a. m. Sagunto v. Saguntum (1. o.).
Fezzán fővárosa É.-Afrikában, 543 m.-nyi magasban, egészségtelen vidéken, mintegy 6500 lak., akik különböző néptörzsekhez tartoznak és leginkább bőrtárgyak készítésével és kereskedéssel foglalkoznak. Az agyagfalakkal körülfogott, széles utcákból és egyemeletes házakból álló városnak legnagyobb épülete a pasa lakóháza.
(lat.) a. m. egér.
1. Muzsák.
1. Bajezid török szultán fia és trünkövetelő. Midőn atyja Angoránál timur fogságába esett és a következő évben (1403) elhalt, testvéreivel, Mohammed és Szolimánnal versenyt az örökségből minél nagyobb részt iparkodott a maga számára biztosítani. 1410-ben jutott az uralomra és Trákiában meg a görög keleti császársággal szemben is helyreállította az oszmánok tekintélyét és Manuel császárt adófizetésre kötelezte. Ezzel azonban Manuelt versenytársának, Mohammed trónkövetelő karjaiba hajtotta, kik egymással szövetséget kötöttek. Mohammed a szerbektől támogatva, M. seregét 1413 jul. 10. a csomorlui síkon (Szófiánál) teljesen tönkreverte. M. futás közben vesztette életét, a trón pedig Mohammedre szállt.
L. (növ.), 1. Pizáng.
musaceák v. banánák (növ.), 1. Pizangfélék..
(gör.) a. m. a muzsák vezetője, Apollo mellékneve.
(Musaeus), 1. mitikus ó-görög költő, a monda szerint Eumolpus és Selene v. Orpheus fia; később egész irodalmat tulajdonítottak neki: jóslásokat, gyógyszereket betegségek ellen, egy titanomachiát, teogoniát, himnuszokat s egyéb költeményeket. Töredékes verssorait v. ö. Kinkel, Epicorum graec. fragmenta (I. köt., Lipcse 1877). - 2. M., a Grammatikus, görög költő, Kr. u. az V. sz.-ban vagy a VI. sz. kezdetén élt s a Hero és Leander c. erotikus eposzt irta. Nonnos utánzója volt, de jobban megközelítette az alexandriai iskola irányát. Eposzának számos kiadásai közül legújabb a Diltheyé (Bonn 1874); magyarul: Musaeus Grammaticus Hero és Leandere, ford. és bevez. Tóth Sándor dr. (Selmecbánya 1879).
János Károly Ágost, német iró, szül. Jenában 1735 márc. 29., megh. 1787 okt. 28. Weimarban, hol 1769 óta gimnáziumi tanár volt. Humorista, szatirai éllel; munkái (regényei) leginkább a kornak bizonyos tulzásai v. kinövései ellen vannak intézve, melyeket azonban nem szenvedélyesen ostoroz, hanem (részben Wieland modorában, kinek barátja és mint iró tanítványa volt) csak jókedvü, kedélyes gúny tárgyává tesz. Fő művei: Grandison der Zseite (1760, utóbb teljesen átdolgozva: Der deutsche Grandison 1781; Richardson angol regényiró tulzóan nagylelkü hőseinek kigúnyolása); Phxysiognomische Reisen (1778, Lavater arcisméjénak hóbortos kiaknázása ellen); Volksmärchen der Deutschen (1782-1786, 5 köt.), legnépszerübb és még ma is olvasott műve, mely azonban inkább mondákat tartalmaz, mint regéket és nem óvta meg a népköltészet egyszerü, naiv előadását és sajátos stiljét; Straussfedern (1787, elbeszélések, csak 1 köt.-je jelent meg). Hátrahagyott iratait rokona Kotzebue Ágost adta ki (1791). Életét megirták Müller Mór (1867) és Muncker Ferenc, Allgem. deutsche Bioraphie (XXIII., 84-90. old.).