1. Keresztély Gottfried, német botanikus és természetbölcsész, született Reichenbergben (Odenwald) 1776 febr. 14., megh. Boroszlóban 1858 márc. 16. Jenában az orvosi meg a természettudományi szakot, különösen a botanikát tanulmányozta. 1816. Erlangenbe a természettudományok tanárának s a botanikus kert igazgatójának hivták meg. 1819. a bonni, 1831. a boroszlói egyetem tanára. 1848. Berlinbe ment, de politikai okokból innen 1849. kiutasították, 1851. hivatalától felfüggesztették, 1852. pedig tőle megfosztották. Nevezetesebb munkái: Agrostologia Brasiliensis (Stuttgart 1829); Genera et species Asterearum (Nürnberg 1833); Systema Laurinarum (Berlin 1836); Bryologia Germanica (Hornschuch és Sturm társakkal, Nürnberg 1823-31, 2 köt. 43 tábla); System der spekulativen Philosophie, 1. köt.; Die Naturphilosophie (Glogau 1841); Die allgemeine Formenlehre der Natur (Boroszló 1852); Vorlesungen zur Entwickelungsgeschichte des magnetischen Schlafs und Traums (Bonn 1820). De Candolle Prodromusa részére az akantuszféléket, a Flora Brasiliensis részére ugyanezeket meg a sásféléket dolgozta ki.
2. N. Tivadar Frigyes Lajos, az előbbi testvére, szül. Reichenbergben 1787 jul. 26., megh. Hyeresben 1837 dec. 12. 1817. a lejdai botanikus kert inspektora, 1833. pedig Bonnban a botanika tanára s a botanikus kert igazgatója lett. Munkái: Genera plantarum florae Germanicae etc. (Bonn 1833-38, 16 füzet, folytatta Spenner, Putterlick, Schnizlein, Bischoff, Caspary, Brandis 1839-60, 17-31. füz.); Weihe, Walter és Funke Plantae officinales címü munkáját (Düsseldorf 1821-33, 18 füz., 552 tábl.) is folytatta.
(gör.), bor nélküli áldozat, mely csak tejből, mézből, vérből és vizből állott.
(lat.), jogtalanság, l. Fas.
(lat.) a. m. szerencsétlen napok, l. Dies és Fasti.
(növ., békaszemfű, egérfülfű, Myosotis L., mizsót Diószegiéknél), az érdeslevelüek füve, 40 fajjal (hazánkban 10), az óvilág mérsékelt és hideg vidékein, továbbá É.-Amerikában. Sziromkarimája tányér- v. tölcsérforma, szép kék (kékszemü N.), ritkán fehér (fehérszemü N.), a torka sárga s 5 kopasz, tompa torokpikkely zárja el. Termése köldökös. A nagyobbacska virágu fajok kedvelt növények, a hűség, szeretet és emlék jelképe, nedves helyen hegyi réten és a havasokon gyüjthetni. Gyakran koszoruba v. bokrétába kötik s vizzel telt tányéron soká virágzik. Legismeretesebb a M. palustris L., vizparton gyüjtik. E tavi N.-nek semperflorens nevü fajtája kék- v. fehérvirágu, kertben tavasztól őszig virít. A M. alpestris Schm., M. suaveolens Kit. havasi szépség. Az előbbi bokrosan nő, gyakran kertbe ültetik, csoportban v. szegélynek nagyon kedves. Juniusban félig árnyékos helyre vetik, azután átültetik, virágágyba üsszeültetik. A jól megbokrosodottat szétszedik és külön szaporítják. Legszebb a M. azorica Wats., melyet az Azori-szigetekről szaporították el. Virága sugárzó kék. Többnyáréltü, de érzékeny, azért inkább nyári virágnak vagy cserépben nevelik.
szépirodalmi, társaséleti, művészeti és divatlap; szerkesztette 1859 ápr. 3-tól Bulyovszky Gyula, 1865-től Friebeisz FerencÉ kiadótulajdonos volt előbb Kozma Vazul, 1863-tól Friebeisz Ferenc (ki 1862. is szerkesztőtárs volt) és Bulyovszky Gyula. Megjelent Pesten 4-rét másfél íven. Megszünt 1875 márc. 15., midőn egyesülve a Divat c. lappal, Divat-Nefelejts c. folytatta pályáját.
(ásv.), nátrium-kálium-aluminium-szilikát a leucit csoport ásványai közül: (3Na2O.K2O.4Al2O3.9SiO2), hatszöges rendszerbeli, apró kristálykákban vagy szemcsés tömegekben különböző kőzetekben találni. Szintelen vagy különféle szinü. K. 5,5-6. Fs. 2,58-2,64. Forrasztó cső előtt hólyagos üveggé olvad, sósav megtámadja, kocsonyás tömeg képződik. Vulkánikus N.-t szintelen v. fehér fennőtt kristálykákban a Vézuv, az Albánhegység közelében találni. Lényeges elegyrésze, többnyire szürkés szinnel, a nefelinitnek, a N.-bazaltnak, a N.-láváknak és a fonolitnak. Az olajzöld, ritkábban vereses szinü, feltünően zsírfényü N.-nek eleolit (elëolith) a neve, szépen látni ezt a ditroitban és általában az u. n. eleolit-szienitekben, melyek hazánkon kivül (Ditró Piricske-hegy) Norvégiából (Fredrikswärn), az Uralból (Miask) stb. ismeretesek. Leggyakrabban elhintve vaskosan, nagy ritkán szép kristályokban (Norvégia). Elvétve drágakőnek is csiszolják; régebben inkább, mint manapság. A világos zöldszinü kristályoknak (hatszöges oszlop véglappal), melyek egy déltiroli veres porfirban vannak nagy mennyiségben benőve, liebenerit nevet adtak. Némelyek pszeudomorfozának tartják.
kőzet, olivintől mentes változata a nefelin-bazaltnak. L. Bazalt.
(gör.), 1. a körmön előforduló fehér foltocskák, azon átlátszatlan helyek, melyekről azt tartja a babona, hogy ajándékot kap az ember; 2. a szemen, l. Nubecula.
(gör., körülbelül a. m. fellegvár), Aristophanes Madarak c. vígjátékában ez a neve annak a városnak, melyet a madarak a levegőbe építettek; innét képes értelemben: légvár.