(lat.) a. m. a természetben nincs ugrás, t. i. minden fokozatosan történik benne.
(gör.), Spártában a flotta parancsnoka.
Agost, német filologus, szül. Auerstedtben 1822 szept. 18., megh. Szt. Pétervár közelében 1892 aug. 16. Halléban végezte filologiai tanulmányait, mire több helyt működött mint gimnáziumi tanár, Berlinben is. Midőn 1858. a szentpétervári akadémia megválasztotta tagjává, N. 1859. oda tette át lakását; később, 1869-83. a császári filologiai intézetben a görög nyelv tanára volt. Kitünő szövegkritikus, aki számos görög irót, különösen romlott vagy töredékes alakban fönnmaradtakat, mintaszerüen adott ki. Legjelesebb kiadásai: Die Fragmente des Grammatikers Aristophanes von Byzanz (1848); Fragmente des Euripides (3. kiad. 1869-71, 3. köt.); Fragmente der griechischen Tragiker (fő műve, 1856, 2. kiad. 1869); Porphyrius (2. kiad. 1886); Lexicon Vindobonense (1867); Sophokles (1867); Homeros (1874) stb. Ezeken kivül említést érdemelnek: Euripideische Studien (1859-62, 2 rész) és Tragicae dictionis index spectans ad fragmenta trag. graecorum (1892).
Cuv. (állat), a tüskeparás halak rendjébe tartozó halnem, megnyult, majdnem hengeres testtel, kis pikkelyekkel. Egyetlen faja a N. ductor C. V., mely kékes, háta sötétebb, 5-7 sötét haránt sávval; hossza 20-30 cm. A mérsékelt és forró övi tengereket lakja. Régen azt hitték felőle, hogy megjelenésével a szárazföld közelségéről ad hirt s a hajósoknak az utat mutatja. A cápák társaságában tartózkodik s ezekkel kitartóan követi a hajókat, hogy a hulladékokat felszedegethesse. Húsa ízletes.
latin növénynevek után Naudin Károly francia füvész nevének rövidítése.
falu Landeck tiroli kerületi kapitányságban, 1362 m.-nyi magasban, Svájc közelében, (1890) 1233 lak., erősséggel, amely a Tirolba vezető hágót zárja el. 1799. a franciák dúlták föl.
(ejtsd: nodé) József, francia hisztorikus, szül. Párisban 1786 dec. 8., megh. u. o. 1878 aug. 13. 1817. az Académie des Inscriptions tagja, 1821. a College de France tanára, 1830-40. a középiskolai oktatás főfelügyelője, s végül 1860-ig a királyi (később császári) könyvtár igazgatója volt. Irta: Histoire de la monarchie des Goths en Italie (1811); Conjuration d'Étienne Marcel contre l'autorité royale (1815); Des changements de l'administration de l'empire romain sous Diocletien et Constantin jusqu'a Julien (1817); De l'administration des posteschez les Romains (1863).
Gyula, német festő, szül. Köthenben 1834 jul. 17., Nürnbergben Krelinjnek, Münchenben Schwindnek volt tanítványa és főleg ez utóbbinak hatása alatt dolgozott. Nyilvános és magánépületek, kastélyok és nyaralók termeinek díszítésére szolgáló falfestményeinek tárgyait néha az ókori mitologiából, de különösen a német monda- és mesekörökből, a népvándorlás történetéből vette. Ilyenek vannak Lindauban, Lipcsében, Hamburgban, Mecklenburgban, stb. Újabban Bajorország prehisztorikus leleteit ismertette Die prähistorischen Schwerter (München 1885); Die Hügelgräber zwischen Ammer-und Staffelsee (Stuttgart 1887); Die Bronzezeit in Oberbayern (München 1894) c. könyveiben. Ebbeli munkásságáért a tübingai egyetem tiszteletbeli doktorává választotta.
K-i Havelland járás székhelye Potsdam porosz kerületben, a Havellandi főcsatorna és vasút mellett, (1890) 8120 lak., szappan-, szivar-, rézáru-, gép-, cukor-, sörgyártással és szeszégetéssel; I. Frigyes Vilmos emlékszobrával. V. ö. Bardey, Geschichte von N. u. Osthavelland (Rathenow 1892).
az ugyanily nevü járás székhelye Stettin (ettől 46 km.-nyire) porosz kerületben, egy kis tó és vasút mellett, (1890) 4872 lak., állattenyésztéssel.