máskép Landorfejérvár, régi magyar neve a mai Belgrádnak, mint magyar végvárnak. Történetét l. Belgrád.
(Ferdinandsberg), kisközs. Krassó-Szörény vármegye karánsebesi j.-ban, (1891) 1214 német, tót és magyar lak., posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. A brassói bánya- és kohórészvénytársulatnak itt rúdvas- és lemezhengerműve és gépműhelye van, mely évenkint 50 000 q hengerelt vasat s 6000 q vaslemezt, továbbá gazdasági gépeket, ekéket stb. állít elő több mint 600 000 frt értékben; a munkások száma 350.
(állat, Rheidae), a laposmellü futó madarak egyik családja. Csőrük széles, lábaikon három ujj van, medencéjük nyilt. Fejük és nyakuk tollas. Egyetlen neme ismeretes, amely három fajban Dél-Amerikában él. A közönséges nandu v. amerikai struc, háta hamuszürke, hasa piszkos fehér, nyaka és melle fekete, fejének csupasz részei hússzinüek. Csőre szürkésbarna, lábai palaszürkék. A nőstény melle világosabb, mint a himé és kisebb (1,3), a him magassága 1,5 m. Farktollai majdnem hiányoznak. Rio de Plata vidékén s Paraguaytól egészen a Magellan-szorosig a pampaszokon él. Futásnál szárnyaira támaszkodik és zeg-zugos irányban fut, amiért is üldözve még lóháton is bajos utólérni. 5-7-ével csapatokban él; fűvel, gazzal, bogyóval, maggal és rovarral táplálkozik. Decemberben költ. A nőstény a földben mélyedést csinál és fűvel béleli ki és ide rakja 13-17, de néha 50 tojását is. A tojások 1 kg. nehezek, 13 cm. átmérőjüek, sárgásfehérek, zölden pettyesek. A him egyedül költi ki őket. A fiatalok fészekhagyók és igen gyorsan növekednek. Nagyban üldözik. Húsát, tojásait eszik, bőrét sapkákra stb.-re, nyakbőrét pénzestüszőkre, tojáshéját tartókra, tollait díszül stb. használják fel. a fogságban könnyen megszelidül, sőt tenyészthető is (berlini állatkert). Darwin manduja (Rh. Darwini Guold) kisebb az előbbinél és csak Dél-Amerika déli részeiben él.
l. Himálaja.
a. m. Nagaszaki (l. o.).
(ejtsd: nanzsi), város Seine-et-Marne francia départementban, 20 km.-nyire Provinstől, vasút mellett, (1891) 2885 lak., nagy gabona- és marhavásárokkal. Egykoron marquisatnak volt főhelye; ez időből maradtak fenn kastélyának romjai. 1814 febr. 17. itt Ney marsal győzött az egyesült osztrák-orosz hadakon.
a Khinai-tenger benszülött neve, l. Khina (X. köt. 498. old. 2. hasáb).
Mig. (növ.), l. Metrosideros.
nanoszomia (gör.) a. m. törpeség. - N. a botanikában, l. Eltörpülés.
(a. m. déli székváros), tulajdonképen Kiang-ning, a king-nani alkirály székhelye, Kiang-szu khinai tartomány fővárosa a Jang-ce D-i partján, 210 km.-nyire ennek torkolatától, mintegy 130 000 lak., több keresztény misszióval, arzenállal és ágyuöntővel, tengerésziskolával és császári könyvsajtóval; róla elnevezett pamutkelme- és szatinszövéssel. A 30 km.-nyi kerületet leiró falak közt jelenleg sok a puszta hely és rom. N. 1368-1644-ig a Ming-dinasztiából való császároknak volt székhelye és ez időben földünk egyik legnagyobb városa. Lóczy L. szerint ekkor virágzásának tetőpontján mintegy 3-4 millió lehetett a lakossága. Még a XVII. sz. misszionáriusai is 2 millióra becsülték, de aztán folyton hanyatlott. A mult században már csak 1 millió volt a lakosa, 1840-50 közt pedig 400 ezer. A taiping-fölkelés alkalmával 1853 és 1864 közt rendkivül sokat szenvedett s a lázadók fenekestül feldúlták, ugy hogy a 70-es évek végén Lóczy szerint a város óriási területén alig lakott 30-40 000 ember. Ekkor pusztult el legnagyobb dicsősége, a 84 m. magas, 9 emeletes, 8 szögü, porcellánnal takart és számos csengetyüvel teleaggatott porcellán-tornya is L. még Khina (tört.).