Tourn. (növ.), l. Eperfa.
Tamás (More), angol államférfiu és humanista, szül. Londonban 1480., lefejeztetett u. o. 1635 jul. 6. Gyermekkorát Morton canterburyi érsek udvarában töltötte és azután Oxfordban tanult; nemcsak a jogban, hanem a klasszikus nyelvekben és a teologiában is csakhamar kitünt. Azután sheriff lett Londonban és ebben az állásban 1503. a VII. Henrik által kivetett adók ellen tiltakozott, midőn pedig a király e miatt üldözőbe vette, Franciaországba menekült. VIII. Henrik trónra lépte után M. hazatért és rövid idő alatt annyira megnyerte a király bizalmát, hogy ez őt a titkos tanács tagjává, kincstárnokká és a lancasteri hercegség kancellárjává emelte; a parlament pedig a speaker székébe ültette. Politikai kérdésekben M. Wolsey kancellárral tartott, egyházi kérdésekben pedig a kat. vallást védte a beszivárgó reformáció ellen, sőt a királyt Luther támadása ellenében külön röpiratban megvédelmezte. Wolsey bukása után (1529) VIII. Henrik M.-t tette meg lord-kancellárrá és reá bizta az állampecsétet. M. új méltóságában is megőrizte azt a rendkivüli önzetlenséget és részrehajlatlanságot, melynek első sorban gyors emelkedését köszönhette, de buzgó katolikus létére a protestáns hit követőit erélyesen üldözte. A királlyal a válópöréig jó lábon állott. M. ugyanis sehogyan sem helyeselte Henrik elválását első nejétől, Katalintól, és midőn a király ebbeli szándékával fel nem hagyott: M. összes méltóságairól lemondott és Chelseába vonult vissza. De ezzel ki nem engesztelte a haragvó királyt. Midőn 1534. az új trónörökösödési rendet kihirdették, melyben Henrik első házasságát semmisnek és az abból származott gyermekeket törvényteleneknek nyilvánította: M. e pontokra megesküdni vonakodott. A boszus király e miatt Fischer püspökkel együtt a Towerbe záratta, de M. meggyőződését a fogság nem törte meg. Erre a király M. vesztét határozta el és 1635 máj. 6. kivégezette. M. számos jogi, jogbölcseleti és teologiai munkát ir, melyek 1559. jelentek meg először 2 kötetben. Leghiresebb latin műve az Utopia (De optimo reipublicae stau deque nova insula Utopia, I. kiad. 1518). Ebben M. Plato szellemében alapított oly társadalomról és köztársaságról álmodozik, melyben szabadság, igazságosság és tökéletesség uralkodik. Az Utopia I. kiadásából Lupton J. H. 1895. pontos hasonmást rendezett sajtó alá (Oxford). M. családjának fiága 1795. halt ki M. Tamással, női sarja pedig 1815. Ellenborough ladyben.
(March), a Duna baloldali mellékvize és hazánk határfolyója; a spieglitzi Schneebergben, Morvaország É-i határán tetemes magasságban ered, eleintén D-re, majd Loschitztól kezdve DK-re folyik s Olmütztől kezdve DDK-i irányt vesz fel, melyet Napagedlig megtart; innen kezdve DDNy-i irányban folyik tovább; Szakolca és Göding köz eléri Magyarország határát, mely a folyót innen kezdve 83 km.-nyi hosszuságban, azaz egész torkolatáig kiséri. Irányát csakis Angernől kezdve változtatja ismét DDK-ivé s ezen irányt követve ömlik Dévény mellett 133 m. magasságban a Dunába. A M. egész hossza 394 km., forrásának torkolatától való egyenes távola azonban csak 226 km. Esése felső szakaszában igen nagy, alább mindig csekélyebb lesz. Szélessége Olmütznél 100 m., Marcheggnél 230 m., sok helyütt szétágazódik. Egész vizkörnyéke 26 105 km2, miből Magyarországra 2878 km2 esik. Mellékvizei közül jelentékenyebbek jobbfelől a Thaya (Hohenaunál), Zaya és Russ, balfelől a Becsva, Miava, Rudava, Malackai- és Stomfai-patak, utóbbiak (a Miavától kezdve) magyar területen.
l. Morvaország és Szudéták.
község, l. Lieszkó.
