Salamon (megh. 1816.), Ohio államban New-Salemben presbiteriánus lelkész volt. Smith 1830. jun. 30. New-York államban, Fayetteben 30 taggal egy új vallási egyesületet alkotott, s 1831. a közvéleménynek rájok nézve kedvezőtlen alakulása után az új gyülekezettel együtt Ohio államba huzódott; itt megnyerte a jóslás és kijelentés adományát, s befejezte az addigi egyszerü presbiteriánus rendszert eltörlésével gyülekezete szervezését. A felekezet élén a látnok és elnök áll, mellette, de neki alárendelve, két tanácsossal. Utánok jő a 12 apostolból álló választmány s ezek után a hetvenek tanácsa. Ezek csak teljes számu gyülésen és egyhangulag hozhatnak határozatokat, s együtt alkotják az egyház egyetemes gyülését. Nehéz esetekben egy 12 főpapból álló főtanács dönt. Istenitiszteletök gazdag mindenféle szertartásban s főként imádkozásból, éneklésből, prédikálásból, megáldásból, keresztelésből és úrvacsoravételből áll, de nincsen benne semmi imádásszerü, és nem ritkán vad kurjongatásba s féktelen vígasságba fajul át. Istenitisztelet folyamán bármelyik gyülekezeti tag is felszólalhat, de prédikációik tárgya korántsem mindig vallásos.
Az új felekezet gyorsan szaporodott ama merészség folytán, mellyel Smith a maga jelenéseit hirdeté, s az általa kiküldött misszionáriusok is nagy buzgósággal működtek a mormonizmus érdekében. Először a legközelebbi hozzátartozókra és barátokra szorítkozva, későbben mind több és több hivet nyert a felekezet, de amely igen nehezen tudott állandó helyen megtelepedni, amennyiben a nép mindenütt ellenszenvvel viseltetett iránta. Ohio államból Misszuriba, innen Illinoisba költöztek a M., hol Nauvoo várost alapították. Itten Smith vallási méltóságával a polgármesteri s a polgári őrség fölötti tábornoki rangot is egyesítvén, kijelentései által korlátlan hatalommal uralkodott hivei fölött. Először saját magának és bizalmasainak megengedvén a többnejüséget, majd általánosan kötelezővé tevén azt követőire nézve: a nép fellázadt ellene, Smith börtönbe vettetett s abban Hiram testvérével együtt az elkeseredett nép által megöletett. Helyére mint «a M. látnoka, kijelentéstevője és elnöke 175 Brigham Young került (l. Young). Nauvooból elűzetve, 1847. a Nagy-Sós-tó (Great Salt-Lake) vidékére, az Egyesült-Államok akkori határpontjára vitte Brigham Young az ő hiveit, hol megalapították a mormon Utah államot, bekebelezvén azt a többi Egyesült-Államok közé. Szembetünő jelenség a M.-nál a kultura magas foka földeik mivelésében, különböző közhasznu intézmények: egy egyetem, nyilvános iskolák, műhelyek, szinházak stb. állításában, erőik egyesítésében; ugy hogy gazdagságuk vonz hozzájuk sokakat. Misszionáriusaik nemcsak Amerikában, hanem Európában is toborzanak a felekezetnek hiveket. Egyházi fennállásuk 50 éves jubileumán, 1880. önmaguk által összeállított adatok szerint a M. száma Utah államban 111 820 volt, s ezeken kivül Arizonában 1895-re, Coloradóban 600-ra, Nagy-Britanniában 5231-re, Skandináviában 5205-re, Németországban 798-ra ment hiveik száma. Az Egyesült-Államok kongresszusa 1882. föltétlenül eltörölvén az állam területén a többnejüséget; a M.-nak nem lehet többé eddigi helyükön otthonuk, s most már Mexikóban keresnek, hogy teljes vallási meggyőződésüket követhessék, új lakatlan területet.
(ejtsd: morne) Fülöp, Plessis-Marby ura, francia államférfiu, szül. Buhyban (Normandi) 1549 nov. 5., megh. Laforet sur Sevre birtokán 1623 nov. 11. Kat. atyja a papi pályára szánta, ő azonban atyja halála után (1560) a ref. vallásra tért át, melynek tanaival anyja ismertette meg titokban. Beutazta Olaszországot, Németországot, Hollandiát és Angliát. A szt. Bertalan-éj után azon buzgólkodott, hogy Erzsébet angol királynét hitsorsosainak védelmére indítsa, de fáradozása kárba veszett. 1575. Navarrai Henrik szolgálatába lépett és a pénzügyeket rendezte; a vallásháboruk alatt padig több ízben diplomáciai küldetésben járt. Midőn Navarai Henrik Franciaország trónjára került, M.-t államtanácsossá és Saumur kormányzójává nevezte ki, ahol M. protestáns akadémiát alapított. De midőn a király később a kat. vallásra tért, M. szakított vele és ekkor kegyvesztetté lőn. Hitsorsosai előtt vallásos buzgóságánál és tudományosságánál fogva nagy tekintélyben állott; «a hugenották pápájának» nevezték. Iratai: De l'instritution de l'eucharistie (1598); Mémoires et correspondance (1624., új kiad. Páris 1824, 12 köt.). V. ö. Ambert, Duplessis M. (Páris 1847).
