v. Jászay-kódex (Jászay Pál emlékére, ki kiadás céljából először vette mását), becses magyar nyelvemlék, a legrégibb magyar kódexek egyike, 1466. irta (másolta) Németi György Moldvában, Tatros városában. Jelenleg a müncheni udvari könyvtárban van; Fejérváry Miklós födözte ott föl 1834. Tartalma: a legrégibb magyar naptár s a négy evangélium. Az Utóbbi az első magyar bibliafordítás töredéke, melynek egyéb töredékei a Bécsi - s az Apor-kódexben maradtak fönn. Nyelve s helyesirása megegyezik a Bécsi-kódexével (l. o.) A M. kiadásai: a Döbrentei G. szerkesztette Régi Magyar Nyelvemlékek 3. köt.-ben, Jászay P. ismertetésével és szójegyzékével; Volf Györgytől a Nyelvemléktár 1. kötben bevezető ismertetéssel. V. ö. Zolnai, Nyelvemlékeink (1895).
1. Gerlach Adolf báró, hannoverai államférfiu, szül. Berlinben 1688., megh. 1770 nov. 26. Előbb szász, majd hannoverai szolgálatban működött. Érdemeket szerzett nevezetesen a göttingai egyetemen és az ottani tudományos társulat alapítása és szervezése körül és II. György fejedelem (s egyúttal angol király) nevében jól vezette Hannovera ügyeit. A 7 éves háborúban lanyhán támogatta Nagy Frigyest.
2. M. Károly Frigyes Jeromos báró, szül. Bodenwerderben 1720 máj. 11., megh. u. o. 1797 febr. 22. Ifjabb éveiben orosz lovassági tiszt volt és baráti körben mindenféle csodás utazási, harci és vadászkalandokat mesélt el, melyeket ugy adott elő, mintha valósággal megtörténtek volna vele. A Vademecum für lustige Leute (Berlin 1781) c. könyvében elmesélt hazugságok nyomán Oxfordban Raspe kiadta: Basron M.'s narrative of his marvellous travels and campaigns in Russia; ezen átdolgozott és többszörösen megtoldott könyvet Bürger, a költő, 1786. ismét németre fordította. Magyarul: M. báró kalandjai (ford. Lauka G. 1864., Rákosi V., Budapest é. n.); u. a. Bürger G. A. eredetije után (ford. Győri J., Budapest). V. ö. Ellissen bevezetését a Des Freiherrn von M. wunderbare Reisen (Göttinga 1890) c. kiadáshoz.
Thurgau svájci kanton egyik járása, 153 km2 területtel, 15 228 lak.
város és az ugyanily nevü járás székhelye a Fulda és Werra összefolyásánál, vasút mellett, (1890) 7227 lak. Kémiai iparral, dohánygyártással, ólom-, fa-, gummiáru- és kalapkészítéssel; Szt. Balázs-templomában II. Erik braunschweigi hercegnek, a Szt. Egyed-templomban Eisenbart dr. síremléke látható. 1626-ban. Tilly rohammal vette be.
pasa, török politikus, szül. Aintabban (a felső Eufrát mentén) 1832., arab szülőktől. Némi iskolázás után Konstantinápolyba ment, hol a fordító hivatalban alkalmazták. 1856. a berlini követséghez kerül. Elsajátítván a német nyelvet, Heine dalait fordította persa nyelvre, több angol munkát pedig törökre. 1860. visszatért Konstantinápolyba, hol előbb a kereskedelmi törvényszéknél, majd a rendőri minisztériumban és mint dragomán működött. A kormány azonban radikális nézetei miatt állásaitól felfüggesztette, mire M. az irodalomra adta magát; törökre fordította Voltairet és a bibliát, arab szótárt irt és tudományos folyóiratot szerkesztett. 1873. Teheránba küldték a török követséghez, 1877. pedig közoktatásügyi miniszterré tették. Ebben az állásban nagyon is buzgólkodott a tanügy emelése körül, Konstantinápolyban muzeumot létesített antik leletek számára és a külföldi tudósok által folytatott ásatásokat is előmozdította. Tiszteletbeli tagja a magyar történelmi társaságnak.