(ném. Marchfeld), Alsó-Ausztria legnagyobb síksága, Béccsel szemben, a Duna jobb- és a Morva (March) balpartján és a Bisambergtől Stillfriedig terjedő dombos vidék közt; körülbelül 990 km2 területén csak kevés helység van, mert a földmivelés a kedvezőtlen klimatikus viszonyok miatt nem virágzik; ellenben hires lótenyésztéséről, melynek főhelye Lassee (1032 lak.), libáiról (Gänserndorf, 1707 lak.). M. sokszor volt csatatér; már a rómaiak itt ütköztek meg a markomannokkal és quadokkal; 1260. Ottokár cseh király megverte IV. Bélát, de 1278. Habsburgi Rudolf, kit a magyarok segítettek, győzelmet aratott ugyanitt Ottokár fölött, ki életét is veszté a csatában. A M.-n fekszenek még Wagram, Aspern és Essling hires napoleoni csatahelyek is. V. ö. Schelling L., A M.-i ütközet 1278. (Kolozsvár 1878).
hegytömeg Közép-Franciaországban, Nievre, Yonne, Côte-d'Or és Saône-et-Loire départmenetokan. Nagyobbára porfir, gránit, gnájsz alkotják. Legmagasabb csúcsa a Haut Folin (902 m.). Egykoron nagy erdők takarták, de most meglehetősen kopár. V. ö. Baudiau, Le M. Nevers 1867).
(morva határgrófság, térképét l. Csehország mellékletén), Ausztria, illetőleg a Lajtán inneni tartományok egyike a porosz Glatz grófság, osztrák Szilézia, Magyarország, Alsó-Ausztria és Csehország közt, 22 222 km2 területtel.
Felülete.
Miként Csehországot, M.-ot is, kivéve a D-i részén, hegyek fogják körül. Ny-i határán van a cseh-morva dombvidék, É-on a Szudeták és K-en a Kárpátok. Az elsőben három rész különböztetünk meg; a legmagasabban az Iglaui-hegyvidék, amelyből a Javojelice (836 m.), a Kaiserstein és Hradisko emelkednek ki. A Szudetákban a legnyugatibb ág a Glatzi-hegység, amelyben a hármas határon látható Spieglitzer Schneeberg (1417 m.) a legmagasabb. A Morva forrásától az Oderáig a határon húzódnak el a morva-sziléziai lejtők, amelyben M. legnagyobb hegycsúcsai a Hochschar (1345 m.), a Kopernikstein (1417 m.), az Altvater (1487 m.) és a Hohe Heide (1460 m.) emelkednek. A DK-felé alacsonyodó lejtők az Odera-hegységgel olvadnak össze, amelyekben a Rothberg (744 m.) a legmagasabb. A Morva-Becsva vonal, a weisskircheni vizválasztó és az Odera választják el M. földjén a szudet-herciniai hegyrendszert a Kárpátoktól. A Kárpátokból a Fehér-hegyek és Beszkidek vonulnak el a határon; ezeket egymástól azon mélyedés választja el, amely a Becsva felső völgyét a Kiszucával köti össze; a D-i részben a Wysoka (1020 m.) és Javornik (1013 m.), az É-i részben a Kniehynia (1252 m.) és a Smrk (1330 m.) a legmagasabb csúcsok. A Kárpátokból számos ág nyulik be M.