(ejtsd: nesvill), Tennessee É.-amerikai államnak és Davidson countynak fővárosa a Cumberland partján, dombos vidéken, több vasúti vonal mellett, (1890) 76 168 lak., nagy faárugyárakkal, malmokkal, olaj-, bőrgyártással, pamutfonással (az ipartermékek értéke 1890-ben 14 millió dollár); élénk dohány-, gabona-, szesz-, kémiai iparcikk- és szénkereskedéssel. Jelentékenyebb épületei: a kapitolium, a Court House, a vakok intézete, a vámház, a City Hall. Közművelődési intézetei számosak; kiválóbbak: a Vanderbilt-egyetem (7-800 tanuló), a Peabody Normal College (400 tanuló), a Fisk- (400 tanuló), a Roger Williams University és a Central Tennessee College, a színes bőrüek legkiválóbb intézetei. A Watkins Institutenak értékesek a gyüjteményei. Az 1864 dec. 15 és 16-iki ütközetben Thomas generális a Hood vezérlete alatt álló konfederáltakat megverte.
politikai község Verőce vmegye N.-i j.-ban, (1891) 3786 horvát-szerb, tót, német és magyar lak., a járási szolgabirói hivatal székhelye, van gróf Pejacsevics-féle kastélya, ferencrendi kolostora, takarékpénztára, járásbirósága, vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Közelében N. vár romjai vannak. A XIII. sz.-ban itt templárius-kolostor állott fenn, de a rend 1312. megszüntettetvén, a Johannita-rend örökölte javait. 1532. a törökök foglalták el. 1608 okt. 18. a törökök itt győzelmet arattak a keresztények fölött. 1687. hagyták el a törökök, amikor is N. romhalmazzal egyenlő volt. Most virágzó község.
(állat), l. Szarvorruak.
(orosz). Egyike a legjobban tiltott szerencsejátékoknak. Közönséges magyar kártyával játszák. Egy bankárral szemben tetszés szerinti játszó vehet részt benne. Egy csomó kártyából kiválasztatik a szin nyolc figurája és felborítva, négy felül, négy alul a bankadó elé helyeztetik. Tetszés szerinti összegü bankját az asztalra téve, a játszók annak erejéig a választott kártyalapokra helyezik el tétjeiket; ha a bank teljesen meg van téve, vagy a játszók többet nem akarnak tenni, kezdődik a játék; a bankár az előbb már megkevert, emelt s a játszóknak felmutatott legalsó kártyalapu csomagból lehelyez maga elé jobbra és balra egy-egy lapot, a jobboldali kártya a bankáré lévén, az erre tett összegeket az nyeri, a baloldali kártyával a játszók nyernek, s az erre tett pénzeket megduplázva elvihetik. Ha jobbra és balra egyforma figura üttetnék fel, a tét felét a bankár nyeri. A játszók megkétszeresedett tétjüket egy másik lapra csak új keverés után vihetik át; ugyszintén az igy megnégyszeresedett összeget is. Nem kell azonban az első nyert helyen sem hagyniok, egy részét, de sőt az egészet is magukhoz vehetik. A bankadó rendszerint kettős bankkal visszavonulhat; ha bankját elviszik, nem köteles újat adni.
Ovidius (l. o.) mellékneve.
(növ., Mespillus Tourn., lasponya, miszpula, nospolya), az almafafélék alacsony fája, 1-2 faja Európa déli és nyugati, valamint Ázsia nyugati részén terem. Álgyümölcse tetején széles kerek lapja van, hosszu kelyhe koronázza. A M. Germanica L. kis fa v. bokor. Közép- és déli Európa erdeiben terem, itt-ott kertbe ültetik. Gyümölcse, a naspolya csak hosszas állás után puhul meg, ekkor ehető v. bor lesz belőle. Fája sárgás barna, szívós, a molnár, asztalos és esztergályos kedveli. Szene kitünő. Vad N., l. Azarolfa.
