legelső khalifa az omajjád dinasztiából. Atyja Abú Szufján, anyja Hind, az ifju iszlám elkeseredett ellenségei, kik élén állottak a mekkai arisztokráciának a Mohammed próféta elleni harcban. M. 600 körül született; rokonának, Othmánnak khalifasága alatt Sziria helytartójául neveztetett ki. A khalifa meggyilkoltatása után a vérbosszu címén fellázadt othmán utódja, Ali ellen és a Sziffin melletti ütközet után 657. Damaszkusban khalifául kiáltatott ki. A khalifa székhelyét Medinából Damaszkusba tette át. Megh. 679-ben.
1. El-Haza.
Crassus Publius Licinius, adoptálás folytán kivált a Mucius-családból s a Licinius-család tagja lett. 131. konzul volt; aztán szerencsétlenül harcolt Aristonicus ellen, aki a pergamumi királyságot, melyet III. Attalus a rómaiakra hagyott, akarta meghódítani; elfogták és megölték. A császárság korában Gajus Licinius Crassus M. konzul volt Nero idejében; mint Sziria helytartója összetűzött Vespasianusszal, ki akkor Judea helytartója volt, de aztán szövetkezett vele és hathatósan támogatta a császári trón elnyerésében. Vespasianus alatt másodszor és harmadszor is konzul volt (70. és 72.) és Kr. e. 77 előtt halt meg; egy oklevélgyüjtemény szerzője.
(lat.) a. m. nyálka.
a nyálmirigyben, köldökzsinórban és az ínakban előforduló nyulós, ragadós anyag, amelyet tiszta állati mirigyből v. a köldökzsinórból ugy készíthetünk, hogy azt vizzel kivonjuk és sósavval elegyítjük. A savanyu folyadéknak sok vizzel való higításakor a M. kiválik. Az ínakból ugy történik, hogy azt mészvizzel kivonják és az átszűrt folyadékból ecetsavval leválasztják a M.-t. A M.-ból higított savakkal főzéskor különféle fehérjenemó testeken kivül egy olyan is képződik, mely a lúgos rézszulfát-oldatot (Fehling-féle oldatot) redukálja. Koncentrált kénsavval hevítve leucin és sok tirozin válik ki belőle. Oldata savanyu kémhatásu, amelyből az ecetsav leválasztja a M.-t és ez az ecetsav fölöslegében nem oldódik. A M.-októl eltérő százalékos összetételüek mucinoidok (mukoidok) és attól abban is különböznek, hogy az ecetsavtól képződő üledék a kémlőszer fölöslegében oldódik.
-család, hires római nemzetség, mely eredetére nézve plebejus volt s Rómát számos kiváló jogásszal ajándékozta meg. Említendők: 1. Cajus M. Cordus (későbbi melléknevén Scaevola), a római őstörténet egyik kiváló alakja; a szenátus beleegyezésével elment Porsenna etruszk király táborába, hogy a királyt, aki seregével együtt Rómát szorongatta, meggyilkolja (Kr. e. 508.). M. a fényesen öltözött királyi iródiákot nézte királynak és tévedésből ezt döfte le. Mindőn vallatták, jobbját egy égő tűznek lángja fölé tartotta s egyetlen szisszenés nélküöl engedte elégni; a királynak pedig azt mondta, hogy hozzá hasonló 300 ifju esküdt össze ellene. Erre Porsenna megijedt és békét kötött, M.-t meg hálás nemzete Scaevolának (balkezes) nevezte el, s ez a melléknév utódaira is átszármazott. - 2. Publius M. Sc., Kr. e. 133. konzul volt, tehát ugyanakkor, midőn Tiberius Gracchus néptribun volt; állítólag erősen előmozdította a Gracchusok terveit. - 3. Quintus M. Sc. (melléknevén Augur), Kr. e. 121. ázsiai prokonzul, ellenségei hasztalan próbálták zsarolás miatt vád alá helyezni, maga megvédte magát. 117. konzul lett. Sulla ellenében bátran megvédte Marius emlékét, amikor arról volt szó, hogy a nagy hadvezért száműzzék. Cicero és Atticus büszkék voltak rá, hogy tőle tanulhattak. - 4. Quintus M. Sc. (melléknevén Pontifex Maximus), a 2. számunak fia, Kr. e. 93. konzul lett és Crassusszal együtt meghozta a róla elnevezett törvényt; Lex Licinia Mucia de civibus redigundis (kiutastása a sociusoknak, akik illetéktelenül ugy viselték magukat, mintha civesek lennének). 82. az ifjabb Marius parancsára megölték, mert «igazságszeretőbb volt, semmint kora őt szerethette volna». Hires jogász volt, ki Róma legkitünőbb férfiait oktatta (Sulpicius, Cicero) és kinek műveiről a pandektákban ismételten történik említés.
névvel nevezték a németek ama szekták tagjait, melyek vallásos érzelmi életük terén oda tévelyedtek, hogy fajtanal kedvteléseik kielégítését a vallásos aszkézis köpenye alatt kersték s mint a kegyesség tényét ünnepelték. Königsbergben Ebel és Distel prédikátorok követőit nevezték igy először.
L., 1. Ételpenész.
nagyközség Tolna vmegye simontornyai j.-ban, (1891) 2068 német lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
nagyközség Borsod vmegye szendrői j.-ban, (1891) 1325 magyar és tót lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.