1. Adolf (jánosvölgyi), bányaigazgató, szül. Szepes-Iglón 1821. Tanulmányait Eperjes, Selmec, Bécs és Freibergben végezte. Részt vett a szabadságharcban, melynek lezajlása után hosszabb tanulmányutat tett. Iglón telepedett le. Mint bányaigazgató 50 év óta Gömör, Liptó, Abaúj, Zemplén és főleg Szepes vármegyékben fekvő bányatársulatok ügyeit vezette. A salgótarjáni kőszéntelepet 1860. és a következő években nagyrészt ő kutatta fel. A felsőmagyarországi bányapolgárságnak 36 év óta bizalmi férfia, ülnöke, majd alelnöke; utóbbi minőségben irta meg 1895. a bányapolgárság történetét. Egyháza ügyeiben is munkás volt mint az iglói ág. hitv. ev. főgimnázium iskola-felügyelője, utóbb mint az egyház felügyelője. A közügyek, különösen a bányászat terén szerzett érdemeinek elismeréseül 1896. a magyar nemességet nyerte a «jánosvölgyi» előnévvel.
1. M. Aurél (jánosvölgyi), politikus, az előbbinek fia, szül. Iglón 1856 máj. 11. Szülővárosában, Kassán és a budapesti egyetemen tanult; 1880. jogi doktorrá avatták, 1882. letette az ügyvédi vizsgát s a hazai első takarékpénztár ügyésze lett. 1884 óta képviselő, 1889 óta tagja a delegációnak, 1893 óta jegyzője ugyanannak és a hadügyi albizottságnak előadója, 1890. honvéd századossá lépett elő. M. a szabadelvüpárt tagja, a kérvénybizottságnak több ízben volt előadója; a véderő-bizottságban és a képviselőházban az 1889. új véderő-törvényjavaslatot, továbbá a népfölkelési és a honvédség fejlesztését célzó törvényjavaslatokat szintén ő referálta. Kezdeményezője és egyik megalapítója az első katonai szolgálat esetére biztosító intézetnek és a belvárosi takarékpénztárnak, mely intézeteknek és a belvárosi takarékpénztárnak, mely intézeteknek elnöki minőségében most is élén áll; vezetője több ipar- és közlekedési vállalatnak.
Burkhard Kristóf, orosz gróf, tábornagy és államférfiu, szül. Neuenhuntorfban 1683 máj. 9. (19.), megh. Szt. Pétervárt 1767 okt. 17. (27.). Korány francia katonai szolgálatba állt, honnét a hesseni, majd a lengyel-szász s végre 1720. az orosz hadseregbe lépett át, hol a vizművek építését bizták rá. II. Péter 1728. grófi rangra emelte, 1732. pedig tábornaggyá tette. M. 1734. elfoglalta Danzingot 1736. elpusztította Krimet s a törököket többször megverte. A cárné halála után Biron (l. o.) herceget, Iván trónörökös kinevezett gyámját megbuktatta, mire a kormányzást Anna hercegnő (Iván anyja) vette kezébe; de mikor ez Béccsel és Drezdával szövetkezett, M. 1741. elbocsátását kérte. Amint Königsbergbe utazott, az időközben trónra jutott Erzsébet cárnő parancsára elfogták s halálra itélték; később kegyelem útján Szibériába (Pelymbe) száműzték, hol 1762-ig élt. Ekkor III. Péter cár visszahívta s II. Katalin még ugyanazon évben a balti tengeri kikötők főparancsnokává nevezte ki. Irta: Ébauche pour donner une idée de la forme du gouvernement de l'Empire de Russie (Lipcse 1774); terjedelmes naplója (kiadta: Hermann, Beiträge zur Geschichte des Russichen Reichs, Lipcse 1843) kora történetének becses forrása.
az ugyanily nevü járás székhelye a württembergi Duna-kerületben, vasút mellett, (1890) 1699 lak., agyag és vasedény-készítéssel. A középkorban a württembergi grófok gyakran tartották itt székhelyöket.