1. egykori hercegség, amely a német szövegséghez tartozott, de az 1866-iki porosz-osztrák háboru után Poroszországba kebeleztetett be. Területe 4708 km2 volt, (1865) 465 636 lak.
N.-t a rómaiak korában a mattiakok, majd az alamannok lakták; ez utóbbiakat 496. Klodvig meghódította, de a tartomány csak 843. került Németországhoz. Később a Laurenburg grófok kapták hűbérbe, s I. Walram gróf (megh. 1020.) volt a dinasztia törzsapja; ennek fiaiban a család két ágra szakadt: II. Walram fölvette a N. címet (az 1160. épült hasonló nevü vártól) s utódjai 1866-ig N.-ban uralkodtak, 1890. pedig Luxemburgot örökölték; I. Ottó a N.-Seldern családot alapította, melynek férfiága ugyan 1423. kihalt, de a leányágából sarjadt orániai hercegek Németalföld trónjára jutottak. A Walram-ágból született Adolf német király (1292-98), kinek unokáiban, 1335. ez az ág is kétfelé (N.-Idstein, kihalt 16ö5. és N.-Weilburg, melyből 1442-1574. ismét a N.-Saarbrücken-család sarjadt) szakadt, s csak Lajos herceg (1605) egyesítette megint a család birtokait. Ennek fiai újra több mellékágat alapítottak (1629, illetőleg 1632 és 1651), melyek közül az új N.-Idstein (1721. kihalt, a N.-Usingen 1816-ig, a N.-Weilburg pedig 1866-ig uralkodó dinasztia volt. E két utóbbi ág 1783. szerződésbe foglalta az első szülöttségi jogot, s Frigyes Ágost) N.-Usingen) 1806. a rajnai szövetséghez csatlakozván, szuverén hercegi címet vett föl; példáját nemsokára Frigyes Vilmos is (N.-Weilburg) követte, mire 1809. a N.-i hercegség területét föloszthatatlannak jelentették ki, s ezt a bécsi kongresszus is (1815) megerősítette. Frigyes Ágost halála után (1816) Vilmos örökölte az egész hercegséget; 1818. alkotmányt adott népének, s 1835. belépett a német vámszövetségbe. Fia, Adolf (1839-66), az 1848-iki mozgalmaktól félve, behozta a parlamenti kormányformát egy kamarával és korlátolt választói joggal, 1850. pedig Wintzingerode minisztere tanácsára a három király szövetségéhez csatlakozott. De 1851., visszautasítva a porosz uniójavaslatokat, Ausztriához pártolt, fölfüggesztette az alkotmányt, új választói törvényt hozott, s az ennek alapján választott két kamara az 1848 óta megszavazott liberális törvényeket részben eltörölte, részben megváltoztatta. A porosz-osztrák konfliktus kitörésekor (1866) ismét Ausztria mellé állott, s a mozgósítást is elrendelte, bár a háboruhoz szükséges pénzt és csapatokat mind a két kamara megtagadta. A porosz csapatok közeledtének hirére azonban Adolf jul. 15. megszökött; három nap mulva a poroszok elfoglalták Wiesbadent, jul. 19. Biebrichet, s a hercegséget egy kormánybiztos alá rendelték 1866 okt. 8-ig, midőn a királyi pátens proklamálta N. tartomány bekebelezését a porosz királyságba. - Az Ottó-ágból sarjadt a XVI. sz.-ban az orániai ház, oly módon, hogy orániai Filibert birtokát nővérére, ki III. Henrik N.-Dillenburg herceg neje volt, s ezek fiára (Renatus, megh. 1544.) hagyta; igy örökölte azt I. Vilmos, ki magát azontul orániai hercegnek hivatta, s akit 1574. a felzendült németalföldiek hadaik főkapitányává és helytartójukká választottak. Utódai, illetőleg örökösei közül II. Vilmos (1626-1650) megérte ugyan, hogy Németalföldet szabad államnak elismerték (1648), de neje, Mária miatt, ki I. Károly angol király leánya volt, véres háboruba keveredett Angliával. Harcias fia, III. Vilmos, 1674. Hollandia örökös helytartója, 1689. Anglia királya lett, de 1702. fimagzat nélkül halván el, hálából, hogy segítségére volt az angol trón megszerzésében, Oránia és Mörs hercegségeket a brandenburgi házra hagyta; minden egyéb birtokait legközelebbi rokona, Friso János Vilmos (1687-1711), N.