-ba; igy D-en a Keltschi-hegyek a Javornik Kelskyvel (857 m.); a felső és alsó Becsva közt elnyuló ág a Zappal (837 m.). A tartomány belsejében a Thaya és Zwittawa meg Morva közt emelkednek a Mars-hegyek és Hraddal (534 m.) és tőlük DNy-ra a Polaui-hegyek a Maydensteinnal (544 m.). A legfontosabb átjárók a cseh-morva dombvidéken Iglaunál, Zwittaunál, a Schönhengsten és Rothwassernél; a morva lejtőkben Brockersdorfnál, Kleppelnél és a Spornhaui-hágón át; a Kárpátokban Hrosenkaunál, Frankstadtnál és a Lissa-hágón át vannak. Barlangokban M. rendkivül gazdag; a Zwittava mellett van 2 csoport; az É-iban (Blanskónál) találhatók a Sloupi- és az Osrowi-barlangok, a D-iben (Adamsthalnál) a Bejciskala, a Wejpustek, az Éva- és a Kiriteini-barlang. A Kárpátokban Srambergnél van a Zwergenhöhle; Frainnál a Thaya mellett pedig egy kis jégbarlang. Legszélesebb völgy a Morváé, amellyel Kremsiernél a termékenységéről ismeretes Hanna-lapály függ össze. Termékeny kis síkság még a Kuhländchen az Oderánál. Vizei. Csaknem egész M. vizeit a Morva gyüjti magába; jobbról belétorkolnak a Sazawa, a Hanna és a Thaya, amely itt veszi föl a Schwarzawát az Iglawával és Zwittawával; balról a Becsva és Olsawa. M.-ban ered az Odera, amely fölveszi az Ostravicát. A Mohra az Oppába szakad. Néhány kis patak a Kárpátokból a Vágba szakad. Tavai mind igen kicsinyek. Ásványforrásainak száma 50; ezek közül az Ullersdorf melletti kénes és a luhatschowitzi szénsavtartalmu forrás a legismertebbek. Az éghajlat aránylag enyhe, mivel É-felől hegyek fogják körül, D-en ellenben nyitva áll. Az évi középhőmérséklet Igaluban 9,5°, Brünnben 8,9°, Datschitzban 6,9°. Az évi csapadékmennyiség Brünnben 500, Hochwaldban 780 mm.
A lakosság, termékek, ipar és kereskedelem.
A lakosok száma (1880) 2 153 407, (1890) 2 276 870 (1 087 340 férfi és 1 189 530 nő) volt; esik 1 km2-re 102. Nemzetiség szerint volt 1 590 513 (70,3%) cseh, morva és tót, 664 168 (29,4%) német, 5039 lengyel és 1365 horvát vagy szerb; vallás szerint 2 169 772 (95,3%) kat., 23 562 (1,03%) ágostai, 37 717 (1,66%) helvét hitvallásu és 45 324 (1,99%) izraelita. Az esketések szám (1891) 16 650, a születéseké 86 286 és a halálozásoké 59 654. M. felületének 96,94%-a termékeny terület; ebből esik szántóföldekre 54,79%, rétekre 6,99%, kertekre 1,22%, szőllőkertekre 0,55%, legelőkre 5,75% és erdőkre 27,44%. A mezőgazdasági termékek: búza, rozs és árpa, különösen jő minőségü a Hanna-síkon, a Morva völgyében és Brünn körül, zab, burgonya, hüvelyesek, répa, kitünő zöldség, jó minőségü len és kender, továbbá repce, sáfrány, ánizs, mák stb. Tiz évi (1881-90) átlagban a termés volt 1,49 millió hl. búza, 3,6 rozs, 3,01 árpa, 4, 19 zab, 0,16 kukorica, 0,33 hüvelyesek, 16,5 burgonya, 182,066 bor, 1 121 265 t. cukorrépa és 525 243 t. széna. Az állattenyésztés ágai közül a legfontosabb a juhtenyésztés; Ausztria egyik tartományában sincs annyi nemesített juh, mint itt. Az állattenyésztés (1890) 126 131 ló (legtöbb a Hanna-síkon), 645 199 szarvasmarha, 80 706 juh, 144 204 kecske, 322 239 sertés és 83 571 méhkas. Fontos még a házi szárnyasok, különösen a ludak tenyésztése. M. bányászata vasércek, kőszén (Ostrau, Rossitz, Oslavan), barnaszén (Ceic), timsó (Obora és Walchow), grafit (Hafnerluden, Möttau) és ólomércek termelésére szorítkozik. Az évi bányatermelés (1891) értéke közel 7 millió frt. Az iparágak közül a legfontosabb a posztószövés, amelynek középpontja Brünn, cikkei nemcsak az osztrák-magyar monárkia piacain gyakoriak, de Amerikában és a Keletre is kiviszik. A lenfonás és szövés középpontjai Römerstadt, Schönberg, Sternbrg, Mährisch-Trübau, Zwittau stb., ugyanezen helyeken virágzik a pamutszövés is. A szövő- és fonó-iparon kivül vannak bőrgyárai, nagy répacukorgyárai (1890. 50 gyár, 20 023 munkás, 1 762 458 q cukortermelés), szeszégetői és spirituszgyárai (114 746 hl. termeléssel), vasipar, vasúti síngyártás, gép- és kocsigyárak, 148 sörgyár, malmok és 6 dohánygyár (8029 munkás). A kereskedelem emelésére szolgál az 1685 km.-nyi hosszu vasúti hálózat, 10 318 km.-nyi hosszu úthálózat és 33 km.-nyi hosszu vizi út.
Kormány, közigazgatás és iskolaügy.
A legfőbb közigazgatási hatóság a cs. kir. helytartóság Brünnben. A tartomány részére a törvényhozói hatalmat az osztrák császárral együtt a tartománygyülés gyakorolja; ennek tagjai az olmützi érsek, a brünni püspök, a nagybirtokosok 30, a városok és iparos testületek 31, a brünni és olmützi kereskedelmi és iparkamarák 6, végül a földmivelő községek 31 követe. Ez utóbbiaknál a választás indirekt; az összes választott tagok mandátuma 6 év. A bécsi birodalmi tanácsba M. 36 tagot küld. Közigazgatási szempontból a tartomány a következő önálló törvényhatósági joggal biró városokra és kerületi kapitányságokra oszlik:
|
A város, ill. ker. kapitányság |
Területe km2-ben |
Lakóinak száma |
|
Brünn város |
17,06 |
94 462 |
|
Iglau város |
9,75 |
23 716 |
|
Kremsier város |
17,77 |
12 480 |
|
Olmütz város |
2,83 |
19 761 |
|
Ungarisch-Hradisch város |
2,49 |
3 939 |
|
Znaim város |
6,09 |
14 516 |
|
Auspitz |
728 |
72 217 |
|
Boskowitz |
850 |
81 446 |
|
Brünn vidéke |
1228 |
147 842 |
|
Datschitz |
1107 |
66 007 |
|
Gaya |
462 |
46 998 |
|
Göding |
754 |
76 119 |
|
Gross-Meseritsch |
548 |
36 803 |
|
Hohenstadt |
609 |
72 295 |
|
Holleschau |
826 |
71 205 |
|
Iglau vidéke |
509 |
36 840 |
|
Kremsier vidéke |
447 |
44 825 |
|
Littau |
652 |
74 324 |
|
Mährisch-Kromau |
677 |
42 436 |
|
" Schönberg |
806 |
77 672 |
|
" Trübau |
686 |
77 419 |
|
" Weisskirchen |
595 |
55 827 |
|
Mistek |
562 |
96 638 |
|
Neustadl |
806 |
58 887 |
|
Neutitschein |
500 |
71 605 |
|
Nikolsburg |
397 |
38 148 |
|
Olmütz vidéke |
499 |
62 518 |
|
Prerau |
433 |
60 761 |
|
Prossnitz |
472 |
65 417 |
|
Römerstadt |
381 |
30 482 |
|
Sternberg |
754 |
67 261 |
|
Trebitsch |
728 |
51 656 |
|
Ungarisch-Brod |
989 |
67 806 |
|
" Hradisch vidéke |
863 |
94 394 |
|
Wallachisch-Meseritsch |
989 |
79 315 |
|
Wixchau |
866 |
86 048 |
|
Znaim vidéke |
1438 |
96 785 |
