Nagylepkék

a. m. macrolepidoptera (l. o.).

Nagy-Magyarország

a régi Baskiria, Baskardia (l. o.), Bascart v. Bastarc, még a XIII. sz.-ban is; igy 1235. Julian barátnál, Ascellinus és Benedek domokosrendi barátnál; Rubruk Pascatirnak, Kézai, szintén a XIII. sz.-ban, Barlaciának irja. A IX. sz. végén mintegy 120 000 km2 területen az Ural Dny-i részén nagyjából az Ural felső folyásának s a Bjelajának jobb- és a Csuszovája s a Káma baloldalán terült el. Az első arab utazók az Ural alsó folyásánál, tehát a pusztaságon említik. Ahmed ben Fozlan látogatása (925) idejében már a baskirok laktak ottan, mivel a magyarok, kik 558 táján Jugriából költöztek oda, még a VIII. sz. végén kivándoroltak. A két nép huzamos ideig lakott egymás mellett, de őket az etnikai rokonság mellett sem lehet összetéveszteni. Mátyás király, ki a N.-iakról orosz kereskedőktől értesült, még fölkeresésökre gondolt; de azóta csak újabban foglalkozott velök némileg a magyar tudomány.

Nagy-Magyar-Társaság

Nagy Lajos királyunk VI. Ince pápának hatalmaskodó alattvalói leverésére több ízben küldött segítséget. Nevezetesen 1360. hétezer magyar ment a király rendeletére Olaszországba. Pénzhiány miatt ezek a harcot nem folytathatták a pápai hadsereg mellett, hanem N. címen egy részük zsoldos haddá alakult és a sziciliai királyi pár, Tarentói Lajos és Johanna szolgálatába állott Atinai János fia, Miklós kapitánysága alatt. 1361-ben kötötték meg az egyezséget. 37 000 forintért vállalkoztak a német zsoldosok kiűzésére, kik sok kellemetlenséget okoztok a sziciliai (nápolyi) királyságban. Feladatukat becsülettel el is végezték s a német zsoldosok vezére örült, hogy elmenekülhetett előlük. Innen Provence rabló lovagjai ellen küldötte őket Tarentói Lajos. Mily eredménnyel jártak el, a vesztett nyomok nem mondják. Lehet, hogy 1365. az angol és fehér csapatba olvadt bele. V. ö. Pór, N. Lajos 343-49.; Századok 1879, 212.

Nagymarton

1. Keresztény-N. (Mattersdorf), nagyközség Sopron vármegye N.-i j.-ban, (1891) 2869 német lak., a járási szolgabirói hivatal széke, járásbirósággal és adóhivatallal és postatakarékpénztárral. -2. Izraelita-N., nagyközség u. o., (1891) 752 zsidó lak. Az előbbivel teljesen összeépült, kizárólag zsidóktól lakott község. N. lakói élénk marhakereskedést és nyirfaseprükészítést űznek; van itt ecetgyár is. A kettős község a Vulka termékeny szép lapályán fekszik s hajdan Martonfalva nevet viselt. N. tekintendő az Aragoniából Imre király nejével, Constantiával beköltözött Nagymartoni, későbben Fraknói grófi család törzsbirtokának, melyet Imre király adományozott Benedek vajdának. Régi vára (Martun) 1287. pusztult el, amikor Albert osztrák herceg a Németújvári Ivántól szenvedett vereséget megboszulandó, betört az országba és N.-nál megvervén a magyar hadakat, a vármegye nyugati szélét elfoglalta.

