(Murmelling, Murmel) János, régi német pedagogus, szül. 1479 tájban. Roermondeben, Deventerben és Kölnben tanult. 1498. Münsterben, 1513. Alkmarban, 1517. Deventerben találjuk, itt halt meg 1517. Számos munkát irt, s tanuló könyvei igen el voltak terjedve. Latin-német szótárát, illetve szógyüjteményét más nyelvekre is lefordították. Igy Krakóban 1528. latin-német-lengyel kiadása jelent meg, 1533. pedig u. o. latin-német-magyar kiadása: Lexicon Ioannis Murmellii in quo Latina rerum vocabula in suas digesta classes, cum Germanica et Hungarica interpretatione. Perényi István fiainak van ajánlva. A magyar rész szerzője ismeretlen. Egyetlen ismert példánya ma Tirolban, a schwazi ferencrendi kolostorban van. Erről irta le a helyszinén Szamota István s magyarázó jegyzetekkel s két lap hasonmásával kiadta a magyar tudományos akadémia nyelvtudományi értekezései közt 1896. V. ö. Bömer A., M.-s ausgewählte Werke (Münster 1892-95 s köv.).
falu a bajorországi Felső-Bajor-kerületben, 19 km.-nyire Weilheimtől, vasút mellett, (1890) 1739 lak. Tőle D-re terül el az Alpok lábánál a M.-Moos, Ny-ra pedig terül el a 4 km. hosszu és 5 km. széles Staffelsee, amelynek 7 szigete közül Wörth a legnagyobb, ahol római régiségeket találtak. A Staffelsee DK-i partján vasas fürdő van. 1894 óta M.-t II. Lajos emléke díszíti.
Tamás, kiváló német iró, szül. Oberehnheim faluban (Strassburg mellett) 1475 dec. 24., megh. 1537. mint lelkész szülőhelyén, hol 1533 óta alkalmazva volt. Már 1490. lépett be Strassburgban a minoriták rendjébe, mire 1495 óta, előbb tanulmányait folytatva, utóbb prédikálva bejárta Németország nagy részét, de megfordult Párisban és Krakóban is. Miksa császár 1505. költővé koszoruzta, 1506. lett Freiburgban a teologia doktora, 1513. rendjének strassburgi kolostorában guardián, de már a következő évben elcsapták, mire jogot kezdett tanulni és 1519. Baselben jogi doktor lett. Ezentul sem Strassburgban, sem Luzernben, sem másutt nem volt hosszasabb maradása, mert a győzedelmeskedő reformáció, melynek M. szenvedélyes ellensége volt, mindenünnen elűzte. Életének ez utolsó szakában járt Olasz- és Angolországban is. Fő munkái: Germania nova (1502, új kiadása 1874); Die Schelmenzunft (1512, fotolitográfiai kiadása 1881, újra kiadta Mathias 1890, latinra fordította Joan. Flittner, Nebulo Nebulonum, q663); Die Mühle in Schwindelsheim (1515, újra kiadta Albrecht, Strassburger Studién, 1883); Die Gäuchmatt (1519, újra kiadta Uhl Vilmos 1896); Die Narrenbeschwörung (1512, újra kiadta Goedeke 1879, és Pannier 1894); Andächtig geistliche Badenfahrt 1514 (újra kiadta Martin Ernő 1887). Luther föllépését M. előbb kedvezően fogadta, sőt le is fordította Luther és Hutten egyes dolgozatait; de utóbb a reformáció legdühöseb ellenségévé lett és vagy harminc német és latin igen goromba és szenvedélyes tulzásoktól duzzadó vitairatot intézett Luther és társai ellen. E dolgozataiból legkitűnőbb Von dem grossen lutherischen Narren c. költeménye (1522, újra kiadta Kurz Henrik 1848), mely sértően személyes irányu és a reformátorok eljárását a legaljasabb indokokból magyarázza, de igen élces és népiesl humorával nagy hatásu. Tudományos munkái értéktelenek, bár igen számosak. Említést érdemel, hogy az Institutiókat németre fordította (1519) és hogy több tankönyvet irt egyetemi hallgatók számára, kiket játszva akart a tudományokba bevezetni (ilyenek p. Chartiludium logicae 1507, v. Ludus studentum Friburgensium 1511, stb.). Lefordította Virgilius Aeneisét is (1515), melyet Miksa császárnak ajánlott; de ma sincs eldöntve, vajjon az Eulenspiegel cseleiről szóló alnémet népkönyvnek első fölnémet átdolgozása (1515, újra kiadta Knust Ármin 1885), melyet a hagyomány neki tulajdonít, csak ugyan tőle van-e. Válogatott munkáit kiadta Balke (Kürschner nagy vállalatában, 1890). V. ö. Kawerau, M. und die Kirche des Mittelalters (1890) és M. und die Reformation (1891). Behatóan jellemziHeinrich G., Német irodalom története II., 157-60. old.
