A munkáskérdés egyik legégetőbb része az, mely a M. tulnyomó többségének ki nem elégítő voltából származik. A lakásügyi bajok közegészségügyi, erkölcsi és gazdasági természetüek. Közegészségügyi hiányok a lakások fekvése (pince-, padláslakások), az építési viszonyok (szűk, sötét helyiségek, nedves falak, elhanyagolt állapot), a tulzsúfoltság. Ezeknek következménye a sűrün előforduló ragályos betegségek s a nagy halandóság. Erkölcsi bajok onnan keletkeznek, hogy a kedvezőtlen viszonyok következtében több család közös lakásban kénytelen lakni, vagy ágyrajárókat tart. A rossz lakásviszonyok a korcsmák látogatására is ösztönöznek. Gazdasági bajok a tulmagas lakbérek és a lakásoknak a műhelytől való távolsága. A M. kérdése főleg onnan ered, hogy a nagyipar rohamos fejlődésével nagy munkástömegek torlódtak össze a városokban, amelyeknek kellő elhelyezéséről gondoskodás nem történt. A magánűzérkedés munkáslakások építésétől idegenkedik, nem azért, mintha a befektetett tőke nem jövedelmezne jól, hanem mert a munkásházak igazgatása kellemetlenségekkel jár. Az állam feladata a munkáslakás-viszonyok javítása körül az egészségtelen lakásokat kiüríttetni, egészségtelen és célszerütlen lakások építését törvénykezési és közigazatási úton meggátolni, olcsó és jó munkáslakások építését adókedvezményekkel előmozdítani. Szövetkezeti úton maguk a munkások is sokat tehetnek munkásházak építése körül, mint az Anglia példája bizonyítja. A munkaadók is enyhíthetnek a bajokon, ha gyártelepeik szomszédságában munkásaik számára lakásokat létesítenek.
elkorcsosult ivaru nőstény, közönségesebben nemnélkülinek mondják. A M.-eknél hiányzik a megtermékenyülés lehetősége, ámbár kivételesen (álanya) petét is raknak, miből azonban pusztán herék fejlődhetnek. Rendes foglalkozásuk a fiasítás etetése, mihez azonnal hozzáfognak, amint a sejtből kikeltek. Ők építik a lépeket (1. o.) ama viaszlemezkékből, melyeket a hasoldali potrohgyűrük alól kiválasztanak és gyüjtik a virágnedveket (nektár), miből a mézet készítik, a himport, mely a fiasítás etetésére szolgál s a tapasztó viaszt (propolis), mellyel a lépeket a lakás falához erősítgetik, a réseket betömik, s a röpülőlyukat megszűkítik. Nyolc napos korban már kirepülnek, megszűkítik. Nyolc napos korban már kirepülnek, de a rendszeres gyüjtő útjaikat csak 16-18 napos korukban kezdődik. Külsejükre nézve hasonlítanak az anyaméhre, csakhogy apróbbak s különösen potrohuk rövidebb. Egymás közt sem térnek el, csak annyiban, hogy a szőrmezük többé-kevésbbé kopott, s igy világosabbak vagy sötétebbek, sőt van köztük kopasz, koromfekete is. Nyelvükkel, melynek hosszusága fajták szerint szintén kissé eltérő, a virágnedveket nyaldosva mézgyomrukba gyüjtik s hazaérkezve a sejtekbe kiürítik; a himpor gyüjtésre a hátsó lábpárok gyüjtőkészüléke szolgál, mely két részből áll: a látőnek (tarsus) kiszélesedett és merev szőrrel megrakott első tagja alkotja az u. n. kefécskét, a kiszélesedett lábszár kimélyesztett alsó része a kosárkát, melybe a himporgömbök ragasztatnak, miről a virányról hazatérők könnyen felismerhetők. A M.-ek egyik rettegett attributuma a méreghólyaggal ellátott egyenes fulánk (1. o.).
a munkásoknak társadalmi és politikai helyzetük javítására irányuló összes törekvése. A M. a XIX. sz. történelmenek egyik legnevezetesebb fejezete. L. Szocializmus.
tágabb értelemben mindazok, akik hivatásszerüleg munkát végeznek, illetve értékeket előállítanak. Szűkebb értelemben s főleg társadalmi szempontból a munka és tőke közötti ellentétet tekintve, M.-on a bérmunkásokat értik s főleg olyanokat, kik tulnyomólag testi munkák végzésére v. személyes szolgálatokra alsóbb bérosztályokban vannak alkalmazva; ilyenek a napszámosok, gyári munkások, mezőgazdasági munkások, az iparos-segédek, béresek stb. Mindezek együttvéve teszik a munkásosztályt. L. Szocializmus.