Nagymartoniak

A Spanyolországból 1220 táján hazánkba költözött Simon lovagtól származnak. E Simon Bertrand testvérével együtt oltalmazta 1241. Esztergom várát a tatárok ellen. Leszármazói az Anjoukorban Nagy-Martoni, Bajóti, majd később Fraknói grófoknak nevezték magukat. Az Árpádok fiágának kihalta után valószinüleg Vencel, később Ottó pártjához szegődtek; ebben a tekintetben is a (hibásan Német-Ujváriaknak nevezett) Kőszeghyektől elvonni, attól kezdve a király táborában látjuk őket. Ez átpártolásért erős próbára tette őket a Kőszeghyek (Német-Ujváriak) támadása, pusztítása, s ez kényszerítette őket arra, hogy sopronvármegyei birtokaikat oda hagyva, a zaklatások elől Bajótra vonuljanak; s egy ideig lakóhelyükről Bajótiaknak nevezgetik magukat. A család két kiváló tagja viselt országos hivatalt. - Lőrinc, Simon győri főispán fia, szül. 1301 körül, megh. 1342 körül. 1325. nőül veszi néhai Horsungdorfer Volfing leányát, Margitot. Fivérével, Pállal hasznos szolgálatokat tett a királynak. Mig Károly király Uros szerb királlyal hadakozott, addig ők Német András ellen megvédelmezték Győrt és Sopront. Az oláh Basarab ellen indított szerencsétlen hadjáratban balkeze gyógyíthatatlanul megsebesült. Szolgálataiért adományokkal halmozta el a király, azonkivül pankotai várnagynak és Zaránd vármegye főispánjának nevezte ki. 1342 jul. már nem élt; özvegyét, két fiát s egy leányát hagyta hátra. - Pál, országbiró, 1301-49 közt szerepel. Hogy országbirói hivatala előtt viselt volna hivatalt, arról nincs tudomásunk. 1328 márc. 23. már országbiró; e magas hivatalát 1349 jun. közepéig viselte, ekkor - nem tudni mi okból - Lajos király elmozdította hivatalától. Károly királynak mindvégig bizalmas embere volt; Lajos király is az avignoni küldöttség egyik vezetőjévé tette őt. Kétszer nősült, mindkét feleségét Erzsébetnek hivták. Halála 1349 körül következett be, nem sokkal azután, hogy hivatalából kiesett. A család többi tagjai elnémetesedtek s 1450 körül kihaltak. V. ö. Turul VII. köt., 57-70. old.

Nagymedve

(Ursa major) l. Göncöl-szekere.

Nagymedve

-tó (Great-bear-lake), brit É.-Amerika Ény-i részében fekszik, körülbelül 150 m. magasságban s vizterülete 17-20 000 km2; fő folyója a Dease, fölösleges vizét a Medve folyó vezeti le a Mackenziebe. Lefolyásához közel Franklin, ÉK-i részén pedig a Confidence erőd emelkedik.

Nagymester

a lovagrendek főnöke, illetve elüljárója, Először a johannitáknál találkozunk vele, majd a német lovagrendnél. Jelenleg a rendjeleknél, melyek szervezettel birnak, p. nálunk a Szt. István-rend, Lipót-rend, a nagymester az uralkodó. L. még Hoch- und Deutschmeister.

Nagymező

község, l. Pálos-Nagymező.

Nagymihályi

-család. A gróf Károlyiakkal és Sztárayakkal együtt a Kaplyon-nemzetségből ágazott ki. Nevét a zemplénvármegyei Nagy-Mihályról vette. Kiváló tagjai voltak: János és Péter György fiai, továbbá Albert. János 1368. részt vett a bolgár hadjáratban, 1370. ungi alispán, 1393. pedig főispán volt s 1396. a nikápolyi csatában esett el. Péter pappá lőn s már 1387. birta az akkoriban előkelő s gazdag nagybányai plébániát s 1415-18. a király kiséretében jelen volt a konstanci zsinaton. Gyakran Tibay Péternek nevezik ungvármegyei Tiba nevü birtokáról. Albert, Gergely fia, előbb királyi apród volt s utóbb a hadi pályán sokra vitte. 1411-12. Ozoray Pipo fővezérlete alatt győzelmesen harcolt a velenceiekkel. Neje meghalván, a János-lovagok rendébe lépett s 1417. elnyerte a vránai (auranai) perjelséget. 1422-27. horvát-dalmát bán volt. 1426. részt vett a havasalföldi hadjáratban. Nevezik Unginak is ungvármegyei birtokairól. Szerzetbe lépése előtt 3 fiut nemzett s ezektől származott a Nagymihályi Bánffy-család. V. ö. Gr. Sztáray-család oklevéltár, I. II. kk.


Kezdőlap

˙