murokrépa, merkőce (növ., Daucus Tourn.), ernyős virágu kóró, mintegy 50 faja (hazánkban 2) az egész földön nő, vagy meghonosodott. A sárga répa (1. o.) vad alakja, réten a legközönségesebb ernyős, de sovány takarmány.
az ugyanily nevü járás székhelye Vladimir orosz kormányzóságban, az Oka és vasút mellett, (1892) 13 698 lak., posztószövéssel, szesz- és sörgyártással; folyami kikötővel.
(M. Éliás), az orosz bylinák (1. o.) egyik hőse, akiről az orosz történetirók egy ideig azt állították, hogy valósággal élő személy volt a XII. sz.-ban, körülbelül 1188 táján. Az orosz nép ajkán a mai napig is élő hősi dalok és mondák egyik legkedveltebb alakja M., a vén kozák, aki különben minden nagy ereje vitézsége dacára a nép fantáziája szerint aláveti magát a volgamenti atamannak (1. o.), Razin Sztenykának. V. ö. Vjesznjik Jevropy (Szt. Pétervár 1892 jun. füzet, 702-742. old.).
v. muromok, a finn-ugoroknak a Moszkva folyó mellékén lakott legdélibb tagjai, kik részben már behódoltak a kazaroknak, a IX. sz. végén pedig az oroszoknak.
53 km. hosszu jobboldali mellékvize a Neckarnak. Murrhardt közelében ered és Marbachnál torkollik.
(ejtsd: mörri) v. Gulwa, Ausztrália legnagyobb folyója. Indi néven a Victoria gyarmatban, a Warragong-hegység É-i lejtőjén ered és É-nak folyik; a D. sz. 36° körül Ny-nak fordul és Hume nevet vesz föl; a Mitta-Mitta és Bogong fölvétele után kilép a hegységből és kis gőzösökre nézve hajózhatóvé lesz. D-ről belé ömlik az Ovens és a Foulburn, amelynek torkolatán tul ÉNy-nak fordul; útját rideg pusztákon folytatja. A D. sz. 34° 44' alatt beléfolyik a murrumbidgee, amely nálánál nagyobb és még lejebb a Darling, amely 2000 km.-nyi hosszusága dacára vizben igen szegény. A 34° alatt hirtelen kanyarulattal D-nek fordul és az Alexandrina-, vagyis Kapinga-tóba ömlik, amelyből mint keskeny és sekély csatorna folyik ki az Indiai-oceán Encounter-öblébe. A M. hossza 1790 km., vizkörnyéke 700 000 km2 V. ö. Beckler, Das M.- u. Darlinggebiet. A drezdai földrajzi társaság VII. évi jelentése (1870).
(Moray) Jakab Stuart, skót régens, szül. 1531., megh. Linlithgovban 1570 jan. 23. V. Jakab skót király természetes fia, Stuart Mária királynő féltestvére. Midőn Mária Franciaországba került, ő elkisérte, 1561. pedig, midőn özvegységre jutott, megint Skóciába hozta. Politikai tekintetben a prot. párthoz szított és azt akarta, hogy Mária Erzsébet angol királynővel barátságos viszonyt kössön. Éppen ez okból ellenezte a Darnleyvel tervezett házasságot és elvégre 1565. pártot ütött Mária ellen. De a rövidebbet húzta, mire Angliába, majd Franciaországba menekült. Nemsokára azonban visszatért és Darnley megöletése után újra az ellenzékhez csatlakozván, a férjgyilkosság vádját emelte a királynő ellen. Egyúttal párthiveivel együtt Máriát letette és annak csecsemőfiát, VI. Jakabot kiáltotta ki skót királlyá. Miután Mária Angliába menekült, M. utána indult és az Erzsébet királynő által elrendelt vizsgálati tárgyalásokon (Westminsterben és Yorkban) Máriának kézrekerített leveleiből annak vétkességét iparkodott bebizonyítani. Két évvel később Hamilton Jakab bosszujának esett áldozatul.