Első folyamodásu törvényszék van 6, járásbíróság 79; másod folyamodásu törvényszék a brünni fölebbviteli és harmad folyamodásu a bécsi legfőbb törvényszék. Pénzügyi hatóságok a tartományi pénzügyigazgatóság Brünnben, 1 adóigazgatóság, 6 fő- és 67 adóhivatal, végül 4 kerületi pénzügyigazgatóság. A legfőbb tanügyi hatóság a tartományi iskolatanács. 1894. volt 2 teologiai (Olmütz, Brünn), 1 német technikai főiskola (Brünnben), 22 (köztük 14 német, 8 cseh) gimnázium és reálgimnázium, 15 (köztük 12 német, 3 cseh) reáliskola, 2 német, 3 cseh tanító-, 2 német és 1 cseh tanítóképző, 2 mezőgazdasági, 1 erdészeti középiskola, 13 földmives-, 1 kertészeti, 2 felsőbb ipariskola, 15 iparos-szakiskola, 26 zene-, 1 kereskedelmi, 2 bábaiskola, 220 nép- és 74 polgári iskola (688 német, 1590 cseh és 16 vegyes).
Történelem.
M. legrégibb lakói, akikről tudomásunk van, a kelta bojok voltak. M.-ot a Kr. e. első század első felében a germán markomannok és quadok hódították meg és megtartották az V. sz.-ig. Rövid ideig megszállva tartották a rugiak és azután a VI. sz. második felében a maharan vagyis moravi nevü szláv törzs szállotta meg. E törzs is, miként másszláv törzsek, avar uralom alatt állott, midőn Nagy Károly az avarok birodalmának megsemmisítése után frank fensőség alá hajtotta. Károly gyenge utódai alatt Moimir morva fejedelemnek sikerült magát függetlenítenie. Utóda Szvatopluk vagyis Zventibold országát jelentékeny megnagyobbította, uralmát Magyarország ÉNy-i részére, sőt alsó Pannoniára egészen a Dráváig, É-felé pedig a Visztuláig is kiterjesztette. E nagy morva birodalomnak a magyarok (905 és 906) vetettek véget, annak nagyobb keleti részét, sőt későbben egész M.-ot elfoglalták. Szt. István korában 1029. a magyarok M. nyugati részét elvesztették és az Csehország uralma alá került. 1197. Barbarossa Frigyes őrgrófsággá emelte, a cseh hercegek pedig gyakran ifjabb fiaiknak adták hűbérül. 1349. IV. Károly öccsének, János Henriknek adományozta; miután ennek fia, Jodok, 1411. elhalt, M. ismét egyesíttetett Csehországgal és ennek sorsában osztozkodott. A Podjebrad elleni háboru befejeztével Mátyás király Sziléziával és Luzsicával együtt Magyarországhoz csatolta és haláláig meg is tartotta. Mátyás halála után ismét egyesíttetett Csehországgal és II. Lajos halála után ezzel együtt a Habsburgok uralma alá került. Az osztrák örökösödési háboru után Sziléziával egyesítették, de 1849. ettől ismét külön választották.
cseh-morva testvérek vagy atyafiak, a Husz János (l. o.) által indított reformáció határozottabb irányu hivei, másként az u. n. táboriták, kik a mérsékelebb szellemü kelyhesekkel később meghasonolva, Husz reformáori eszméit nemcsak a hitre tartozó dolgokban, de az istteni tiszteletben s az egyházkormányzat és egyházfegyelem terén is teljes mértékben életbe léptették. L. Husziták.
Hossza 83,53 kilométer. Engedélyezett tényleges építési tőkéje 4 450 000 frt, km.-kint 52 029 frt. Az osztrák államvasúttól építtetvén, részvények nem lettek kibocsátva. E vasút jelenleg a magyar kir. államvasutak tulajdona.