a Kikladok egyike, l. Anafi.
(naphtha), e névvel jelölték régebben a könnyen mozgó, illékony, erős szagu folyadékokat. Igy a közönséges étert naphtha vitriolinak, v. röviden naphthának, az esetétert (etilecetéter) naphtha acetinnek stb. nevezték. N.-nak nevezik sokszor az amerikai nyers petroleumból 80-150° között átdesztilláló illékony folyadékokat, mely különféle alacsonyabb forráspontu szénhidrogének elegyéből áll. A N.-nak közönségesebb neve petroleuméter; szintelen, könnyen mozgó, igen illékony folyadék; fs. 0,706-0,742, fp. 82°-150°. Könnyen oldja a zsírokat és olajokat. Rendkivül gyulékony; gőze levegővel keveredve a meggyujtásakor explodál. Az iparban zsírok és olajok kivonására, továbbá motorok hajtására használják.
zsidó törzs; igy nevezték Jákobnak egyik fiáról, kit neki Bilha, Rákhely szolgálója szült.
(naphthalin). Az u. n. kondenzált benzolvegyületek közé tartozó szénhidrogén; képlete C10H8. A N. szerkezetét illetőleg az Erlenmeyer nézete van elfogadva, mely szerint a N. két benzol-gyűrüből áll és e gyűrüknek két szénatomja közös.
A N.-ban a hidrogénatomok különféle gyökökkel (hidroxil, nitro, amido stb.) helyettesíthetők, miáltal a megfelelő származékok keletkeznek, melyeknek száma igen nagy. E N.-származékok a vagy b-vel jelöltetnek, a szerint, amint a helyettesítés 1, 4, 5, 8 vagy 2, 3, 6, 7-tel jelölt szénatomok valamelyikén történt.
A N. legnagyobb mennyiségben a kőszénkátrányban fordul elő, amelyből ugy készítik, hogy a 180-300° között átdesztilláló részt kikristályosítják; vizzel való ismételt ledesztillálással és szublimálással tisztítják. Az alkoholból kikristályosított vagy a szublimált N. fehér, fénylő, sajátságos átható szagu levélkékből áll; vizben oldhatatlan, könnyen oldódik azonban éterben vagy forró alkoholban, 79°-ra hevítve megolvad és ekkor sok levegőt abszorbeál, de azt a megmerevedéskor ismét elbocsátja magából; fp. 218°. A levegőn hevítve meggyullad és igen erősen kormozó lánggal ég el. a N. kémiai sajátságai igen sok tekintetben a benzoléhez hasonlók. Klór vagy bróm behatására a megfelelő klor- vagy brómszármazékok keletkeznek. Salétromsavval összehozva a savnak töménységétől és a hőmérséktől függően különféle nitronaftalinok, koncentrált kénsav behatására pedig naftalinszulfonsavak képződnek belőle. Oxidáló anyagok (salétromsav fölöslege, káliumhipermanganát) behatására főleg ftálsav keletkezik belőle. A N.-t a gyáriparban a különféle festékanyagok készítéséhez, a világítógáz karburálásához, a háztartásban pedig különösen a molyok kipusztításához használják.
(Martius-sárga). Mesterséges festék, amely a dinitro-a-naftolnak a nátriumsója; képlete C10H5(NO2)2.ONa+H2O. Többféle módon képződik. rendesen ugy készítik, hogy az a-naftolszulfonsavat salétromsavval melegítik és az igy kapott dinitro-a-naftolt nátriumkarbonáttal bontják el. A selymet igen szép aranysárga szinre festi.
l. Magdalavörös.
két bázisu széntartalmu sav. Levezethető a naftalinból (C10H8), ha abban két hidrogén-atomot két karboxil (COOH) csoporttal pótolunk; képlete tehát C10H6(COOH)2. Az acenaftennek krómsavval való oxidálásánál képződik. Finom tűalaku kristályos test, mely 140-150° közt elbomlik.
dioxinaftakinon, C10H4O2(OH)2. Mesterséges festék, amely koncentrált kénsavnak és cinknek a dinitronaftalinra való hatásakor képződik. A N. vörösbarna tűkből álló kristályos test, amely éterben és forró borszeszben igen kis mértékben, borszeszben azonban könnyen oldódik. Koncentrált kénsavban való oldata fukszinvörös, lúgokban való oldata pedig buzavirágszinü. A N. lúgos oldata nátriumamalgammal összehozva, szintelen lesz, de ez a levegőn álláskor ismét buzavirágszinüre változik át.
(naphthen). Régebben e névvel jelölték a kaukázusi nyers petroleumban előforduló és kénsavban oldhatatlan szénhidrogéneket, amelyeknek összetétele CnH2n általános képletnek feleltek meg. Igy p. okto-N.=C8H16, no-N.=C9H18. Manapság azonban a N.-eket azonosaknak tartják a benzolnak és homologjainak megfelelő addició termékeivel, amelyek a benzolból vagy homologjaiból hidrogén felvétele révén létesülnek. E felfogás szerint p. az okto-N. tulajdonképen hexahidroxilol C8H10.H6, a no-N. pedig hexahidromezitilén C9H12.H6.
(naphthylamin). Az aromás vegyületek csoportjába tartozó szénvegyület, mely ugy származik a naftalinból (C10H8), ha abban 1 hidrogénatomot amidogyökkel (NH2) pótolunk; képlete tehát C10H7.NH2. Az amidogyök helyzete szerint megkülönböztetünk a- és b-N.-t, az a-N. ugy készül, hogy a-nitronaftalint vasporral és ecetsavval keverve gyengén melegítenek; a reakció befejezése után a tömegét káliumhidroxiddal telítik és vizgőzzel ledesztillálják. Finom tű- vagy prizma-alaku kristályokból áll, op. 50°, vizben nehezen, borszeszben könnyen oldódik és a levegőn lassanként megvörösödik. 300°-ra hevítve forr és igen könnyen oldható kristályos sókat alkot. Krómsavval főzve naftokinonná lesz. A b-N. a b-naftolnak cinkklorid-ammoniakkal 210°-ra való hevítésekor képződik. Ez gyöngyházfényü levélkékből áll; op. 112°, fp. 299°. Káliumhipermanganáttal oxidálva ftálsavvá lesz.