(megalomania), az elmekóros tünetek ama csoportja, mely fokozott önérzetben, öntulbecslésben, fokozott jókedvben és az ezekkel kapcsolatos téveszmékben áll. A. N. tartalma igen különböző és a lehetőség határaitól egészen a legbarokkabb képtelenségekig ingadozik. A könnyü és muló maniakalis izgalom, melyben a betegek piperézik magukat, énekelgetnek, verselnek és ellentállhatatlanoskodnak, épp ugy mutatja a N. jellegző vonásait, mint a súlyos és rohamos butuló paralitikus, ki a világ összes kincsei birtokosának, az egész világ királyának, gyémántpaloták birtokában lévőnek mondja magát, ki mérhetetlen erő fölött rendelkezik, a világ minden nyelvén beszél stb. A N. igen jellegzetes fajtáját találjuk a kronikus tébolyodottság bizonyos számu eseteiben és pedig üldöztetési téveszmékkel kapcsolatosan. E betegek N.-ja rendesen káprázatokban és illuziókban gyökerezik: a betegek észre veszik, hogy az utcán mindenki tiszteleg előttük, jelentőséggel fixirozzák; azt képzelik, hogy magas családból születtek és hogy csak kicserélték, hogy nagy fölfedezéseket csináltak és ezek miatt üldöztetnek; ezekből kerülnek ki a reformátorok, vallásalapítók, tervezgetők és képtelenségek föltalálóinak végtelen sora.
Bartolomé de Torres, a spanyol drámairodalom egyik megteremtője, szül. Latorreben (Estremadura) 1480 körül; halála és életének végső szaka ismeretlen. Pap volt s hajótörést szenvedvén, Algeriában rabságra jutott; kiszabadulván, Rómába ment, hol Colonna Fabricius káplánja volt, majd 1517. Nápolyba költözött. Itt jelent meg először (1517) a Propaladia, melyet N. maga rendezett sajtó alá s mely azóta több kiadást ért; ebben, lirai és szatirikus költeményein kivül öt (a későbbi kiadásokban nyolc) vígjátéka van. Mindegyiket öt felvonásra (Jornadas) osztotta és bevezetéssel (Introito) látta el, melyben az egyik szinész fölhivja a nézők figyelmét; ezt követi az Argumento, mely a darab meséjét röviden kivonatolja. A Propaladiát újra kiadta Canete (Madrid 1881).
a Rajnának 111 km. hosszu mellékfolyója; Selbachnál 366 m.-nyi magasságban ered; mély és festői völgyön folyik át és Bingennél torkollik; a Glant, Alsenzet és más kisebb vizeket vesz föl. Vizterülete 3932 km2. V. ö. Schneegans, Geschichte d. Nahethals (Kreuznach 1889).
1. az ugyanily nevü járás székhelye Erivan transzkaukáziai orosz kormányzóságban, az N.-csaj és az Arasz közt, (1886) 6939 nagyobbára örmény s tatár lak., gyümölcs-, szőllő- termeléssel, selyemhernyótenyésztéssel. - 2. N., város a doni kozákok területén, a Don és vasút mellett, 19 450 nagyobbára örmény lak., akik 1780. vándoroltak be; jelentékeny kereskedéssel.
(arab), Törökországban a legkisebb közigazgatási terület neve.
folyó Sziriában, l. Chrysorrhoas.
folyó l. Belus.
v. nahuatlaka (mexik., a. m. a jól, vagyis világosan és érthetően beszélők), azon törzsek neve, akik a mexikóiakkal megértetik magukat, vagyis ugyanazon nyelvet beszélik. Rendesen hét ilyen törzset számítanak, bele értve a tulajdonképeni mexikóiakat, vagy aztékeket is; ezeken kivül megkülönböztetik: 1. a tepaneka törzset, mely a mexikói Nagy tó Ny-i síkföldjén lakik; 2. az akolhuaka törzset, a Nagytó K-i partjain; 3. a kalka és a xochimilka törzseket, a mexikói mélyvölgy D-i részének lakóit; 4. a huexocinka, tlazkalteka és khololteka törzseket, melyek a K-i fensíkokon és a havasokon laknak; 5. a tlalhuika törzset, mely a D-i tropikus völgyekben él; noha a mexikói nyelv e határokon tul is terjed, a benszülöttek több megkülönböztetést nem ismernek.
(a. m. Tigris-tó), nagy tó az Andokban Argentinában a D. sz. 41° 30´, 587 m.-nyi magasban, 1260 km2 területtel. Számos folyó, köztük a legnagyobb a Rio de la Encarnacion ömlik a 26 szigetet magában foglaló N.-ba. V. ö. Santiago J. Abarracin, Estudios generales sobre N. (Buenos-Ayres 1886).
(héb.) a. m. a vigasztaló, az ugynevezett tizenkét kis próféta egyike, valószinüleg El-Kosból származott, s Kr. e. a VII. sz.-ban élt; megjósolta az assziriai birodalom, különösen Ninive pusztulását.