Lajos Antal, olasz tudós, szül. Vignolában 1672 okt. 21., megh. 1750 jan. 23. Pappá lett 1688. és 1695. a milanói Ambrosiana-könyvtár őrének nevezték ki. Már első műve: Anecdota ex Ambrosianae biblioth. codicibus (Milano 1697-98; folyt. Padova 1713) a kiváló tudósok sorába emelte; ezt követte: Anecdota graeca (u. o. 1709), mely csak növelte tekintélyét, 1700. Modenába hivták meg a hercegi könyvtár és levéltár igazgatójának. Legnagyobb munkája a történelem forrásműveinek gyüjteménye: Rerum italicarum scriptores (Milano 1723-51, 29 köt.); ezt Tartini (Firenze 1748-70) s Mitarelli (Velence 1771) folyttatták; továbbá: Antiquitates italicae medii aevi (Milano 1744-49, 1-6; Arezzo 1770-80, 7-23); Annali d'Italia (Milano 1744-49, 12 köt.); Della perfetta poesia italiana (új kiadás, u. o. 1821, 3 köt.); Novus thesaurus veterum inscriptionum (u. o. 1839-42, 4 köt.) stb. Összes művei Arezzóban (1767-80, 36 köt.) és Velencében (1790-1810, 48 köt.) jelentek meg: életrajzát megirta unokája (Velence 1756). V. ö. Troya, Studii intorno agli Annali d'Italia del M. (Nápoly 1877); Campori, Corrispondenza tra L. A. Muratori e G. Leibniz (Modena 1892).
(Canon Muratorii), az újszövetségi iratok egyik lerégibb latin nyelvü jegyzéke, valószinüleg a Kr. u.-i II. sz.-ból, melyet először Muratori (1. o.) adott ki az Antiquitates Italicae 3. kötetében; igen fontos az újszövetségi kánon történetének tanulmányozásában. E töredék, melynek eleje (Mátyás és Márk evangeliumai) elveszett, némelyek szerint görög eredetiről készült fordítás; az egyház több fejezetét (szt. Pál két levelét, Hermas pásztoriratait) apokrifnek nyilatkoztatja ki. v. ö. Hesse, Das M.-Fragment, neu untersucht u. erklärt (Giessen 1873); Kuhn, Das M.-F. über die Bücher des neuen Testaments (Zürich 1892).
az ugyanily nevü stiriai kerületi kapitányság székhelye a Mura partján, (1890) 1293 lak., barna vaskőbányával és jelentékeny vasiparral; a Schwarzenberg hercegek kastélyával, az unzmarkt-muraui helyi érdekü vasút mellett. M. a régi Imurio.
(Alsó-Vidovec), nagyközség Zala vmegye perlaki j.-ban, (1891) 2082 horvát lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
régi orosz bojár család, mely Vasziljevics Iván cártól kapott 1488. terjedelmes birtokokat. Tagjai közül említendők:
M. Miklós Jerofejevics, livóniai kormányzó, szül. 1700 körül, megh. Montpellierben 1770-ben. Sokat élt Franciaországban; ő adta ki az első orosz nyelven irt mennyiségtani munkát. - M. Nikitics, M. herceg, szül. 1757., meghalt 1807. Több nagyhercegnek volt tanára, a moszkvai egyetem kurátora, 1802 óta pedig államtanácsos. Munkáit kiadta Karamsin (1810, 3 köt. Pótlék 1815). - M. Miklós Nikolajevics, szül. Rigában 1768., megh. Moszkvában 1840 szept. 1. Miután a hadseregben és a hajóhadon is szolgált, Moszkva mellett fekvő birtokán tiszti szakiskolát alapított, mely 1816-ban állami jelleget nyert. Részt vett mind ezredes az 1812-14. francia háborukban s ő kötötte mega drezdai kapituláció föltételeit. A béke helyreállása után a gazdaságnak élt. - M. Sándor, az előbbinek legidősb fia, született 1792., megh. Moszkvában 1869. Felvitte az ezredességig, de mert részt vett az 1825. összeesküvésben, Szibériába küldték. Később kegyelmet kapott és 1856-ban Nisni-Novgorod kormányzója lett. - M. Miklós, M.-Karskij herceg, az előbbinek öccse, szül. Szt. Pétervárt 1810., megh. 1866 nov. 4. Szintén a hadseregbe lépett, részt vett az 1812-15. hadjáratokban és a Kaukázusban is harcolt, 1819. pedig mint diplomáciai megbizott Khivában járt. 1828-29. a törökök ellen küzdött, 1831. a lengyelek ellen, 1832. Egyiptomba ment diplomáciai megbizásban, hogy Mehemed Alit békére hangolja; azután a Boszporus mellékére küldött hadosztályokat vezényelte és az V. gyalog hadosztály parancsnoka lett. 1838. nyugalomba vonult, de 1848. újra a zászló alá sietett. 1854-56. mint helytartó működött a Kaukázusban, 1855 nov. 28. pedig Karsz várát hódította el a töröktől, amiért a hercegi rangot és a Karskij predikátumot kapta. Több munkát irt: Utazásom Turkesztánba és Khivába (oroszul 1822) és aA Kaukázusban folytatott háboru (1855); ezt a munkát M. leánya rendezte sajtó alá (Szt. Pétervár 1876). - M. Mihály gróf, a lengyelek hóhérja, az előbbinek öccse, szül. 1795., megh. szireci birtokán, Luga mellett, 1866 szept. 