(lat.) a. m. sokszorozás.
1. Galvánometer.
több mint két sarku dinamogép.
(új-lat.), 1. Ubiguitas.
(ejtsd: multnome), county Oregon É.-amerikai államban, 1220 km2 területtel, 26 000 lak., Portland székhellyel.
(lat.) a. m. sokat, nem sokfélét (kell tanulni), az ifj. Plinius leveleiből (VII. 9) vett idézet.
Marokkónak legnagyobb, 520 km. hosszu folyója, amely a Földközi-tengerbe ömlik. Az Atlaszban ered és a Khaszorinasz-szigetek közelében torkollik. 1830-ig Algeria felől határul szolgált.
(lat.) a. m. öszvér.
(növ., egyiptomi v. józsefbúza), az egyiptomi piramisokból összegyüjtött búza. Azt állították róla, hogy ezredévek után is csirázik. Azonban ez hamisságból ered, friss búzát csempésztek az állítólagos M. földjébe, amit későbben bebizonyítottak. L. Búza.
(arab. mumiya, a. m. földszurok), olyan emberi és állati testek, melyek vagy a természeti viszonyoknak befolyása, vagy kémiai behatás következtében a rothadástól menten maradtak, feloszlásnak nem indultak és alakjukat is többékevésbbé megtartották. Megkülönböztetünk mesterséges és természetes M.-at, minők hol a szárasztó napfény hatása alatt támadnak (fehér M. a Szahara homokjában), hol a hideg légvonat okozza őket (a brémai ólompince hullái), hol a talajnak vegyi tulajdonságai (Serédi Zsófia holtteste Krasznahorkán és az egyik Zay hullája Zay-Podhrágyon). A mesterséges M. az ókor egyes népeinél, különösen az egyiptomiaknál fordulnak elő. Peru és Mexiko régi lakói kiszárítás által temették el halottaikat és a spanyol hódítást megelőző időből egész földalatti városok maradtak reánk, különösen Arica táján. Hasonlókép mesterséges M.-kal találkozunk a Kanári-szigetek őslakóinál, a guanchoknál is. Művészetté fokozva mégis csak Egyiptomban találjuk a M. szokását, még pedig a bebalzsamozás útján (1. Balzsamozás). Az emberek holttestén kivül Egyiptomban M.-at készítettek még mindazon állatokból, melyeket vallásuk szokásai szerint rituális tisztelet illetett meg. Ilyenek voltak: ibiszek, keselyük, macskák, sakálok, krokodilok, majmok, egerek bogár- és halfajták. Egyes tájakon, kivált a hellenizáló korban, az emberi M. fejére a megholtnak arcképét is rátették, ami az antik temperafestésnek nagy lendületet adott s amely szokásnak legkiválóbb emlékei azok, melyek Graf Tivadar kezeibe jutottak és mint a maga nemében páratlan gyüjtemény Budapesten is megfordultak. V. ö. a perui M.-ról; Reisz és Stübel művét, Das Totenfeld von Anconin Peru (Berlin) 1887); az egyiptomiakról: Pettingrew, History of Egyptian mummies (London 1834); Woenig, Der Todtenkultus u. das Paradies der alten Aegypter (Am Nil, II. köt., Lipcse 1892) és udge E. A. Wallis, The mummy, Chapters on Egyptian Funeral Archeology (London 1893).