(lat.), a jogügyletnek természete, tehát mindaz, ami a jogügyletnek magánál a jognál fogva (ipso jure) folyománya. A N. külön kikötés nélkül is magoktól értetődnek, ha csak mellékhatározmányilag azoknak ellenkezője kikötve nincs; amit előforduló esetben az, aki arra hivatkozik, bizonyítani tartozik. L. még Accidentalia.
(lat.) a. m. ami természetes, az nem rút; a cinikusok iskolájának egyik tana, s annyiban való, hogy oly dolog, mely pusztán természeti, nem eshetik erkölcsi megbirálás alá, de nem szabad ugy értelmezni, mint ők, hogy t. i. az ember mindazt megengedheti magának, amit a természet rendje szerint megtehet.
(új-lat.), jogi értelemben l. Állampolgárság; állattani értelemben l. Akklimatizáció; botanikai értelemben l. Honosítás.
l. Időszámítás.
(lat.) a. m. természetes kötelem; ellentéte a civilis obligatio (polgárjogi kötelem). N. jelesül az, melyet keresetileg érvényesíteni nem lehet, de amennyiben nem egészen hatálytalan, mert esetleg mint kifogás érvényesíthető, a teljesítést pedig tartozatlan fizetés címén visszakövetelni nem lehet. Kártyanyereséget p. nem lehet perelni, de a kifizetett kártyaadósságot nem lehet visszakövetelni.
a naturalizmus (l. o.) hive.
(lat.), a filozofiában azt az irányt jelenti, melyet pontosabban materializmusnak szokás nevezni (l. o.), a különbség legfelebb az, hogy a materializmus egyedüli valóságnak az anyagot ismeri el, mig a N. általánosabban csak a természetben, amint érzékeink fölfogják, látja az egyedüli valóságot, s minden u. n. természetfölötti elvet elutasít.
N. az esztetikában e század közepén kezdődő műirány. Legelül is a klasszicizmus ellen fordul, mely az irodalmat hamis eszményekkel, pátosszal és retorikával töltötte el és formáiban megmerevedve, élettől s valóságtól messze eltávozva, a nemzetekre már hatás nélkül maradt. A N. először a festészetben tört magának utat, ahol a nagy festők utánzását, a bizonyos akadémikus modorokat a sutba dobták és megkezdték a természet után festeni. Ez a legtisztább forrása a N.-nak. Hegyet, völgyet, világosságot, szineket, perspektivát, csoportokat, arckifejezéseket, testhordást a természet után figyeltek meg, emberi testet pedig soha máskép mint élő minta után már nem festettek. És nem idealizálták többé a valóságot. Azt festették, amit, és ugy festették, amint látták. Ez a N. nagy elve forradalomként hatott a szépművészetekre és a festészetből átcsapott az irodalomba. A N. nagymestere lett Zola Emil, ki a modern kulturéletet minden irányban részletezte, de egyszersmind a társadalom bűneit, az alkoholizmust, a prostituciót, a kéjben való fetrengést, egy szóval az «állatot az emberben» hallatlan merészséggel ábrázolta, végül a testi állapotok és nyavalyák előadásában ritkította párját. A N. magasztos és termékeny elv, de erős tollat igényel, különben az undorságba és unalmasságba sülyed. Az egész irány ma már veszített tekintélyéből.
(angol), l. Darvinizmus.
(lat.) a. m. a természet visszatér, ha vasvillával űzöd is el; Horatius epistoláiból (I. 10, 24) vett idézet; jó magyarul: a botból beretva sohasem lesz.
(lat.), a skolasztikusok filozofiájában a természet teremtő principiuma, vagyis isten: ellentétben a natura naturata-val, ami a teremtett világnak felelt meg; még Spinoza is ezt a megkülönböztetést használja.