10. Mint katona és mint helytartó szolgálta hazáját. 1831. a lengyelek ellen harcolt, azután az orosz földrajzi társulat alelnöke lett; 1857-62. miniszteri rangban a kincstári birtokokat kezelte és a jobbágyok felszabadítását ellenezte. 1863 máj. 14. a hanyatló félben levő lengyel felkelés elnyomatásával bizták meg, és megtették vilnai kormányzónak. Ebben az állásban párját ritkító kegyetlenséggel nyomta el Livániában a felkelést és egy második Alba módjára bánt el a lengyel foglyokkal, nőkkel és gyermekekkel. Milliók átkával terhelten hagyta el 1865 ápr. Vilnát, mely alkalommal a cár grófi rangra emelte. M. ekkor szireci birtokára vonult vissza, ahol annyira szivére vette elmozdíttatását, hogy búskomorságba esett. V. ö. Kropotov, M. gróf élete (oroszul 1874). Emlékiratai, melyek annak idején nagy feltünést keltettek: Der Diktator von Wilna, Denkwürdigkeiten des Gf. M. (Lipcse 1883) c. alatt németül jelentek meg. - M. András Miklós, az előbbinek öccse (1798-1874), mint utazó és iró szerzett hirnevet és megirta nevezetesen az orosz ortodox egyház történetét (3. kiad. 1845). - M. Miklós Nikolajevics, M.-Amurszkij gr., szül. Szt. Pétervárt 1810, megh. Párisban 1881 nov. 19. Részt vett az 1828-29. török és az 1830-31. lengyel háborukban, szintugy a kaukázusi törzsek leigázásában. 1847 dec. keleti Szibéria főkormányzójává tették és ebben az állásban kötötte Khinával 1858 május 16. (28.) azt a szerződést, melynek értelmében az Amur-terület az oroszok kezébe került. Jutalmul a cár tábornokká tette és Amurskij predikátummal grófi rangra emelte. 1859. a japáni kormáénnyal kötött kereskedelmi szerződést. 1862. nyugalomba vonult, mely alkalommal a cár a szenátus tagjává nevezte ki.
A M.-család egyik ága a M.-Apostol nevet viseli, Apostol kozák hetman után, kinek leánya révén e család nagy vagyonhoz jutott. Ebből a családból származott M.-Apostol Szergej, szül. 1796., a dekabrista összeesküvés feje. Az összeesküvés azonban dugába dőlt és ő maga futásban keresett menekvést; de 1826 jan. 26. elfogták és jul. 25. Szt. Pétervárt kivégezték.
Miklós Valerianovics, orosz jogtudós és államférfiu, szül. 1850. Miután hosszabb ideig mint államügyész működött, a cár a semmítőszék elnökévé, majd államtitkárrá, 1894 jan. 1. (13.) pedig igazságügyminiszterré tette. Több munkát irt az orosz igazságszolgáltatásról.
község a felsőelzászi kerület Gebweiler kantonjában, (1890) 315 lak. s a M.-i hires benedekrendü apátság romjaival. Az apátságot a VIII. sz.-ban alapították (okmányokban először 727. fordul elő), s midőn leggazdagabb volt, 3 várost és 30 falut birtokolt, érsekapátjai pedig birodalmi főurak voltak; a káptalant 1759. Gebweilerbe tették át, az apátságot pedig 1764. alapítványi kollégiummá alakították, mely 1790-ig fönnállt. 1789. parasztok és munkások lerombolták az apátság épületét, melynek romjai a román építészet legszebb emlékei Elzászban.
lat. állatnevek után Murchison (1. o.) Roderick Impey nevének rövidítése.
(ejtsd: mörkiszn), 950 km. hosszu folyó Ny.-Ausztrália ausztráliai gyarmatban. A Kimberley-hegység Ny-i oldalán ered és az Indiai-oceánba ömlik. Torkolatát Gantheaume-öbölnek hivják. Környékét még kevéssé ismerik.
(ejtsd: mörkiz'n) Roderick Impey sir, angol geologus és földrajzi iró, szül. Tarradaleban 1792 febr. 19., megh. Londonban 1871 okt. 22. Részt vett a spanyol hadjáratokban, 1816. kilépett a katonai szolgálatból, s aztán tudományos szempontból beutazta Angliát és Oroszországot. Az urali és új-déli-walesi kőzetekből már akkor konstatálta, hogy aranytartalmuak, mi később be is bizonyosodott. 1846. lovagi, 1866. baronet méltóságot kapott; 1855. a geologiai fölvételek igazgatója és a gyakorlati geologiai muzeum igazgatója lett. 1830. a londoni földrajzi társulat egyik alapító tagja, s 1843-58. igazgatója volt; a magy. tud. akadémia 1861. kültagjává válsztotta. Irta: The Silurian system (London 1839); On the geological structure of the northern and central regions of Russia in Europe (u. o. 1842); Russia in Europe and the Ural mountains geologically illustrated (új kiad. u. o. 1853); Siluria (5. kiad. u. o. 1879); sokat irt még a Transactions of the geological Society c. s egyéb folyóiratokba is. V. ö. Geikie, Life of Sir Roderick M.; journals and letters (London 1875).