1. Gyárfelügyelet, Iparokozta betegségek és Munkásvédelem.
szerkesztette és kiadta Táncsics Mihály 1848 ápr. 2-tól dec. 29-ig Budapesten. Megjelent hetenként 8-rt egy íven; aug. 10-től kétszer 4-rét fél íven, összesen 26 szám. Szétküldetett belőle dec. végén 538 példány.
(nyereségben való részesedés), az az önkéntes egyezmény, melynek alapján a valamely vállalatban alkalmazott egyén a munkabéren felül az üzlet nyereségének előre meghatározott részében részesül. Megkülönböztethető: buzdító M., mely ama vállalatoknál található, hol általa a munkások nagyobb szorgalmát, a nyers anyaggal való takarékoskodást, a gépekkel és szerszámokkal való kiméletesebb bánásmódot akarják elérni; más esetekben a M.-ot oly célból honosították meg, hogy segélyével a munkásokat a szakegyleti mozgalomtól visszatartsák s a munkabeszüntetéseknek elejét vegyék. Ezt némelyek megvesztegető M.-nak nevezik. A nyereségosztó vállalatok egy harmadik csoportjánál a M. alkalmazásának indokául szolgált azon törekvés, hogy az alkalmazottak a vállalathoz fűzessenek, nehogy verseny vállalatok szolgálatába szegődjenek. Ezt ugy érik el, hogy a nyereséghányadokat az alkalmazottak javára elkönyvelik s csak bizonyos életkor elérése, vagy bizonyos szolgálati idő eltelte alkalmával fizetik ki. Ez az elhalasztott M. A. M.-rendszert számos nemzetgazda ajánlotta egyrészt a munkás jövedelmének emelésére, másrészt a munkaadók és munkások közti viszony javítására. 1842 óta, mindőn e rendszerrel Leclaire párisi szobafestő tett legelőször kisérletet, számos francia, angol és amerikai cég részesíti alkalmazottait az évi nyereségben. Az eredmények általában véve kedvezőknek mondhatók.
1. Munkás-szakegyesületek.
A munkásügy fejlődésével, a munkások érdekeinek védelmével külön lapok foglalkoznak. Különösen a szociáldemokrácia terjedésével foglal a M. nagy tért. A német szociáldemokrácia közlönyei közé tartozik különösen a Vorwärts és a Neue Zeit. A magyar sajtóban is a munkásügy több közlöny által van képviselve; régebben különösen a Munkások Hetikrónikája tartozott ide, újabban a Népszava, a Mi Zászlónk stb.
a társadalmi statisztika ama része, mely a munkások testi, anyagi, társadalmi és erkölcsi viszonyait számszerüleg feltünteti és vizsgálja. Feladata mindazon adatokat gyüjteni és rendezni, amelyek alkalmasak a munkások helyzetének teljes ismeretét lehetővé tenni, hogy annak alapján a társadalmi politika a létező bajokról tudomást szerezzen s azok gyógyítására a helyes eszközöket megtalálhassa. Részletes feladatai közül felemlítendő: az egyes üzemekben alkalmazott munkások száma munkáskategoriák szerint, azok családi állapota, a bérstatisztika, a munka természete, a munkaidő hossza, az éjjeli és vasárnapi munka, a munkafeltételek, a foglalkozások állandósága, a munkabeszüntetések, a foglalkozás nélküliek, a lakás- és fogyasztási viszonyok, a balesetek, a betegedési és halálozási viszonyok, a munkás-egyletek és szövetkezetek statisztikája.