1. közigazgatási kerület Vesztfália porosz tartományban, 7252 km2 területtel, (1890) 536 241 lak. Az egykori M. püspökségből, Steinfurt, Tecklenburg, Oberlingen és Recklinghausen grófságokból alakult. Járásai:
|
A járás neve |
Területe km2-ben |
Lakóinak száma |
|
Tecklenburg |
812 |
49 236 |
|
Warendorf |
559 |
29 339 |
|
Beckum |
687 |
45 248 |
|
Lüdinghausen |
697 |
40 939 |
|
Münster város |
11 |
49 350 |
|
Münster vidéke |
849 |
41 432 |
|
Steinfurt |
770 |
54 945 |
|
Koesfeld |
753 |
44 468 |
|
Ahaus |
683 |
39 123 |
|
Borken |
650 |
48 578 |
|
Recklinghausen |
781 |
93 593 |
2. M., Vesztfália tartományban és M. járás fővárosa, püspöki székhely az Aa partján, vasút mellett, St. Mauritz külvárosát is beleszámítva, (1890) 49 350 lak., vászon-, pamutszövéssel, bőr-, szesz- és sörgyártással, kőfaragással és üvegfestéssel, vászon- és lisztkereskedéssel. Iskolái közül a legjelentékenyebb a kir. akadémia, amelyet 1771. Miksa Frigyes választó 4 fakultással alapított és 1773. XIV. Kelemen pápa és II. József császár megerősített s amely 1818. egyetemei jellegét elvesztette és csupán filozofiai és teologiai intézetté alakíttatott; vele kapcsolatban áll a királyi könyvtár 110 000 kötettel és 761 kézirattal. Van még M.-nek vesztfáliai történelmi társulata régiséggyüjteménnyel. Az óvárost az újvárostól az egykori vársáncok, jelenleg csinos ültetvények választják el egymástól; belőlük csak a Zwinger (1537) és a Buddenturm (1180) maradt fenn. A hajdani citadella helyén szintén park van. Kiválóbb épületek: a szép épületektől (püspöki palota, püspöki muzeum, akadémiai épület, posta stb.) körülfogott téren (Domhof) a püspöki templom (1168-90 és 1225-61-ig épült), amelynek belsejét pompás régi (XI., XVI. és XVII. sz.-beli) faragványok, falfestmények, üvegfestmények és egy régi óra (1400-ból) díszítik, továbbá a gót Lambert-templom (XIV. század); a gót Mária-templom óriási toronnyal; a román ízlésű templom nyolcszögű gót toronnyal és szép galériával; a városház, amelynek azon terme, ahol 1648 okt. 24. a vesztfáliai békét aláírták s ahol a béke megkötésében eljáró követek arcképei láthatók, egész épségben megvan; végül néhány főúri kastély. M.-ről Mimigardevord néven már Nagy Károly előtt történik említés. Nagy Károly 805. a szászok püspökévé kinevezett szt. Liudger lakóhelyévé jelölte ki. A klastrom körüli első telepítvényeket 1115. erősítették meg és e hely a klastromáról kapta mai nevét. Már 1532. falai közt a reformáció számos hivőt számlált, akiket azonban az újra keresztelők kiszorítottak. Ezek Leideni János királyuk alatt Új-Sion nevü országukat itt alapították, de az 1534-35-iki ostrom folytán kénytelenek voltak magukat megadni. A város az ostrom alatt sokat szenvedett, de nemsokára megint fölvirágzott. A hatalmas céhek újból fölkeltek püspökük ellen, mig végre 1661. Galeni Bernát püspök elfoglalta és a régi jogaitól meg szabadalmaitól megfosztotta. - M. püspökség (9900 km2 területtel) a XII. sz.-ban lett birodalmi hercegséggé. 1719 óta a kölni érsekek voltak egyszersmind a M.-i püspökök. 1803. szekularizálták. V. ö. Erhard, Gesch. M.-s =1837); Brückmann, Altes u. Neues aus de Münsterland (1865); Geisberg, Merkwürdigkeiten d. Stadt M. (1889).
M. im Elsass, város Felső-Elzász Colmar nevü járásában, a Münsterhalban, vasút mellett, (1890) 5664 lak., nagy fonó- és szövőgyárakkal. V. ö. Calmet, Hist. de l'abbaye de M. (1882). - 4. M. (Moutier, Moutier-Grandvel), az ugyanily nevü járás (283 km2 ter., 14 132 lak.) székhelye Bern svájci kantonban, 10 km.-nyire Delémonttól, a Birs balpartján, vasút mellett, (1888) 2346 lak., üveghutával, óra- és selyemiparral; nagy kastéllyal. - 5. M. am Stein, falu és fürdő Koblenz porosz kerületben, 3,5 km.-nyire Kreuznachtól, az Alsenz és Nahe összefolyásánál, vasút mellett, (1890) 700 lak., jód-, bróm- és sótartalmu ásványvizforrással, fürdőkkel (1894, 2800 fürdővendég). V. ö. Welsch, Das Sol- u. Thermalbad M. (1886).
1. német birodalmi grófok, l. Münster-Ledenburg. - 2. M. Sebestyén, német teologus, matematikus és geografus, szül. Ingelheimban 1489., megh. Balselben 1552 máj. 23. Ferencrendi szerzetesből lett a reformáció egyik buzgó hive. Ő adta ki Német országban először a biblia zsidó szövegét (1534-1535). Fő műve a Cosmographia universa (Basel 1544), mely 24 kiadást ért. 1550-ik évi kiadása ívrétben 1162 oldalra terjed. Magyarországot a 456., 868. és 918. oldalon az 1628-ik évi kiadásban, sokkal bővebben, az 1372-1431. oldalon) ismerteti.