kisközség Arad vármegye borosjenői j.-ban, (1891) 1532 oláh lak.
az észak-afrikai mohammedán tartományokban a városi lakosság azon rétege, mely a hódító araboknak a benszülött (berber) népekkel való vegyüléséből eredt. Egyrészt tehát a tiszta berber lakosságtól, másrészt a vegyületlen arab beduinoktól különböznek. Nevük az ókori Mauri névre vezetendő vissza, amelyet a hódító rómaiak Mauritania lakosairól használtak. A spanyolok moros-nak nevezték az országukba betörő arabokat, mely elnevezést aztán az összes mohammedánokra kiterjesztették. Innen van, hogy az európai irodalomban különösen a spanyolországi arabokat nevezzük M.-nak. Tőlük származnak a moriszkók (morisco), azok a spanyolországi mohammedánok, kik az araboknak a XV. sz. vége felé történt kiűzésekor, azért hogy az országban megmaradhassanak, külsőleg a keresztséget felvették. II. Fülöp 1609. még erélyesebben folytatta a moriszko népség üldözését; v. 250 000 vándorolt ki ez időben Észak-Afrikában, ahol a városok körül mint földmivesek letelepedtek és az ottani mohammedán lakossággal vegyültek. Családjaikban, melyeket még most is nagyrészt andalosznak neveznek, spanyolországi származásuk hagyományai még nem indultak feledésnek.
(M. de la Frontera), az ugyanily nevü járás székhelye Sevilla (ettől 57 km.-nyire) spanyol tartományban, a Guadaira közelében, vasút mellett, (1887) 16 103 lak. Kitünő meszet szolgáltató bányával és egy meredek hegyen látható várromokkal; a vár még a rómaiak idejéből való. Tőszomszédságában van a Pozo Amargo kénes ásványvizforrás.
az Amazon balooldali, 450 km. hosszu mellékfolyója; Ecuadorban a K-i Cordillerákban, a Sangay vulkán közelében ered, a Pongo de Manserichen alul, Peruban torkollik. Macasig gőzhajók is fölmennek rajta.
Giovanni Battista, olasz festő, szül. Bondióban (Bergamo közelében) 1525 körül, megh. Gorlagóban 1578. Moretto tanítványa, képmásaiban tovább fejlesztette annak irányát és a maguk nemében kitünő műveket alkotott. Olaszországban a firenzei Uffizi-képtárban, velencei, milanói, bresciai és bergamói gyüjteményekben láthatók. A londoni nemzeti képtár 5 képe közül világhirü az u. n. Szabó. Képviselve van még a berlini és bécsi muzeumban, a müncheni és madridi képtárban, a szt. pétervári Eremitageban stb.
a VIII. sz.-tól fogva Velence egyik legnevezetesebb patricius-családja. M. Domenico volt az első, ki e családból 1148-56. mint doge állt Velence élén. Magyarországgal békét tartott épp ugy, mint Marino M. (1249-52). Unokája volt Tommasina Katalina, az «Adria királynéja», az «új Eszter», az «ibolyás hölgy», István magyar hercegnek (II. András fiának) második neje, III: András magyar király anyja. (L. István, 6.) Férjének elhunyta után (1271) mindhaláláig lefátyolozva járt. Fia trónra jutván, a Habsburg Alberttel kötött békét (1291 aug. 28.) követő esztendőben Magyarországba költözött s ott élt mint idősebb magyar királynő s Tótország hercegnője. 1300. még van róla okleveles adalék. E családból származott M. Mihály is, ki 1382. csak 4 hónapig s Ferenc, ki 1688-94. volt doge, ki különösen a törökökkel kitört háboruban tünt ki. Egymásután foglalta el a jóni szigeteket, a Peloponnezust, sőt Hellasz egy részét is Athénnel. Seregében leginkább kitüntek a peloponnezusi mainoták s a Degenfeld gr. és Königsmark vezetése alatt álló németek. A hires család utolsó egyenes leszármazottja, Gattenburg-Morosini Soredana grófné Velencében, 1884 dec. 7. elhunyván, örökségének egyharmadát, anyai ágon való rokonság révén, a Szápáry grófok kapták.
(lat.) a. m. durcás, mogorva.
l. Holtér és Holtág.
politikai község Szerém vmegye šidi j.-ban, (1891) 1585 horvát-szerb lak., posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Jelentékeny fakereskedést űz.
város Northumberland angol grófságban, 26 km.-nyire Newcastletől, a Wansbeck és vasút mellett, (1891) 5219 lak., flanellkészítéssel, sör-, aratógép- és téglagyártással.