(ang.) a. m. reggeli öltözet; Angolországban az az öltözet, melyet utcán és látogatásokra használnak, ellentétben az evening-dress-szel, melyben ebédnél jelennek meg.
grófok, l. Wellesley.
(ejtsd: morni) Károly Ágost Lajos József herceg, francia államférfiu, Hortenzia, Hollandia királynőjének (Lajos Napoleon nejének) és főlovászmesterének, Flahault grófnak a fia, III. Napoleon császárnak féltestvére, szül. Párisban 1811 okt. 23., megh. 1865 márc. 10. Nevét az őt örökbe fogadó atyjától, a gyermektelen s gazdag M. gróftól kapta. 1830. hadnagy lett s Algeriában harcolt. Anyjától 1837 okt. 40 ezer franknyi évjáradékot örökölt, mire 1838. búcsut vett a katonaságtól és Clermontban (Auvergne) répacukorgyárat alapított. 1842. képviselővé választották s mint ilyen a Guizot-kabinetet pártolta. Miután vagyonilag tönkrement, 1849 óta teljes erővel Napoleon Lajos érdekében működött, aki őt azután belügyminiszterévé tette. Ebben az állásban rendezte az 1851 dec. 2. államcsinyt. 1852 jan. 13. megvált ugyan tárcájától, de föltétlen hive maradt Napoleonnak, ki őt 1854. a törvényhozó testület elnökévé kinevezte. 1856-57. Szt. Pétervárt volt követ, 1857-65. ismét elnöke volt a törvényhozó testületnek és 1862. a császár hercegi rangra emelte. Utolsó éveiben mindinkább szédelgő pénzüzletekbe keveredett, melyekkel a császárnak és az ország tekintélyének sokat ártott; ő volt az, aki a Jecker uzsorás és bankár érdekében Napoleon császárt a végzetes mexikói expedició megindítására beszélte rá. Államköltségen temették el a második császárság bűneinek ezen tipikus képviselőjét. Fia, M. Ágost (szül 1859.), Blanco elűzött venezuelai elnök leányát, Carlottát birja nőül Szerepet nem játszott. Legidősebb fia Ágost, szül. 1889.
Antonis de, festő, l. Mor.
Moench (növ.), l. Eperparéj.
István (martosi), a gazdasági egyesületi titkár és iró, szül. Ludason (Heves) 1816 dec. 25., hol atyja gazdatiszt volt, megh. Budapesten 1881 okt. 10. A gimnáziumot Gyöngyösön végezvén, Budapestre ment, hol az egyetemen az orvosi szakot kitünő sikerrel befejezte és 1846. orvosdoktorrá avatták Török János, az országos magyar gazdasági egyesület akkori titoknoka s a Magyar Gazda szerkesztője 1846-tól fogva mint titoknoksegédet alkalmazta. Ugyanekkor külföldre küldték. Tanulmányait Berlinben kezdte és Poroszország, Hollandia és Belgiumban folytatta. Az 1848-iki események hirére M. is haza sietett és mint orvos ajánlotta fel szolgálatát, mely minőségében hadtörzskari főorvossá emelkedvén, a fegyverletételig tartott ki. 1850 elején Budapestre tért vissza, hol a Korizmics által akkoriban megindított Gazdasági Lapok szerkesztősegédje lett s az országos magyar gazdasági egyesület 1851 januárban tartott szervezkedő gyülésen előadóvá és pénztárnokká választották, 1854. pedig titkár lett. M. ezen állásában, melyet ez időtől fogva élete végéig viselt, kitartó szorgalmával vmint ügyszeretetével az egyesületnek nagy szolgálatot tett, nemes jelleménél fogva pedig általános becsülésnek örvendett. Érdemei elismeréseül a magyar tudományos akadémia 1858. levelező tagjává, több vidéki egyesület tiszteletbeli tagjává választotta, a király pedig 1868. a Ferenc József-renddel tüntette ki és 1880. az egyesület 50 éves jubileuma alkalmából királyi tanácsosi címmel ruházta fel, Művei: Az alkalmazott vegytan történeti vázlata (Pest 1846). Külföldi útjáról Kalászok utamból cím alatt adott számot a Magyar Gazdában. Részt vett a Gazdasági Kis Tükör szerkesztésében és Korizmics László és Benkő Dániellel szövetkezve, Stephens Henri The book of the farm címü két kötetes angol munkájának a hazai körülményekre való alkalmazásában, melyet szerzők hét kötetben adtak ki az 1855. évtől fogva. V. ö. Galgóczy, Emlékkönyv (III.).