(növ., Maclura Nutt.; jószagnarancs), az eperfafélék fajaszakadt, tövises faja É.-Amerikában és Ny.-Indiában. Levele egyszerü, ritkán karéjos, vékonyka, tojásdad-lándsás; 8 cm. hosszu virága kétlaki, a himes virágzata barkás v. fürtös, a termővirágai gömbölyded közös vacokra csoportosodnak. Ez az egyes gyümölcsszemmel összeolvadván, szabálytalan gömbölyded gyümölcsösszeg támad. A M. aurantiaca Nutt. (Broussonetia v. Morus tinctoria L., l. a Festőnövények képmellékletén) virága zöldes-sárga, gyümölcse narancsszinü, 2,5-5 cm. átmérős, az amerikai nép eszi. Fája szép sárgabarna, kénszinü v. citromszinü, mint több mázsányi tuskót sárgafa, sárga braziliai fa, fustikfa, fustelfa v. fisetfa néven árulják. Tartalma morin és maclurin; felreszelve a gyapju és pamut festékének használatos.
(növ., Citrus aurantium L.), a citrom testvérfaja, 5-10 m. magas fa, levele örökzöld, hosszas tojásdad, a nyele szélesen szegett, gyümölcse gömbölyded nem csúcsos, inkább a teteje is, alja is benyomott, pirossága, azaz narancsszinü; virága fehér v. pirosasfehér, jó illatu. Hazája tropikus Ázsia, a citrommal együtt terjedt el Ny-felé, különösen a mediterrán vidéken. Az elso N. 1548. Került K.-Indiából Lissabonba. Spanyolországban, nevezetesen a klastromok körül egész erdot alkot. Görög- és Olaszország is sokat termeszt. Gyümölcsét (narancs, agruma, pamarancs) Európa népe nagyon kedveli. Olaszországban mintegy 150 fajtáját termesztik. A leglevesebb és legtöbb San Miguel szigetéről ered. A meleg tartományokban is, mind a két világrészben, termesztik. Az egyenetlen héju és keserü fajtát bigaradiának v. keserü narancsnak nevezik (Citrus bigaradia Risso). A simahéju gömbölyded v. ellipszoid édes fajta az igazi narancs. A gömbölyü, sima v. csíkolt héju, kellemes borízü fajta a khinai alma (l. o.); a gömbölyü, vékonyhéju édes és pirosbélü a vérbélü v. jerikói narancs (C. Hierochuntica Risso). Az érett narancsot szétvagdalják s borral leöntve a püspök-esszencia (essentia v. tinctura episcopalis), a püspök- vagy kardinális-puncs és más hasonló ital lesz belőle. Az érett narancshéj (Cortex fructus aurantii) kivonatát és tinkturáját gyomorerősítő és emésztéskönnyítő orvosságba teszik. Ezt leginkább az amerikai Curassao szigetről szállítják curassaói héj néven és likőrt csinálnak belőle. Az érett gyümöcsből narancs-olaj is lesz (l. o.). A C. aurantium var. Balearicum fajta gyümölcséből lesz a kereskedelem portugál olaja. Virágját (flores aurantii) sok éteres olaja miatt illatszernek (l. Narancsvirágolaj) a kölni vizbe (Eau de Cologne) teszik, magában is (oleum florum aurantii), de orvosságban is használatos. A N.-t meg a citromfát dísznek is ültetik és edényben árulják. A C. decumana L. (malus Assyrica Plin., óriás narancs, pompelmus, dinnye- vagy tökcitrom), levele nagyobb, tompa, nagyon csorbított. Hazája K.-India, de keleten, sőt Görögországban meg a szigetein is termesztik. Gyümölcse csaknem fél méter hosszu, gyakran 5-6 kg.-ot nyom, nagyon kemény héju, gyakran az egész csupa héj. Édeses-savanyu ízü, borral és cukorral élvezik.
