v. eskór, l. Epilepszia és Görcs.
l. Légszomjuság.
l. Huszárok.
l. Epilepszia és Görcs.
az a nyomóerő, melyet a tömegegység légüres térben az alapjára gyakorol. Azért kell hozzá tennünk, hogy a légüres térben, mert Archimedes törvénye értelmében levegőben minden test annyit veszít súlyából, mennyit az általa kiszorított levegő nyom. Ha a test nincs alátámasztva, a N. a test esését okozza. A N. iránya függélyesnek neveztetik. Kisérleti meghatározására a függőón szolgál, melynek fonala a N. irányát adja vagy nyugvó viz- v. folyadékfelület (ha elég nagy kiterjedésü), mely a N. irányára merőleges. A N. nagyságának meghatározása nem oly egyszerü. A szabad esésből csak tökéletlenül határozható meg; legpontosabb az inga segítségével történik (l. Inga). A mérések kiderítették, hogy a N. a földön helyről helyre változik a geográfiai szélességgel s pedig az egyenlítőtől a sarkokig a N. értékének közel 1/200 részével nagyobbodik. Nagy közelítéssel a N. értéke abszolut c. q. s. rendszerben előállítható a következő képlettel: gj =978,073(1+0,005201 sin2 j) hol gj a N., j geográfiai szélesség.
Az elmélet a N.-et az általános tömegvonzás v. nehézkedés különös esete gyanánt fogja fel. A föld a Newton-féle törvény értelmében a földi tárgyakra vonzó erőt gyakorol. A N. változását a geográfiai szélességgel pedig a föld forgásából származó centrifugális erőre vezeti vissza. Utóbbi legnagyobb az equator környékén és a föld vonzó erejével ellentett irányu, a sarkoknál nulla, tehát a N.-nek mint a föld vonzásának és a centrifugális erő eredőjének az equatortól a sarkokig tényleg nagyobbodnia kell. Pontosabb számítás azonban azt mutatja, hogy a centrifugális erő tekintetbe vételével a N.-nek az equatortól a sarkokig az egész értéknek körülbelül csak 1/300-ával kellene nagyobbodnia. Az eltérés a föld lapultságának következménye; a lapultságnak eme eltérésből számított értéke 1/292, ami a geodeziai úton nyert eredményekkel jól egyezik. - N.-erő a botanikában, l. Geotropizmus.
(ejtsd: néú) Lajos Lukács de, az üvegöntés feltalálója. L. Üveg.
1. Alfréd, német zoologus és paleontologus, szül. Gandersheimben 1845 jan. 29. Göttingában és Hallében tanult, aztán több helyütt tanárkodott, jelenleg a berlini kir. földmivelési főiskola tanára. Irta: Die geolog. Anschauungen des Philos. Seneca (Wolfenbüttel 1873 és 1876); Vorgeschichtliche Steininstrumente Norddeutschlands (u. o. 1874); Die quaternären Faunen von Thiede u. Westeregeln (Braunschweig 1878); Über Tundren u. Steppen der Jetzt- u. Vorzeit (Berlin 1890); RohdeSchweinezucht-jába (Berlin 1892) a zoologiai részt irta.
2. N. Ulászló, szlávista, szül. Kleckóban (Gnesen mellett) 1830 okt. 23. Boroszlóban filologiát és történelmet hallgatott és 1855. promoveált a De rerum Polonicarum scriptoribus saec. XVI. c. dolgozatával. 1868. a szláv nyelvek és irodalom tanára lett a boroszlói egyetemen. Irta: Iter Florianense (Posen 1871); Kurs literatury polskiej (u. o. 1866); Psalterii Florianensis pars polonica (u. o. 1883); Studya literackie (u. o. 1884); Altpoln. Sprachdenkmäler (Berlin 1887); Über Mickiewicz Vorlesungen über slaw. Litteratur (1892); Joseph Dobrowsky (1893), s átdolgozta Poplinski lengyel nyelvtanát (Grammatik der poln. Sprache, 7. kiad. Thorn 1881).
(német) a neve a Keleti-tenger haffjait elrekesztő homoktorlatos félszigeteknek; olaszul lido (l. o.)
l. Negda.
Emil, német festő, szül. Königsbergben 1843 dec. 28. Az ottani, majd a düsseldorfi akadémián tanult, Münchenben Dieznek volt tanítványa, majd Belgiumba, Hollandiába, Francia- és Olaszországba tett tanulmányutakat, 1880-ban a königsbergi művészeti akadémia tanítója, 1884. tanára lett. Eleinte főleg az ókori mitologiából és történelemből vett képeket festett, amilyenek: Ptolemaeus vizsgálja a csillagok járását (freskókép a königsbergi egyetem aulájában); Charon átszállítja Psychét a Styx folyón (königsbergi muzeum); Orpheus és Eurydike; az Odisszeiából vett jelenetek az insterburgi gimnázium aulájában; szélesebb körökben azonban csak modern tárgyu festményeivel lett ismeretessé. Ezek: A meggyilkolt hottestének fölfedezése (1885); Az életuntak (1886, európaszerte ismeretes) és Vitriol (1891). Képmásokat is festett.