-Diez hercege és Friesland helytartója örökölte, ki magát azontul orániai hercegnek, birtokát Oránia-N.-nak hivatta. Ennek fia, IV. Vilmos (1711-1751) minden családi birtokot egyesített, s 1748. az Egyesült Németalföldek főkapitánya, örökös helytartója és admirálisa lett. Utódát, V. Vilmost (1748-1806) csak II. Frigyes Vilmos, kinek nővérét nőül birta, fegyverei tartották fönn, de 1795., midőn a franciák bevonultak, Angliába szökött, hol minden birtokáról és jogáról lemondott; kárpótlásul a fuldai püspökséget és Corvei meg Weingarten apátságokat kapta Németországban. Fia I. Vilmos, a rajnai szövegség miatt, s később a napoleoni háborukban (1806-7) összes németországi birtokait elvesztette; később a franciák leveretése után, 1813. visszatért Hollandiába s 1815. Németalföld királya és Luxemburg nagyhercege lett: 1840. lemondott, 1843. meghalt. A trónon fia, II. Vilmos (megh. 1890.) követte, kivel az Ottó-N.-ág férfiága kihalt; Németalföld trónját leánya, Vilhelmina (szül. 1880 aug. 31.), Luxemburg nagyhercegséget Adolf, az előbbi N.-i herceg örökölte.
2. N., város Wiesbaden porosz kerületben, a Lahn és vasút mellett, (1824 lak., a Stein porosz miniszter egykori kastélyával: ásványvizforrással és vizgyógyintézettel.
Lajos gróf, I. Orániai Vilmos testvére, szül. Dillenburgban 1538 jan. 10., hősiesen halt meg 1574 ápr. 14. 1565. a gensekhez (l. o.) csatlakozott, akik vezérükké választották. Ő szerkesztette a németalföldi nemesség nevében a német nemzethez intézett proklamációt (1566), amiért azután Alba herceg, az új spanyol helytartó, 1567. őt és Vilmos testvérét átokkal sujtotta. Önkéntes csapat élén betört 1568. Groningen tartományba és máj. 23. Heiligerlee mellett győzedelmet vívott ki a spanyolok fölött. De azután Alba elől a Jemgum mellett megerősített táborába kellett visszavonulnia, ahol jul. 21. vereséget szenvedett. 1574-ben francia pénzen valami tizezer emberből álló hadsereget toborzott, mellyel Haarlem és Lejda városok felmentésére sietett: csakhogy a spanyolok tulnyomó haderejétől ápr. 14. a mooki pusztán újra vereséget szenvedett és Henrik testvérével együtt ő maga is halálát lelte. N. a németalföldi szabadságharc egyik legrokonszenvesebb alakja. V. ö. Ledderhose, Graf L. von Nassau (Norden 1877).
l. Oroszlánrendek.
János Móric gróf, 1664 óta herceg, németalföldi hadvezér és diplomata, szül. Dillenburgban 1604 jun. 27. mint N. János gróf fia, megh. Bergendalban 1679 dec. 20. Korán lépett a hollandi köztársaság hadseregébe; 1636. a nyugatindiai kereskedelmi társulat elnökévé tették; 1637. a társulat érdekében Braziliában harcolt a portugálok ellen és Pernambucótól Bahiáig nyomult. 1644. visszatért Hollandiába, ahol lovassági tábornok és 1665. főparancsnok lett. Utóbb Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem helytartójának nevezte ki Clevebe. Driesen irta meg életrajzát (Berlin 1849).