(növ., Aurantiaceae), kétszikü, mintegy 60 fajt egyesítő család, kivált tropikus Ázsiában. Fás növények, levelük váltakozó, télizöld, összetett, de gyakran csak a tetőzö levélkéje jelenik meg. Virágjuk csillagszerü, pároséltü, ötös tagu, a him 10-sok, gyakran egy- v. többfalkás, magrejtöjük 2-20 levélből alakul, belőle vastagkérgü, bogyónemü gyümölcs fejlődik, a mag a középpontbeli tengelyről ered. A gyümölcs rekeszeit tömlőforma s a rekeszfalakból eredő sejtek pépje, illetőleg leve tölti ki. Hajtásainak kérge, levele, virágrészei, valamint a gyümölcs héja is számos apró mirigyponttal van tele, s párolgó olajat termel. Fő haszna a leves, citromsavas, cukor- és olajtartalmu gyümölcs (citrom, narancs).
(növ., Hesperides, narancsnövények), a kétsziküek szabadszirmuinak rendje Endlicher és Braun rendszerében, újabban Eichler a balzsamos növények (l. o.) közé iktatta. Braun szerint a narancsfélék Cedrelaceák, Meliaceák, Humiriaceák meg az Erythroxyleák tartoznak ide.
illanó olaj. Van édes és van keserü; az előbbit a Citrus Aurantium, az utóbbit a Citrus bigaradia Dich. Gyümölcsének friss héjából sajtolják (l. Limoni olaj). Mindkét olaj zöldessárga, fs. 0,848-0,854, mindkettőnek fő alkotórésze a limonén; a poláros fény síkját azonban az édes N. +96°-ra, a keserü N. pedig legalább is +92°-ra forgatja. A keserü N. illata sokkal finomabb, mint az édesé, ezért ára is nagyobb, kétszerese emennek. Legjelentősebb termelőhelye Dél-Olaszország. Szörpök, likőrök, orvos- és illatos szerek, továbbá szappanok készítésére használják.
(Oleum Aurantii Florum, Neroli oil, Huile néroli petale, Orangenblüthenöl), a Citrus bigaradia Dich. virágaiból vizgőzzel párolt illanó olaj. Fs. 0,875-0,887; a poláros fény síkját legfeljebb +5°-ra forgatja; 80%-os borszeszben oldódik. Átható finom szagu értékes illanó olaj. Ezer kg. narancsvirág egy kg. N.-at ad. Illatos szerekhez, finom szappanokhoz, valamint szájöblítőkhöz használják. Majdnem kizárólagos termelőhelye Dél-Franciaország. Nagyon gyakran petit grainsolajjal (éretlen apró narancsok és virágok elegyéből párolt olaj) és bergamottolajjal hasimítják.
a narancsvirágolaj (l. o.) párolásánál lecsapódó illatos víz. Szájöblítő viznek, valamint illatos szerek higítására is használják.
l. Mellbogyó.
Iván, Benedek Aladár (l. o.) családi neve.
(Nerbudda, Narmada), 1289 km. hosszu folyó Elő-Indiában, a Dekan és Hindusztán határán. Az Amarkantaki-fensíkon, Gondvanában 1200 m.-nyi magasban egy templom körülfalazott tavából ered, amelyből 21 m. magas vizesést alkotva folyik ki. Folyása kezdetben rohamos; áttör a Vindhja-, Mahadeo-, Kalabhet- és Szatpura-hegységen, végre Bharocs alatt 48 km.-nyire a Kambayi-öbölbe torkollik. A hajózást a gyakori sellők, vizesések, zátonyok meg-megszakítják. Kisebb tengeri hajók Bharocsig, csolnakok Talakvaráig 133 km.-nyire juthatnak fel. De a torkolatnák zátonyok nehezítik meg a bejáratot. A N.-t a hinduk csaknem olyan szentnek tartják, mint a Gangeszt.